Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   révéről érkezett bohócot.~ ~– Köszönöm – nyögé az keservesen –,
 2    I,    XII|         Abellino őnagysága.~ ~– Köszönöm.~ ~Menten följegyzé azt
 3    I,    XII| kívánna-e elébb reggelizni.~ ~– Köszönöm – felelt ez. – Meg találna
 4   II,   XVII|       van saját büszkesége.~ ~– Köszönöm uram – felele. – Én innen
 5   II,     XX|      Marion kisasszony hangja). Köszönöm alássan a helyreigazítást. –
 6   II,    XXI|   feljebb csatolá a szíjat.~ ~– Köszönöm, édes barátom – szólt édes
 7   II,   XXII|  moszkvai Kremlt építették.~ ~– Köszönöm, meg leszek elégedve vele.
 8   II,  XXIII|   jelenléteddel boldogítod.~ ~– Köszönöm az estélyeket, de most nem
 9   II, XXVIII|         rendelkezzék velem.~ ~– Köszönöm, uram, én is megyek; már
10   II, XXVIII|   Jöjjön Szentirmára velem.~ ~– Köszönöm, uram. Ön igen jó hozzám.
11   II,   XXIX|     forrón az érkező kezét.~ ~– Köszönöm, Rudolf, köszönöm, hogy
12   II,   XXIX|    kezét.~ ~– Köszönöm, Rudolf, köszönöm, hogy eljöttél; megbocsátasz,
13   II,   XXIX|         Hozott az isten! Nagyon köszönöm, hogy eljöttél. – Rudolf,