Kötet, Fezejet

 1    I,     II|        háromszázezer frankomért. De menjünk tovább. Az önre nézve nem
 2    I,   VIII|          egyesüiilt erővel elfogni, menjünk mi rá ketten, s amelyikünk
 3    I,   XIII|            bízza azt kegyelmed rám! Menjünk tovább!~ ~– A repce megdohosodott
 4    I,   XIII|           számadásokat átvizsgálni? Menjünk gyorsan a végére Péter.
 5   II,    XIX|           Fanny. – Kedves bohó.~ ~– Menjünk tovább: gróf Louis Karvay.
 6   II,   XXIV|          nem hiszem, hogy mi Pestre menjünk.~ ~Azzal fölkelt helyéből,
 7   II,   XXIV|             nem hiszem, hogy Pestre menjünk.”)~ ~Kecskerey úr megragadá
 8   II,    XXV|          megkülönböztetni.~ ~– Jer, menjünk eléje – szólt nejéhez, amint
 9   II,   XXIX|           szerette e virágokat.~ ~– Menjünk innen, menjünk – sürgeté
10   II,   XXIX|       virágokat.~ ~– Menjünk innen, menjünk – sürgeté őt Rudolf. – Nekem
11   II,   XXIX|     szobában lakunk mi majd együtt. Menjünk, menjünk.~ ~És könnytelenül,
12   II,   XXIX|            mi majd együtt. Menjünk, menjünk.~ ~És könnytelenül, mosolyogva,
13   II,   XXIX| imádkozzanak az új életért. És most menjünk fiamhoz.~ ~Fiamhoz! Mennyi