Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|     nyomasztó álomból ébred fel, s örül neki, hogy amit látott,
 2    I,    VII|        magát vádolni, gyávának, ki örül, hogy egy halálos fogadástól
 3    I,   XIII|            adván, miszerint nagyon örül, hogy nálánál jobb urat
 4   II,     XV| meglátszott, hogy valaminek nagyon örül. Ha szegény ember törné
 5   II,     XV|          együtt, megvehetné; minek örül ez?~ ~Boltay mesterhez érve,
 6   II,     XV|        volt az. A gazdag úr nagyon örül. Örömében Fanny tiszteletére
 7   II,     XV|            mint hogy véghetetlenül örül, mialatt a legláthatóbb
 8   II,  XVIII|            el senkinek, hogy miért örül. Ott van ugyan a fiskális,
 9   II,  XXIII|           kaffer nyelvén, s nagyon örül neki.~ ~– Ki az? Jusszuf! –
10   II,    XXV|         nem törődik az egésszel; ő örül neki, ha neje jól mulat.
11   II,  XXVII|            vetve Jánosra.~ ~A férj örül magában, gondolva, hogy
12   II,   XXIX|         gyermek homlokát.~ ~– Hogy örül, mintha tudná, hogy ezentúl
13   II,   XXXI|     Képzelem, Rudolf neje mennyire örül, hogy ilyen könnyen jutott