Kötet, Fezejet

 1    I,   XIII|           ült karszékében, s kezét nyújtá felé; Péter úr azonban ahelyett,
 2    I,   XIII|          erre példás elszántsággal nyújtá kezét a legfelyül fekvő
 3    I,   XIII|           a tulkot átadó öregeknek nyújtá, magát a kövér barmot pedig
 4   II,     XV|            ön!~ ~S azzal Boltaynak nyújtá a levelet.~ ~– Hm – dörmöge
 5   II,     XV| megszorítanom?~ ~Fanny szívélyesen nyújtá eléje a legparányibb, a
 6   II,    XXI|       Fanny egészen elérzékenyülve nyújtá neki kezét.~ ~– Ugye, ön
 7   II,   XXII|           járult hozzá, ki legelső nyújtá neki kezét, hogy vezesse,
 8   II,   XXIV|         Rudolf felig hozzá hajolva nyújtá neki kezét.~ ~Szegény nő,
 9   II,    XXV|             Kárpáthy már messziről nyújtá elé kezét, melyet Rudolf
10   II,    XXV|           egyebet, mint hogy kezét nyújtá neki, s engedé, hogy azt
11   II,   XXIX|       Rudolf.~ ~A jó öreg szívesen nyújtá e szavaknál a mellette ülő
12   II,   XXIX|        némán álltak körül.~ ~A pap nyújtá a tört kenyérfalatot:~ ~–
13   II,   XXIX|         téged testének sebeibe! És nyújtá a poharat:~ ~– Az Ő vére