Kötet, Fezejet

  1    I,      I|  szántóföldről jött meg lóháton; csak úgy lassan dörmögdél magában,
  2    I,      I|            menne az érkező vendégnek, úgy kirántaná a sárból, hogy
  3    I,      I|   megfenekelvén, ott virradjon, akkor úgy kell annak megtörténni,
  4    I,      I|       csakugyan mind a négy kerekével úgy levág a hintó éppen a gát
  5    I,      I|     betyárkodtak a vidéken, s azalatt úgy kitanulták a laposok és
  6    I,      I|               kivenni nem lehet, mert úgy el vannak téve gubákba,
  7    I,      I|           ménló van eléje fogva, csak úgy hányja-veti a cifra cafrangot
  8    I,      I|             felé, mely nagy tetejével úgy tűnik elő egy távol dombon,
  9    I,      I|           nagy uramnak címezni, annak úgy kitette a szűrét, mintha
 10    I,      I|           neki, hogy a kocsmáros csak úgy komázik vele. Ezt nem várta,
 11    I,      I|             másik száz is, no ne tégy úgy, hiszen már elmúlt. Üssétek
 12    I,      I|         vendég, s ha ruháját leírtuk, úgy hiszem, egészen ismerjük
 13    I,      I|               még a boltoslegények is úgy viselték magukat, mint a
 14    I,      I|                   Pas donc; * azt nem úgy híják.~ ~– Forspontot? *~ ~–
 15    I,      I|              part ez uram, hanem gát, úgy híják, hogy a keresztúti
 16    I,      I|             itt körül hogy híják?~ ~– Úgy? Az Szabolcs vármegye.~ ~–
 17    I,      I|           rosszabb reá nézve.~ ~– Nem úgy van az. Meg kell tudni,
 18    I,      I|               volt a lárma, egyszerre úgy elhallgatott minden ember,
 19    I,      I|           tenyereit két térdére téve, úgy bámult a jövevényre, míg
 20    I,      I|           volt?~ ~– Tán az anyja?~ ~– Úgy ni! Az anyám. Az egy noble
 21    I,      I|              Lehetséges volna?~ ~– Az úgy van. Én vagyok az a Kárpáthy
 22    I,      I|              én egyetlenegy onklimat, úgy, hogy éppen nem képzelhettem
 23    I,      I|    regementestül jönnek utána, s most úgy találja, hogy én még élek;
 24    I,      I|               Nono, jó öreg, nem kell úgy mérgelődni, hiszen én ráérek,
 25    I,      I|              Abellino. – Ne szaladjon úgy, mert elesik, s az nem egészséges,
 26    I,     II|           találkozunk vele, már akkor úgy tisztelhetjük őt, mint élelmezési
 27    I,     II|              mint a napsugártól a fű, úgy nőtt fel ismét minden papiros.~ ~
 28    I,     II|            aztán a visszafelé jövőnek úgy kellett ismét jó borravalóért
 29    I,     II|           hanem a megfordított székre úgy kellett ülni, mint a nyeregbe
 30    I,     II|        viszonyai Kelet-Indiában éppen úgy ismeretesek, mint a legelső
 31    I,     II|         gazdagság miatti zavar) éppen úgy hasznomra van, mint a másiknál
 32    I,     II|            használ az nekem?~ ~– Vagy úgy? – kiálta a bankár homlokát
 33    I,     II|       megbecsülni, s az egészet vegye úgy, mintha jelenleg nagybátyját
 34    I,     II|         fegyvert.~ ~– Monseigneur! Ön úgy szól, ahogy a vaudeville-ekben *
 35    I,     II|             csak kétszer akkora! – ön úgy ellehet benne, hogy nejét
 36    I,    III|             felelt a kézműves. – Csak úgy szoktam ide kijárni valahányszor
 37    I,    III|              minden mulatságnál, mert úgy vannak azok írva, hogy a
 38    I,    III|               elővettem Rousseau-t, s úgy megcsendesített, ha olvastam.
 39    I,    III|        előveszem könyvét, és olyankor úgy tetszik nekem, mintha ővele
 40    I,    III|           gondolta, hogy minden ember úgy érez, ahogy az asztaloslegények!~ ~
 41    I,    III|               helyesen teszitek, hogy úgy kiáltoztok rám; ti tagadjátok
 42    I,    III|        lesznek magas lelkű emberei, s úgy hiszem, hogy azoknak a születése
 43    I,     IV|        szobában, a pikétasztaloknál * úgy, mint a biliárdok körül
 44    I,     IV|    mozgékonyságot, annyi könnyűséget; úgy tudja kezeivel, arcával
 45    I,     IV|       kiáltának fel valamennyien.~ ~– Úgy dupla célt ért el – szólt
 46    I,     IV|               ki iránt a kedves hölgy úgy hiszem, személyes vonzalmat
 47    I,     IV|       Petit-pas pedig elkezde kacagni úgy, hogy kapcsai felpattogtak,
 48    I,     IV|             azt akarja, hogy az ember úgy végezzen egy anecdotont,
 49    I,     IV|             felé állt, a tejárus csak úgy nézett ki a kas alól; eltörött
 50    I,     IV|             gorombaságot mondani? Hát úgy nézek én ki, uraim, mint
 51    I,     IV|              nem tréfa dolog, s ahhoz úgy könnyedén hozzáfogni nem
 52    I,      V|                mint a Kremlben. Nevét úgy ismerte mindenki, mint most
 53    I,      V|               mellett marad.~ ~De nem úgy tett, hanem követte férjét,
 54    I,      V|       játszott drámai szerepeket. Ezt úgy hiszem, a lehető legnagyobb
 55    I,      V| szabadságidejét kéri, mert férje csak úgy gyógyulhat meg, ha fördőkre
 56    I,      V|               ha fördőkre mehet vele; úgy, de elébb egyszer még fel
 57    I,      V|           olvassa ön, madame, olvassa úgy, hogy Mainvielle úr is hallja.~ ~
 58    I,     VI|             gazdagon hímzett piros öv úgy van kötve karcsú derekára,
 59    I,     VI|          fütty a vetélytársnénak.~ ~– Úgy kell neki! – monda a szép
 60    I,     VI|          páholyunkra vigyázzatok.~ ~– Úgy látszik – szólt Rudolf –,
 61    I,     VI|               és versek repülőfélben, úgy, hogy midőn a megnyílt színpad
 62    I,     VI|               teleszórta csillagokkal úgy az egész darabot, hogy maga
 63    I,     VI|            találkozott vele. Az ember úgy nézett ki, mint akinek az
 64    I,     VI|            melynek dallamát az ember, úgy tetszik, mintha szívével
 65    I,     VI|            jutva, de azon pillanatban úgy űték fejébe eddig észre
 66    I,    VII|           nagyobb fecskendőket vinni. Úgy nevettem egypár jó fiút
 67    I,    VII|              egypár jó fiút közülünk, úgy hiszem magyar mágnások voltak,
 68    I,    VII|           vannak omolva.~ ~És valóban úgy tetszék, mintha a lárma,
 69    I,    VII|               senki sem ismeré, pedig úgy szerette volna tudni, ki
 70    I,    VII|      annyiszor álmodta ezt.~ ~Most is úgy volt.~ ~Az ifjú belépett,
 71    I,    VII|             ott még valaki.~ ~– Igen, úgy érzém, mintha valaki vont
 72    I,    VII|               ha sokáig néz az ember, úgy tetszik, mintha valami dicsfényt
 73    I,    VII|              hogy Magyarországon van. Úgy hiszem, ott maguk nagysádtok
 74    I,    VII|              szót hallani.~ ~– Legyen úgy, uram. Eggyel többen lesznek
 75    I,    VII|      hasznavehetetlen vagyok.~ ~– Nem úgy, édes Rudolf, azt én jobban
 76    I,    VII|     egzaltációval, mely nemes arcához úgy illett – korának legmagasabb
 77    I,    VII|          kapott volna minden ízeiben, úgy megrendült e névre, arca
 78    I,    VII|     érzelmeket erőszakolni nem lehet; úgy érzé magát, mint ki gazdag
 79    I,   VIII|            vagy a kopók közé téved, s úgy megszabdalják, hogy sohasem
 80    I,   VIII|         karika- és pecsétnyomó gyűrűk úgy belédagadva, hogy le nem
 81    I,   VIII|               kacagása, s ez a jóurat úgy mulattatá.~ ~Vele jöttek
 82    I,   VIII|       Nagykanságba) kedves komájához, úgy például eljött hozzá márciusban,
 83    I,   VIII|                ivótársait, inni pedig úgy tud, mint egy nílusi ló,
 84    I,   VIII|              a hosszú árvaleányhajjal úgy tudja viselni, mint akármi
 85    I,   VIII|            Nem bírja többet elérni.~ ~Úgy is lett, az idegen legény
 86    I,   VIII|               az én kezemben van.~ ~– Úgy? – szólt a legény nyugodt
 87    I,   VIII|           volt a zászlónál, s ezúttal úgy kikapta azt Varju uram kezéből,
 88    I,   VIII|           Márton. – Mire ide hajtjuk, úgy megszelídül az, mint a bárány,
 89    I,   VIII|             összevetik homlokaikat, s úgy elforognak egymás körül,
 90    I,   VIII|            egy szérűnyi téren, melyen úgy felkapálják a füvet, mintha
 91    I,   VIII|              de fel nem állt, s fejét úgy eldugta a sás közé, hogy
 92    I,   VIII|              a háziúr fogdmegeivel, s úgy kell lekötözni az ágyba.~ ~
 93    I,   VIII|           bölcs, előrelátó férfiú jár úgy, hogy felteszi magában,
 94    I,   VIII|             ez az egész világgal csak úgy komázva bánik. Most már
 95    I,   VIII|             amit én! Próbáljon valaki úgy, miként én, dalolva kiüríteni
 96    I,   VIII|            koponyájok megvastagodjék, úgy hogy a fokos se törje be.~ ~
 97    I,   VIII|               ha nősök, feleségeikkel úgy bánnak, mint szolgálóikkal,
 98    I,   VIII|         háromnegyedet ütött négyre.~ ~Úgy volt kicsinálva, hogy már
 99    I,     IX|          ellenzékhez tartozott volna, úgy ő konzervatív leendett,
100    I,     IX|          tartózkodik; ha zajt csinál, úgy megfurnírozzák, hogy a tulajdon
101    I,     IX|           éjféltájon az eső megeredt, úgy szakadt reggelig, mintha
102    I,      X|               Neki ugyan mindez éppen úgy nem tűnt volna fel, mint
103    I,      X|       tajtékpipát is szájába dugta, s úgy ment végig a városon Teréz
104    I,      X|             száránál fogva a pipát, s úgy vágta azt a kályha vaslábához,
105    I,      X|               halad előre, egyébiránt úgy látszik, hogy nincs is reászorulva,
106    I,      X|               rá a sírást, Mayer uram úgy tett, mintha az orrát fúná.~ ~–
107    I,      X|        grófokkal és bankárokkal, azok úgy tesznek, mintha nem látnák,
108    I,      X|          társaság előtt.~ ~Mayer papa úgy megijedt, hogy elkezdett
109    I,      X|         egymáshoz közeledhessünk; ez, úgy hiszem, nem nagy búsulására
110    I,      X|          valaki valamit szememre? Nem úgy bánok-e én leányaimmal,
111    I,      X|             ügy felett, ha neki éppen úgy tetszik, hogy egy leányát
112    I,      X|                az egész törvényszéket úgy forgatja az ujján, mint
113    I,      X|             kifogásokat tesz – teremt úgy segéljen! én magam leszek,
114    I,      X|           előtted szidni mindig, majd úgy elidegenülsz tőlünk, hogy
115    I,      X|            akarok Terézhez menni.~ ~– Úgy? Nem akarsz?~ ~– Én itt
116    I,      X|        rámából. Tehát ököllel üté meg úgy, hogy lerogyott a szögletbe.~ ~
117    I,     XI|          leányokat, mert egyik család úgy vigyáz a másik leányára,
118    I,     XI|               hölgy vigasztalásainak, úgy kilelte a hideg, hogy egész
119    I,     XI|           vegye tőlem rossz néven, ön úgy látszik, ismeri az éneklő
120    I,     XI|              ahol a nagy sokaság közt úgy el lehet vegyülni, hogy
121    I,    XII|            kapott, mint amit adott.~ ~Úgy, de hogy lehetett e nevet
122    I,    XII|             azt akarja, hogy a fűrész úgy szóljon, mint a hegedű?~ ~
123    I,    XII|                tréfát nem értő ember, úgy érzé, mintha az egész támadással
124    I,    XII|       kézműves arckifejezését, miután úgy gondolom, hogy egy kézműves
125    I,    XII|               volna, felelne magáért; úgy, de eltávozott, s nekem
126    I,    XII|            részletekre emlékezni.~ ~– Úgy kegyed lesz az, kinek ez
127    I,    XII|              tartsa készen. Érvágóra, úgy hiszem, kevés szükség fog
128    I,    XII|                mindjárt eljövök.~ ~Ez úgy történhetett, hogy amely
129    I,    XII|         egyben is részt fog venni~ ~– Úgy legyenek szívesek uraim,
130    I,   XIII|        embernek mutatni magát, s csak úgy apródonkint hordják széjjel
131    I,   XIII|          hárman, s Palkó most is csak úgy bánik a nagyságos úrral,
132    I,   XIII|               bajuszos ajkára, s csak úgy azt öt ujja közül morogta:~ ~–
133    I,   XIII|           megázott egyszer, akkor meg úgy összement, hogy a könyökéig
134    I,   XIII|            kékre az alatta levő inget úgy, hogy nem volt többé szüksége
135    I,   XIII|       levegőbe hajigálja a nyulat, és úgy kapja el. Csakhogy neki
136    I,   XIII|               hordta számadással.~ ~– Úgy, jó hogy eszembe juttatod.
137    I,   XIII|              János fővétele reggelét; úgy örült előre, mint egy gyermek,
138    I,   XIII|         kedvesét, mint ő unokaöccsét. Úgy tetszett neki, hogy békülő
139    I,   XIII|           vagy terhe. Ilyenkor, midőn úgy vár az ember valamire, a
140    I,   XIII|                felelt Pál durcásan, s úgy feladta urára a dolmányt,
141    I,   XIII|              úr? Aki a nagyságos urat úgy megbántotta.~ ~– S mi gondja
142    I,   XIII|            derék lesz!~ ~A vén golyhó úgy örült a komédiának, mint
143    I,   XIII|          addig nem pipázik senki.~ ~– Úgy! Biz igazad van. Hát miért
144    I,   XIII|         Jancsi urat, az isten nevében úgy megdorgálá mindannyiszor,
145    I,   XIII|            vacsora lesz az ebédből, s úgy összevissza talál dícsérni
146    I,   XIII|         könyvet vitt fel a katedrára, úgy belesült mindenbe, hogy
147    I,   XIII|            óra hosszat. Az érdemes úr úgy ellátá jókívánságokkal a
148    I,   XIII|         következtében a dühödt paripa úgy vágta a földhöz ráülő gazdáját,
149    I,   XIII|         ahonnan eljöttek, magát pedig úgy mártogassa minden boldogságban,
150    I,   XIII|           érte hat másvilági lóval, s úgy vigyék be nagy trombitaszóval
151    I,   XIII|          előre; mégis szép tőle, hogy úgy tisztel. Most már sietni
152    I,   XIII|            Béla úrfi már egyszer járt úgy, hogy elsietett tudósítások
153   II,    XIV|               hátratett kezében éppen úgy tartott egy kurta botot,
154   II,    XIV|                elhagyom hazámat, amit úgy szeretek, amit jobban szeretek,
155   II,    XIV|           tagadólag rázni fejét, mert úgy van. Bizonyára ön itt lakhatott
156   II,    XIV|          milió évi jövedelme van.~ ~– Úgy van, másfél millió vár arra,
157   II,    XIV|               de mégis tagadom. Való! Úgy van az általánosan, ahogy
158   II,    XIV|           leány azt mondja rá: „Nem!” úgy én megnyugszom válaszában,
159   II,    XIV|           Hirtelen jó gondolata jött. Úgy van, ez elejét veszi a bajnak.
160   II,    XIV|              osztoznunk.~ ~– De ha én úgy akarom. Látod, nekem nincs
161   II,    XIV|             érthető hangon monda:~ ~– Úgy ne menj hozzá.~ ~A két öreg
162   II,    XIV|          könny csillogott, mindketten úgy szerették e két ifjút, mint
163   II,    XIV|           mint tulajdon gyermekeiket; úgy szerették volna, ha őket
164   II,     XV|           rosszak, nagyon rosszak, de úgy kell nekem, magam vagyok
165   II,     XV|               a megtestesült hárpiák, úgy támadtak rám egyszerre: „
166   II,     XV|            enni; azokat vettem fel, s úgy szaladtam ki az utcára.
167   II,     XV|             meghúzódva, amíg Istennek úgy tetszik, és meghalhatsz,
168   II,     XV|          benne az a Wildner, akkor is úgy megríkatta az eset.~ ~–
169   II,     XV|           semmi baj.~ ~– Óh, uram, ön úgy beszél, mint egy mennyből
170   II,     XV|             efféle; pedig voltaképpen úgy állt a dolog, hogy bármily
171   II,     XV|            ostort a kocsis kezéből, s úgy elhajtott a városból, mintha
172   II,     XV|             akart szállni, hanem csak úgy leesni a szekérből, amit
173   II,     XV|              hanem levették szépen, s úgy tették le a földre; azt
174   II,     XV|             Ott előttök térdre esett, úgy csúszott a két nő lábaihoz,
175   II,     XV|                  Az különös, az ember úgy van néha, hogy semmit sem
176   II,     XV|        csigaházából kiöltse szarvait, úgy tenni, mintha nem is ügyelne
177   II,     XV|              amellett mint az árnyék, úgy követni minden lépését.~ ~
178   II,     XV|     iparkodjál kívánatait teljesítni. Úgy látszik, hogy téged nagyon
179   II,     XV|            aki egész Pozsony városát, úgy ahogy áll, minden benne
180   II,     XV|            napjáig titokban maradjon, úgy nem tudhat afelől semmit
181   II,     XV|             család nagyon ritkán jött úgy össze, hogy mindnyájan együtt
182   II,     XV|               éppen ily viharos volt, úgy szakadt az eső, úgy zúgott
183   II,     XV|             volt, úgy szakadt az eső, úgy zúgott a szél a fák között,
184   II,     XV|            bolondok nem volnának, nem úgy kellett volna magukat viselniök,
185   II,     XV|              világé akart lenni. Majd úgy veszik hasznát!~ ~.... Ez
186   II,     XV|      összehúzódva takarója alatt.~ ~– Úgy tetszik, mintha reszketni
187   II,     XV|             minden ember köszön neki; úgy bizony, így beszélnek most
188   II,     XV|              sietett azt elmondani, s úgy örült, hogy elébb kimondhatá
189   II,     XV|            ablakot, ahol a tükör van. Úgy ne járjak, mint a rozsnyói
190   II,     XV|              férjhez vittek valahova. Úgy jött hozzám, mint az őrült.
191   II,     XV|          eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt.~ ~Vagy néha mélyen
192   II,     XV|               Kárpáthy Abellino.”~ ~– Úgy? Ő az? – monda Fanny különös,
193   II,     XV|           annak csak egynegyed része. Úgy van, négyszer kilenc harminchat.
194   II,     XV|        megfosztottad?~ ~Ez az asszony úgy beszél, mintha soha keresztvíz
195   II,     XV|               máskor, de a halványság úgy illik neki. János úr magánkívül
196   II,     XV|            Kisasszony, engem az isten úgy segéljen, ahogy életemben
197   II,     XV|           valami nüanszot visszafelé, úgy azon meg kellene látszani
198   II,     XV|              nő tekintetén bámultak-e úgy el? Valóban szép volt! Egyszerű,
199   II,     XV|       arkangyalok, nem volna rá nézve úgy elzárva, mint e név talizmánja
200   II,     XV|        Fennimor cérnavékony hangja. – Úgy látszik, mintha ön nekem
201   II,     XV|           volt az a pillanat, melynek úgy örült előre, ez volt az
202   II,     XV|   összevesztek a kártyán, de mindenki úgy tesz, mintha semmit sem
203   II,    XVI|      egymáshoz? Tartsatok distanciát! Úgy vívtok, mint két mészároslegény.~ ~
204   II,    XVI|               s elfognak bennünket.~ ~Úgy kell vívnotok, ahogy mi
205   II,    XVI|        egészen keresztülment rajta, s úgy nézett egy ideig egymás
206   II,   XVII|      kávéházak kongtak az ürességtől, úgy látszván meg bennök azon
207   II,   XVII|       iparkodtak tőle megválni, pedig úgy szeretett volna sírni mind
208   II,   XVII|        rendkívül lelkesülve vannak, s úgy látszik, hogy az agarakra
209   II,   XVII|           asszonyt, tehát intézkedjék úgy, hogy a menyecske semmi
210   II,   XVII|          attól számítva egy hét alatt úgy keresztül-kasul reformált
211   II,   XVII|            később. Fogá a paszkvillt, úgy ahogy volt, egy szelet érett
212   II,   XVII|        elveszni sóvár bámulatában, de úgy, hogy az ne láthassa. Őt
213   II,  XVIII|             volna, vagy férfival, aki úgy táncolja a mazurt és keringőt,
214   II,  XVIII|          képeket vág, s amellett csak úgy iszik és kártyázik, és fut
215   II,  XVIII|          akkor magát hozta. Lássa, én úgy örülök, mikor önt látom.~ ~
216   II,  XVIII|                mint mindenben bizarr, úgy itt is azt gondolá, hogy
217   II,  XVIII|             érző hölgyek társaságában úgy fog ő megjelenni, mint aki
218   II,  XVIII|             indulatú hölgy van, kiket úgy tekinthetne, mint édesanyját (
219   II,  XVIII|                ha a nagyságos asszony úgy kívánja.~ ~– Egy kérdést
220   II,  XVIII|             kell önnek irántam lenni; úgy vegye ön e kérdést, mintha
221   II,  XVIII|              közben valakinek a nevét úgy mondaná ki, hogy elől-hátul
222   II,  XVIII|             kétségbeesése tetőpontján úgy tetszek neki, mintha Kárpáthyné
223   II,  XVIII|              barátom. Tekintsen engem úgy, mintha atyám volna, kitől
224   II,  XVIII|            nem tehetek róla, hogy önt úgy tekintem, mint atyámat.
225   II,  XVIII|            beszélni voltam bátor.~ ~– Úgy, úgy, majd többet is fogunk
226   II,  XVIII|       beszélni voltam bátor.~ ~– Úgy, úgy, majd többet is fogunk beszélni
227   II,  XVIII|            nagyságos asszonyom, vegye úgy, mint a legjobb szándékból,
228   II,  XVIII|            ujját végighúzva rajta, de úgy, hogy a nevekhez ne értesse,
229   II,  XVIII|      bizodalmába.~ ~Pedig Fannyt most úgy tekinti, mintha tulajdon
230   II,  XVIII|             nagyságos asszony maga is úgy kívánta ezt, és mikor ő
231   II,  XVIII|              képzelt arc a valóban?~ ~Úgy dobogott az ifjú nő szíve,
232   II,  XVIII|               haha. Tanácsolták, hogy úgy vessünk véget a pernek,
233   II,  XVIII|         egyedül látom, Rudolf nélkül. Úgy hiszem, ez oly rendkívüli
234   II,  XVIII|              akkorra itthon lesz.~ ~– Úgy minden kétségen kívül megjön.
235   II,  XVIII|              van egy mással. Ha önnek úgy tetszik, mi értekezhetünk
236   II,  XVIII|                Ne mondja ön, hogy nem úgy van; engedjen e boldog hitben
237   II,  XVIII|        engedje, hogy önt szerethessem úgy, ahogy az első pillanattól
238   II,  XVIII|           Valóban sajnálta e nőt.~ ~– Úgy, úgy! Nevezzen engem úgy! –
239   II,  XVIII|              sajnálta e nőt.~ ~– Úgy, úgy! Nevezzen engem úgy! – szólt
240   II,  XVIII|              Úgy, úgy! Nevezzen engem úgy! – szólt Fanny hevesen,
241   II,  XVIII|         mosolygott, és mosolygott, és úgy örült neki, hogy ezen nő
242   II,  XVIII|          hölgyeket szoktak érdekelni, úgy, hogy mire visszajött Marion
243   II,  XVIII|     szenvedélyes érzelmes jelenetnek, úgy beszélgettek egymással,
244   II,  XVIII|          családjával rokonságban van; úgy hiszem, a naptárban létező
245   II,  XVIII|               akarná tartani.~ ~– Ah, úgy? – monda kicsinylőleg Marion
246   II,  XVIII|               szerencsére.~ ~– Kegyed úgy fut tőlünk – szólt közbe
247   II,  XVIII|            Szentirmára megyünk, mi is úgy fogunk sietni haza.~ ~Marion
248   II,  XVIII|            Hahaha! óhhaha!~ ~János úr úgy el tudott nevetni ezen a
249   II,  XVIII|           lába alá nézni, a tornácban úgy lépett egy ott nyújtózkodó
250   II,  XVIII|               azokat az archívumba, s úgy megjön-megy, úgy megjárkál
251   II,  XVIII|        archívumba, s úgy megjön-megy, úgy megjárkál örömében alá és
252   II,    XIX|               más szemmel tekinték, s úgy tetszék, mintha János úr
253   II,    XIX|              kellett valamit végezni, úgy tett, mintha ő kérdené azt
254   II,    XIX|            kell, tehát nem lehet vele úgy bánni, mint más emberrel;
255   II,    XIX|     legtüzetesebben ostromolna, akkor úgy bámulják, mint a Nelson
256   II,    XIX|         eszmék számára meghódítani, s úgy hiszem, hogy ha mi szövetkezünk
257   II,    XIX|          hideg, mikor meglátják; mert úgy rájok ijesztget, mint akármely
258   II,    XIX|            jól teszed! Csak én tudnék úgy az emberekre figyelmezni,
259   II,    XIX|        összeveszni, holnap már megint úgy tesz, mintha semmi sem történt
260   II,     XX|          megismerkedtek volna, s csak úgy meredeznek egymásra, mikor
261   II,     XX|             nagy társaságban az ember úgy szokott haragudni arra,
262   II,     XX|             gyémánt aranyfoglalatban. Úgy, hogy éppen nem lehet rossz
263   II,     XX|          jelen a gyűlésteremben, azt, úgy vélem, senki sem fogja különösnek
264   II,     XX|         hölgyek is vannak jelen, azt, úgy hiszem, a még most élő nemzedék
265   II,     XX|                folytatá a nábob:~ ~„– Úgy hiszem uraim, nem szükség
266   II,     XX|      elrontani többé. A hölgyek pedig úgy tettek, mintha oda sem hallgatnának,
267   II,     XX|             meg újra összecsókolá azt úgy, hogy utóbb maga sem tudta
268   II,    XXI|              közös ez a gyermekekkel, úgy mint a vénekkel, s a nőkkel,
269   II,    XXI|      mindazokat, akik őket környezik, úgy félretáncoltatni, hogy közvetlenül
270   II,    XXI|               rá okot, hogy nagyságod úgy viselje magát irányomban,
271   II,    XXI|               haragszik ezért rám, én úgy féltem önt.~ ~János ajkaihoz
272   II,    XXI|             vigyázz magadra! Ti fiúk, úgy vigyázzatok nőmre, mint
273   II,    XXI|            Kárpáthyné; karcsú termete úgy hajlik, úgy hullámzik a
274   II,    XXI|            karcsú termete úgy hajlik, úgy hullámzik a szökés közben;
275   II,    XXI|         aggodalommal mondja neki:~ ~– Úgy féltem ezt az asszonyt;
276   II,    XXI|            nyomában, a két hölgy arca úgy ég a vadászat szenvedélyes
277   II,    XXI|         legközelebb éri; mint a szél, úgy vágtatnak utána, karcsú
278   II,    XXI|            arca oly halvány, és keble úgy hullámzik. Itt van íme a
279   II,   XXII|              készítének számára, ahol úgy élhetett volna, mint rejtett
280   II,   XXII|           önökön van, egy hónap múlva úgy hiszem Fanny képes lesz
281   II,   XXII|            fényes estélyeket…~ ~– Nem úgy értettem. Komoly, jótékony
282   II,   XXII|             többé vissza.~ ~– Mehádia úgy hiszem legkedvesebb hely
283   II,  XXIII|                hogy melyitek a gazda, úgy hasonlítotok egymáshoz,
284   II,  XXIII|    párbajodról. Van eszébe valakinek. Úgy elfelejtettek, mintha sohasem
285   II,  XXIII|            Tehát beszéljünk egyébről. Úgy látszik, hogy most Pest
286   II,  XXIII|          hallgatni.~ ~Kecskerey pedig úgy tett, mintha nem az ő kedvéért
287   II,  XXIII|            miért mondod ezeket nekem? Úgy nézek-e én ki, mint aki
288   II,   XXIV|               hogy az ideálok is csak úgy küzdenek az élet apró szükségeivel,
289   II,   XXIV|              Végre pedig egyik órában úgy, mint a másikban, annyi
290   II,   XXIV|          táncolt a delnőkkel.~ ~Fanny úgy reszketett, úgy dobogott
291   II,   XXIV|                 Fanny úgy reszketett, úgy dobogott a szíve, midőn
292   II,   XXIV|              fogadá az üdvözletet, és úgy tett, mintha nem félne tőle.~ ~–
293   II,   XXIV|               magát, s egész komolyan úgy tett, mintha el akarna menni.~ ~
294   II,   XXIV|          félteni.~ ~– Mikor látod, én úgy szeretlek! Bálványozás,
295   II,   XXIV|         mindenki, aki lát, aki ismer, úgy imádjon, úgy tiszteljen,
296   II,   XXIV|               aki ismer, úgy imádjon, úgy tiszteljen, mint én, hogy
297   II,    XXV|          igazi férfi előtt, s ha neki úgy tetszik, ha önkényt teheti,
298   II,    XXV|          pedig kihajolt a kocsiból, s úgy integettek egymásnak istenhozzádot
299   II,    XXV|           mert az illem, a kötelesség úgy parancsolja. Tán mulattatni
300   II,    XXV|                hiszen barátnéd férje, úgy nézesz rá, mintha sohasem
301   II,    XXV|             előtte, az nem rettentené úgy meg.~ ~Nem rejtőzhetett
302   II,    XXV|          kötve. Minden virágnak éppen úgy van élete, vágya, hajlama,
303   II,    XXV|          magas toronyból alátekint, s úgy szeretne leugrani, s alant
304   II,    XXV|           szeresse. Ha játék ez tőle, úgy az rettentő játék, és ha
305   II,    XXV|           minő könyv lehetett, melyet úgy iparkodik elrejteni. Ezek
306   II,   XXVI|             nem látjuk ismerőseinket. Úgy teszünk, mint az amerikai
307   II,   XXVI|            hívja őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~ ~A legelső dolog
308   II,   XXVI|               termet! Mind odavan!~ ~(Úgy kell neki – gondolá titkon
309   II,   XXVI|               egy vénemberrel kötött. Úgy kell neki.)~ ~– Bizony barátom –
310   II,  XXVII|               alig látott tőle, pedig úgy óhajtott látni! Repeső tekintettel
311   II, XXVIII|     sírhalmához, kit éltében-haltában úgy imádott, s kinek most már
312   II, XXVIII|             ketten eljöttek, s a sors úgy akarta, hogy ott találkozzanak
313   II, XXVIII|               az ifjú szívében, kitől úgy elszakította magát, hogy
314   II, XXVIII|               nyugszik feje.~ ~Rudolf úgy szánta az ifjút.~ ~– Maradjon
315   II,   XXIX|         mindkétszer szélütést kaptam; úgy hiszem, most ez az utolsó
316   II,   XXIX|             falaztatni. Látod, minden úgy maradt, ahogy ő hagyta.
317   II,   XXIX|              szobákról, legyen minden úgy, ahogy az ő temetésekor
318   II,   XXIX|          arcán nem volt szomorúság.~ ~Úgy beszélt, mint aki vőlegényi
319   II,   XXIX|         tétessék hozzá. Kívánom, hogy úgy maradjon, ahogy van. Nevem
320   II,   XXIX|        kijárjon számára egy arany. Ez úgy hiszem elég arra, hogy valaki
321   II,   XXIX|          gyermek nagy, okos szemeivel úgy látszott rá ügyelni, s az
322   II,    XXX|        fáklyák. Nem félt a koporsótól úgy, miként ama névünnepén.~ ~
323   II,    XXX|              miként ama névünnepén.~ ~Úgy történt minden, ahogy megrendelé.~ ~
324   II,    XXX|             melyben vele megesküdött, úgy tevék a koporsóba.~ ~Ugyanazon
325   II,    XXX|             hogy nem lehet ráismerni, úgy elváltozott a halálban.
326   II,    XXX|            járultak utána.~ ~A szokás úgy hozta magával, hogy az általános
327   II,   XXXI|             Nagy táncestély van nála. Úgy hiszem, Szépkiesdy gróf
328   II,   XXXI|             volt, hogy az íriszeket * úgy pártul fogta, mert azok
329   II,   XXXI|               nagyon, azért változott úgy meg; ha csak koporsót emlegettek
330   II,   XXXI|          meghúzatott minden harangot, úgy imádkoztak mellette, majd
331   II,   XXXI|            közbe lord Burlington.~ ~– Úgy hiszem, hogy hitelezői,
332   II,   XXXI|          Midőn Pozsonyból eltávozott, úgy vett búcsút egyetlen bizalmas
333   II,   XXXI|            fog maradni, ahova megy.~ ~Úgy is lett.~ ~Flóra sohasem
334   II,   XXXI|              az egész háznál mindenki úgy tekinté, mint egyikét a
335   II,   XXXI|            sőt még szája mozdulása is úgy hasonlít hozzá – s azzal
336   II,   XXXI|         bennetart; de azért ő most is úgy beszél, mint mikor még milliomokat
337   II,   XXXI|               milliomokat prédált el. Úgy magasztal mindent, ami külföldi,
338   II,    Veg|        értettem, mert azokat szeretem úgy, ahogy vannak; s szent borzalommal