Kötet, Fezejet

 1    I,      I|  betyárképű vén kocsis kezeli. Alszik a jó fiú, mert hiszen lovai
 2    I,     IV|    Csak volt! Most ő is mélyen alszik, s tündérhangjai elhaltával
 3    I,      V|  zörejt ne okozzon, mert férje alszik.~ ~– Ah, madame, mint örülök,
 4    I,     IX|      azt álmodják, hogy minden alszik.~ ~Nem szólok azon év politikai
 5    I,      X|     nagynéni előtt, míg el nem alszik.~ ~– Tudom, hogy fog bennünket
 6    I,     XI|    rossz indulat egy bölcsőben alszik. Amelyiket ápolják, az nő
 7   II,    XIV|         de hiába, az ördög sem alszik, kivált ha szép leányról
 8   II,    XIV|       fátumod után!~ ~Valahára alszik az egész ház. Álmodjatok!
 9   II,     XV|        aludjék, melyben leánya alszik, mely kívánatát megközelítőleg
10   II,     XV|     valakire, aki hamar el nem alszik, aki türelmesen hallgatja,
11   II,     XV|  valaki, aki nyugtalan álmokat alszik, az Abellino, Fennimor és
12   II,  XXVII|  szemeit, s ismét lehunyja, és alszik tovább.~ ~Az anya visszateszi
13   II,  XXVII| keservesen… keservesen…~ ~A nő alszik, és álma örök. Arcán túlvilág