Kötet, Fezejet

 1    I,      V|      pisszegni…~ ~Jozefine egy percre halavány lett, mint a fal, szerepe
 2    I,    VII|         kacagó társaság közé.~ ~Szép, halavány arcán e pillanatban oly
 3    I,    VII|           látják benne. Az ily hideg, halavány arc az asszonyok veszedelme.
 4    I,   XIII|          székéről, kendőjével letörlé halavány arcáról a bort, s közbámulatra –
 5   II,     XV|              milyen szemöldök! Finom, halavány arc, olyan kéz mint a bársony,
 6   II,  XVIII| keresztül-kasul lépjen akárkin.~ ~Egy halavány fiatalember, ki abban a
 7   II,    XXI|         termetét gyönge zöldet játszó halavány veres tafota spencer * szorítá,
 8   II,    XXI|            még pirosabbá lesz, Fannyé halavány, mint a halál.~ ~Ez ő!~ ~
 9   II,   XXIV|              amit mondott, hisz olyan halavány volt e percben, mint akit
10   II,    XXV|             az neki nem párja; milyen halavány, milyen sárga, szegény.~ ~
11   II,    XXV|          szerelme. De istenem, ön oly halavány, valami baja van?~ ~– Semmi,
12   II,    XXV|            szobájába lép.~ ~Fanny nem halavány most, hanem lángtól égnek
13   II, XXVIII|               világot a táj felett.~ ~Halavány fakó szalagok látszanak