Kötet, Fezejet

 1    I,    III|         önök közé tolakodom, de amióta Párizsban lakom, hét éve
 2    I,   VIII|     vannak irányunkban, melyek, amióta kamatjaikat nem fizetjük,
 3    I,      X|        a te átkod fogott rajta. Amióta innen elment…~ ~Itt közbeszakítá
 4    I,      X|    általános siralom ismét.~ ~– Amióta innen elment – folytatá
 5    I,   XIII|         vigalomnak ünnepe, mert amióta János úr megszületett, minden
 6    I,   XIII|         tógátus * diák volt, ki amióta a kollégiumba zárták, sohasem
 7    I,   XIII|         De biz azt hiszem, hogy amióta az országgyűlésen van, kezdi
 8   II,    XIV|    nagyon meggyűlt a fejfájása, amióta Fanny ügyébe avatta magát.
 9   II,  XVIII|        mely Kárpátfalván virul, amióta a parasztmenyecskéket ideálszépségű
10   II,    XXI|     ügyek, hihetőleg légyott.~ ~Amióta nem láttuk, meglehetős gömbölyűséget
11   II,  XXIII|         kacagott Kecskerey.~ ~– Amióta elváltunk, nagyon morális
12   II,   XXIV| hallanom?~ ~– Például azt, hogy amióta Rudolf főispán lett, még
13   II,    XXV|   Pestre sem kívánkozott többé, amióta meghallá Kecskereytől, hogy
14   II,   XXIX|       mind fekete ruhát kapott, amióta az úrnőt eltemették, s a