Kötet, Fezejet

 1    I,     II|        előtt kis kínai porcelán asztalon ezüst teakészület állt s
 2    I,     IV|          s kalapját meglelve az asztalon abba beledugta a fejét anélkül,
 3    I,   VIII|  halotti címerei számára is, az asztalon nagy, fenyegető vastagságú
 4    I,      X| szétszedett hímzőráma feküdt az asztalon.~ ~– Mit mondtál? – kérdé
 5    I,    XII|      sem tevé többé fiókjába az asztalon hagyott pénzt, hanem összesepré,
 6    I,   XIII|     oldala négyfelé esett, s az asztalon állt – egy befedett koporsó…~ ~
 7    I,   XIII|  veszett vad keresztülszökve az asztalon, rárohant a szökni készülőre,
 8   II,    XIV|         minden rendben van-e az asztalon. Boltay mesternek elég ideje
 9   II,  XXIII|       elszégyellnék magukat; az asztalon valódi herculaneumi * bronzcsészében
10   II,    XXV|         virágbokrétát talált az asztalon, díszes kínai virágedényben,
11   II,   XXIX|      most is ott van – amott az asztalon egy pár kesztyű, miket legutoljára
12   II,   XXIX|        melynél írni szokott, az asztalon egy félig megírt levél,
13   II,   XXIX|   számára volnának készítve. Az asztalon egy kitárt imakönyv, melynek
14   II,   XXIX|   kalamárisokba, melyek a kerek asztalon mindenki elé vannak téve,