Kötet, Fezejet

 1    I,      I| megfőzik, senki sem irtózik, az asztalra tett csigától senki sem
 2    I,      I|        csemegeképp adnak fel az asztalra.~ ~Egyébiránt az egész társaság
 3    I,      I|      mozdult. Akkor feltevék az asztalra, körülrakták égő gyertyákkal,
 4    I,      I|     közelebb adni, tegye ide az asztalra, és töltsön poharat nekem.
 5    I,   VIII|     melyet nem lehet letenni az asztalra, hanem amint a hajdú, ki
 6    I,   VIII|       leül, ahogy lekönyököl az asztalra, ahogy a kalapját a szegletbe
 7    I,    XII|    Azután letevé egyik öklét az asztalra, másikat háta mögé dugta,
 8    I,   XIII|       odatálalta valamennyit az asztalra. S nem állhatta meg, hogy
 9    I,   XIII|        elhozva; feltevék azt az asztalra, hogy minden vendég megláthassa.~ ~
10   II,    XIV|   kitörő vidámsággal csapott az asztalra –, hah! Ennél a gondolatnál
11   II,     XV|        pohár bort állíta elé az asztalra, és kényszeríté, hogy egyék,
12   II,     XX|       amellett akármi került az asztalra: „De már abból eszünk!”
13   II,     XX|  tudakolta meg Fanny, került az asztalra – sült burgonya. Az egész
14   II,   XXIX|         s a kis gömbölyű ébenfa asztalra egy aranyserleget borral,