Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|    utána mind.~ ~Erre a szóra felkelt Rudolf a helyéből, hol eddig
 2    I,     IX|       az, aki most a székéről felkelt? Ki az, aki ott tollát a
 3    I,      X| nagyon megütődött e szavakon; felkelt, egy szót sem válaszolt,
 4    I,   XIII|    egy székre, de csak megint felkelt róla, s állva maradt földesura
 5    I,   XIII|    kell izenni a papnak, hogy felkelt a nagyságos úr.~ ~– Még
 6   II,     XV|      harmadik tál után mindig felkelt, mintha a negyedik tálból
 7   II,     XV|     hogy Mayerné már korábban felkelt, és ki is ment, míg ő aludt;
 8   II,     XV|     aludt; hirtelen jókedvvel felkelt, felöltözött, alig vett
 9   II,     XV|   isten sajnállak!~ ~Fennimor felkelt, és nem játszott többet.
10   II,     XV|     kissé rendbe szedé magát, felkelt, egy tükör előtt megnézte
11   II,  XVIII|   uram közelebb jöjjön, hanem felkelt, és eléje ment, megfogá
12   II,     XX|    módon jó hangulatba hozva, felkelt a társaság a terembe átvonulandó,
13   II,   XXIX|       amint belépni látta őt, felkelt helyéből, és eléje sietett,