Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     midőn szemeit behunyja, s az álom elsimítja a dúlt körvonalakat,
 2    I,      V|        fordult meg, s most üdítő álom fogta le szempilláit, az
 3    I,    VII|       tartott, hogy ez újra csak álom.~ ~Pedig valóban ott ült
 4    I,    VII|        szeretett, és az nem volt álom többé, az ifjú meleg lehelete
 5    I,    VII|           hogy amit látott, csak álom volt.~ ~Szerencsére megilletődését
 6    I,   XIII|       lefeküdt aludni, a hajnali álom a legédesebb; akkor is azzal
 7   II,    XIV|      hogy nem volt e jelenés hiú álom. Meg fogok házasodni, és
 8   II,    XIV|   szemeit legmesszebb kerülék az álom tündérei.~ ~Ablakán besütött
 9   II,    XIV|        egész ház. Álmodjatok! Az álom jó tanácsot ad.~ ~Te lásd
10   II,    XIV| csillagban, másik a másikban. Az álom jó tanácsot ad.~ ~Másnap
11   II,     XV|        lebegett eszmélete előtt, álom és való, tudat és képzelet.~ ~
12   II,     XV|     ugyanazon képeket átveszi az álom, s gyakran oly erős a képzelet,
13   II,     XV|           Ezért mondják, hogy az álom jó tanácsot ad. S midőn
14   II,     XV|      messze, messze látszanak az álom varázsködén keresztül az