Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        pokolba?~ ~– Hélas! * – sóhajta Abellino késével, villájával
 2    I,     IV|           Ah, minő fád mesék – sóhajta a szenzitív szittya gróf,
 3    I,      V|    engemet annyira szeretned – sóhajta Mainvielle. – A színésznő
 4    I,   VIII|       Jaj teneked Kis Miska! – sóhajta minden lélek, aki látta,
 5    I,    XII|       lelövi! „Szegény fiú!” – sóhajta halkan Rudolf, míg társa
 6    I,   XIII|      forintban, oly könnyülten sóhajta fel. Sohasem érzé magát
 7    I,   XIII|     adjon a többiekhez Isten – sóhajta fel magában –, és ki lesz
 8   II,    XIV| beszélek.~ ~– Másfél millió! – sóhajta fel a kézműves, alig hallva,
 9   II,    XIV| szavára.~ ~– Szegény Sándor! – sóhajta a leány.~ ~– Miért sajnálkozol
10   II,     XV|      hallott.~ ~– Hja – jah! – sóhajta fel Mayerné mintegy hangolásul,
11   II,    XIX|    Szentirmay Rudolf.~ ~– Ah – sóhajta Fanny, lángra gyúlt arccal.
12   II,    XIX|             Szegény asszony! – sóhajta Fanny. (Tehát vannak, kiket
13   II,   XXII|     kocsira ült, önkénytelenül sóhajta föl magában:~ ~„Szegény