Kötet, Fezejet

 1    I,    III|       embernek tehetségét; de én mégsem maradhatok Párizsban, hanem
 2    I,      V| követelnek a művésznőtől többet, mégsem hal meg a kegyelet egészen.~ ~–
 3    I,      X|        ajtón nem fér be velök, s mégsem veszi észre, hogy viseli.
 4    I,      X|      Mayer úr. – Akkor talán hát mégsem egészen igaz az, amit Teréz
 5    I,   XIII|        nap összeragadt volna is, mégsem fogytak volna ki azon bohó
 6    I,   XIII|      teáját:~ ~– Enfin, * örökké mégsem fog élni.~ ~ ~ ~
 7   II,    XIV|          mert a netaláni kosarat mégsem szeretném magam hazavinni –
 8   II,    XIV|    könnyei csorogtak bele. Tehát mégsem igaz, amit a vén tapasztalás
 9   II,    XIX|          s imádom mind a kettőt. Mégsem ismersz rá?~ ~Fanny fejét
10   II,    XIX|     kárán! Vagy tán szenvedni és mégsem okulni, mert hiszen ő nem
11   II,   XXII|             Azonban Szentirmayné mégsem akart addig eltávozni, míg
12   II,  XXIII|         készítésében.~ ~– De azt mégsem fognák megengedni, hogy
13   II,   XXIV|         megmondjam; hanem azután mégsem akartalak vele zavarni;