Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      nagy sarkantytús lábait egymásra hajítva.~ ~E szóra még jobban
 2    I,     II| szoríták. Az ember mindenütt egymásra hajló sűrű, lombos fák között
 3    I,     II|       másutt egész piramidok egymásra halmozott divatvirágokból,
 4    I,      X|       miről beszéltek, elébb egymásra néznek, nehogy ellenkező
 5   II,    XIV|   nábob és a pünkösdi király egymásra néznek, elmosolyodnak, összesúgnak,
 6   II,     XV|     drága pénzen, úgyszólván egymásra árverezték. Mondhatni, hogy
 7   II,     XV| különös tűztől villog, amint egymásra tekintnek. Kárpáthy túláradó
 8   II,   XVII|   bátor, daliás lovagok, kik egymásra mosolyognak, és szíveikben
 9   II,     XX| volna, s csak úgy meredeznek egymásra, mikor két ismeretlen találkozik.
10   II,     XX|     jelen levő tagja elkezde egymásra morogni és csaholni; Gergely
11   II,     XX|      dorgálja a még folyvást egymásra morgó és csaholó pártokat.~ ~–
12   II,  XXIII|    mindenféle képek, mik, ha egymásra nézhetnének, bizonyosan
13   II,   XXIV|     volt mind a kettő! Midőn egymásra mosolyogtak, az embernek