Kötet, Fezejet

 1    I,      V|    zongora felett, hogy apja nem félt őt a moszkvai úrivilág előtt
 2    I,    VII|         nem mert föltekinteni.~ ~Félt, reszketett, mint ifjú hajadon,
 3    I,   XIII|     voltak köztük nagy gyerekek, félt, hogy megverik, hanem segítségért
 4   II,    XIV|       szeméből. Ő is sejté, ő is félt a gondolattól, hogy Sándor
 5   II,     XV| eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt.~ ~Vagy néha mélyen belemerülve
 6   II,    XVI|         Konrád mondta, ki jobban félt, hogy valamelyik elesik,
 7   II,   XVII|          talált azokból, amiktől félt; akárhová nyitott be, mindenütt
 8   II,    XIX|      emberszólás, enélkül nagyon félt volna a harcias külsejű
 9   II,   XXIV|        azt, mint emezt.~ ~Amitől félt, amitől rettegett, megtörtént.~ ~
10   II,    XXX| szemfödél, címerek, fáklyák. Nem félt a koporsótól úgy, miként
11   II,   XXXI|    fizetést rendelt neki; hiába, félt, hogy megátkozza a másvilágon.~ ~–
12   II,   XXXI|          ne legyen mit enni.~ ~– Félt szegény öreg a haláltól
13   II,   XXXI|        kerek földön senkitől sem félt, csupáncsak egyedül Teréztől.