Kötet, Fezejet

 1    I,     II|      bármilyen bitorló is, könnyű mosolyogni, mert a dolog messze elhúzható.
 2    I,      V|        menjen játszani, énekelni, mosolyogni, kacérkodni.~ ~Már több
 3    I,      V|        férj arcára, s szemei újra mosolyogni kezdnek, hisz az mind csak
 4    I,      X|       dolgokat mondtak neki, csak mosolyogni szokott rá.~ ~– Hogy mentül
 5    I,      X|  tekintetével, hogy kell nevetni, mosolyogni, szerelmet tettetni emberek
 6    I,   XIII| mulatságos szenvedély.~ ~Abellino mosolyogni látszott. Noha egy-egy szisszenés
 7   II,     XV|      elvész az ember lelke, ha őt mosolyogni látja.~ ~Így mosolygott
 8   II,   XVII|        semmi rosszat… Ki fog őreá mosolyogni?~ ~Most és mindig és örökké
 9   II,  XVIII|      beszél, akkor szokott mindég mosolyogni, és ha mosolyog, akkor nemcsak
10   II,  XVIII|        örömkönnyeket sír, hogy őt mosolyogni látja.~ ~– Mondja ön – szólt
11   II,    XIX|          elfoglalva; ne tessék rá mosolyogni. A munka nagy és nehéz.
12   II,   XXII|     felelt a beteg, és iparkodott mosolyogni.~ ~A mosoly rosszul sikerült,
13   II,  XXVII|    csókolá piros két orcáját, még mosolyogni kezdett, s vígan kiáltott