Kötet, Fezejet

 1    I,     VI|             asszony nem rejtegetett örömmel, kicsi, gömbölyű ökleit
 2    I,    XII|            többé nem elég.~ ~Boltay örömmel ajánlkozott a pártfogásra.
 3    I,   XIII|             kérdé Jancsi úr sürgető örömmel a mindinkább elbámuló Bandit.~ ~–
 4   II,     XV|         Fanny üdvözlé őt.~ ~– Uram, örömmel fogadtam el ön becses meghívását –
 5   II,  XVIII| sztentorhangja, mintha valakit nagy örömmel fogadna s rá egy pillanat
 6   II,  XVIII|            készült, aki elé őszinte örömmel fog futni, megölelni, megcsókolni;
 7   II,     XX|    Kereszthyné megérkeztére őszinte örömmel fut eléje Fanny, s mielőtt
 8   II,   XXII|       ezeret! Ne is egyet! – kiálta örömmel János úr, hogy neje is fog
 9   II,   XXII|   kényszeríté magát őt boldogítani, örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem
10   II,   XXIV|           eltávozását.~ ~Flóra nagy örömmel fogadá barátnéját; őszinte,
11   II,   XXIV|         irányában – de egyéb semmi. Örömmel látta házánál szép szomszédnőjét,
12   II, XXVIII|            beszélt előtte gyermeteg örömmel, minő jó gazdasszony fog
13   II,   XXIX|             most ez az utolsó lesz. Örömmel gondolok rá, legkisebb félelmet