Kötet, Fezejet

 1    I,     II|          kastély felé.~ ~A hídon túl következtek az angolkert
 2    I,   VIII|        ivásban senki sem haladta túl, a poharat mindig körömpróbáig
 3    I,   VIII|          borversenyben, mindenki túl volt azon a határon, ahol
 4    I,     IX|       prókátor, a corpus jurison túl nem kellett neki semmit
 5    I,     IX|         ott azokon a jurátusokon túl. Most nem látszik attól
 6    I,      X|         megátkozott, s a halálon túl irtózat és pokol tüze! S
 7   II,     XV|    amazonok, kik hímen láncain * túl terjeszték viszonyaikat,
 8   II,    XVI|         János pedig, a boldog, a túl boldog nábob szép feleségével
 9   II,   XVII|          A küldött poéma annyira túl volt halmozva frivol, boszontó,
10   II,  XVIII|  salavári * fodrai az illedelmen túl el ne árultassanak, s azzal
11   II,   XXII|         asszonyt! Tán ha meghal, túl nem bírta volna őt élni.~ ~
12   II,   XXII|          mint a gyermek.~ ~Végre túl volt a nő minden veszélyen.
13   II,    XXX| barátságos tűz robogott; éjfélen túl elült ott a tűz előtt, s