Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          szörnyűképpen hozzá nem illő készséggel kérdez: „Mit
 2    I,      I|    szakadt, amidőn e közéjük nem illő alak egyszerre csak a társaság
 3    I,     IV|          bemutatja társait, s az illő üdvözlet után tovább foly
 4    I,    VII|      micsoda megfeledkezés ez az illő kíváncsiságról? Ön rossz
 5    I,      X|        becsületes polgárleányhoz illő módon. Még az ő lelke romlatlan,
 6    I,    XII|     Ennek a fiúnak nemesemberhez illő szíve van – monda Livius
 7    I,     Sz|           convenant – megfelelő, illő~ ~corpus delicti – bűnjel~ ~
 8   II,     XV|        Egész nap nem lát magához illő ifjút, pedig a szív vágyai
 9   II,  XVIII|      messze földön oly egymáshoz illő párt, mint ő és gróf Szentirmay
10   II,   XXVI|  Kecskerey barátunknak hívja őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~ ~
11   II,   XXVI| helytelen és nemesemberekhez nem illő tréfát követnek el egy asszony
12   II,   XXIX|        érkezőket, mint szokás és illő ilyen alkalmaknál, amidőn
13   II,   XXXI|         kíséri kommentárokkal és illő travesztációkkal * Kecskerey