Kötet, Fezejet

  1    I,      I|                 csak megjárná a gúnya, de azon alól kurta rojtos vászon
  2    I,      I|                  prémes bekecsében, kinek azon egy instrukciója van, hogy
  3    I,      I|                   feltűnőbbé teszi őt, ez azon különös körülmény, miszerint
  4    I,      I|                  feledkezvén meg egyúttal azon három személyről, kik leginkább
  5    I,      I|            állatok az egérnél, mi van hát azon elszörnyedni való, hogy
  6    I,      I|               megfogá a borzalmas állatot azon részénél fogva, mely legtávolabb
  7    I,      I|                  kocsiban ülő egyetlen úr azon sajátságos ötletre vetemedni,
  8    I,      I|                   szemét.~ ~Ilyen volt az azon idők harcias divatja; amikor
  9    I,      I|                  a kettőnkre nézve; hanem azon ajánlatot teszem, hogy ha
 10    I,     II|              marad kilenc sou a zsebében, azon nincs mit boszonkodni; de
 11    I,     II|        boszonkodni; de ha valaki már állt azon a magasságon, ahonnan saját
 12    I,     II|                   Griffard is egyike volt azon renomirt habituéknak, *
 13    I,     II|                  kevés fáradsággal juthat azon megtiszteltetéshez, hogy
 14    I,     II|           miszerint ez a nagy férfiú bírt azon ritka és szeretetre méltó
 15    I,     II|                  tekervényes utai, melyek azon időben a színfalakká nyírt
 16    I,     II|               csak a magyar főuraknak van azon ideájuk, hogy a nyár azért
 17    I,     II|              egészen felfrissülve általok azon kellemetlen érzésből, melyet
 18    I,     II|             akarja bizonyítani, miszerint azon istentelen, kevély, felfuvalkodott
 19    I,     II|                   nem. Ez természetes; ön azon szándékkal jött hozzám,
 20    I,     II|                   ön éppen nem ijedne meg azon gondolattól, hogy ez összeg
 21    I,     II|                 és méregrül szó, még csak azon sem gondolkozom, hogy vérmes
 22    I,    III|                 mint a másiknak, s inkább azon látszik lenni, hogy beszédét
 23    I,    III|                 tehetségét bámultassa. Ez azon ifjú, kiről Griffard mondá,
 24    I,    III|            figyelmes szemlélő észreveendé azon körülményt, miszerint a
 25    I,    III|             Gaudcheux atelier-jében, * ha azon járnak önök, ne restelljék
 26    I,    III|                   restelljék megtekinteni azon díszműmintákat és egy gót
 27    I,    III|                Szemben e halommal látszik azon kisded tér, melyet jegenyefák
 28    I,    III|          tudósaitok!~ ~– Ha minket értesz azon boldog barbárok címzete
 29    I,    III|                   szántson és vessen, míg azon ifjaknak, kik ez évben az
 30    I,    III|                  sajátságait, beletörődik azon formákba, miket elé az újabb
 31    I,     IV|                   pompás anyagot találnak azon igen kedves mulatságra,
 32    I,     IV|                 kudarcot vallanak vele.~ ~Azon percben érkezeink oda Rudolf
 33    I,     IV|                magas, katonás alak, kiben azon északi herceget van szerencsénk
 34    I,     IV|             milyen állhatatosan megmaradt azon szándéka mellett, hogy Zelmirát
 35    I,     IV|                  kutyát, nem az őt; tehát azon ajánlatot tevém neki, hogy
 36    I,     IV|                megérezte a bajt, mert még azon órában odaizent az igazgatóhoz,
 37    I,     IV|                 azalatt gondolkodhassanak azon, miszerint neki ismét bankárja
 38    I,     IV|                frank pedig nem hal meg, s azon ő magának fűszerszámos boltot
 39    I,      V|                    az élet mond igazat.~ ~Azon művésznő, kinek életéről
 40    I,      V|               közönség kedvence lett. Óh, azon hideg éghajlat alatt, ama
 41    I,      V|                érezni a művészet iránt.~ ~Azon időben francia drámai színháza
 42    I,      V|                Jozefine visszatért. Éppen azon időben történt, hogy Rossini
 43    I,      V|               éppen nem akará megmondani, azon gondolatra jöttem, hogy
 44    I,      V|        Halhatatlan művésznő! Ne lepje meg azon hír, hogy mai fölléptére
 45    I,      V|                 önnek, hogy a közönségnek azon része, mely nem fecsegni,
 46    I,     VI|                   kedvenc barlangja volt, azon tulajdonságánál fogva, miszerint
 47    I,     VI|                   egész lényegén elömlik, azon hódolatot biztosítják számára,
 48    I,     VI|                     Catalaninak nincsenek azon gyöngéi, amik más művésznőknek,
 49    I,     VI|               bizonyos lehet felőle, hogy azon színpadról eltiltatik; ah,
 50    I,     VI|                 súgólyukhoz közeledésben; azon különös tulajdonsága levén,
 51    I,     VI|         tétovázásnak. Odalépett bátran.~ ~Azon percben Barry hercegnő,
 52    I,     VI|              fenekére süllyedt, leírhatná azon érzést, mely által meglepetett,
 53    I,     VI|          mindnyájan késznek nyilatkozának azon esetben, ha Oignon szavát
 54    I,     VI|                   dolog volt kiszemelniök azon választottakat, kik a loge
 55    I,     VI|               legfelső lépcsőre jutva, de azon pillanatban úgy űték fejébe
 56    I,     VI|                   a vállait takarta el.~ ~Azon percben el volt szedve a
 57    I,     VI|                  sietett Mainvielle-néhez azon ajánlatot téve, hogy 14
 58    I,    VII|             veendi útját, parancsot adott azon városban, melynek ő kegyura,
 59    I,    VII|         átültetett meleg égalji virágszál azon perctől fogva, midőn lábait
 60    I,    VII|        kényelmesnek találja. De jaj volna azon nőnek, ki addig, míg más
 61    I,    VII|                 az afgán erkölcs szigorú! Azon nő házasságtörő volna, s
 62    I,    VII|              lovak, melyek odahúzzák.~ ~– Azon könnyű segíteni – szólt
 63    I,    VII|                   rohanjanak.~ ~– Mi baja azon asszonyoknak? – kérdé Chataquéla
 64    I,    VII|                  csak hozzá lehetne férni azon udvarhoz, de körös-körül
 65    I,    VII|                   egy – szólt hidegvérrel azon ifjú, ki legelébb megszórttá
 66    I,    VII|                  késő! A szálfa lezuhant! Azon percben ügyesen hajolt előle
 67    I,    VII|                   le a lábtón.~ ~Lássátok azon anyák örömét, kik gyermekeiket
 68    I,    VII|               ifjú már nem volt sehol; ők azon pillanatban, midőn a delnő
 69    I,    VII|             szerette volna tudni, ki volt azon ifjú, kire ő életét oly
 70    I,    VII|                vagy puritán, hogy kerülje azon köröket, mikben ő meg szokott
 71    I,    VII|              bírták kitudni, hogy ki volt azon ismeretlen hős, aki segített
 72    I,    VII|                   azt kiáltá: „Egy csókot azon férfiúnak, ki velem jő!”
 73    I,    VII|                    tartsanak gyávának, ha azon nő nem teszi kötelességét,
 74    I,    VII|               kellene megjósolni, ki volt azon ifjú, és fogja-e őt újra
 75    I,    VII|             Szegény indu nő, ő nem ismeré azon áldást, hogy amit óhajtunk,
 76    I,    VII|                semmi egyéb, mint egy neme azon vágyaknak, miket az ember
 77    I,    VII|               sokat gondolkozott róluk?~ ~Azon nap előtti estén, melyre
 78    I,    VII|       megtagadtatni a szemlélővel. Egyike azon arcoknak, miknek látása
 79    I,    VII|                  Azonban a jó nagymamának azon kedves szokása volt, hogy
 80    I,    VII|                végigfutni tagjain, mintha azon hangokat hallaná, miknek
 81    I,    VII|                 hogy újra emlékébe idézze azon napok benyomásait, melyek
 82    I,    VII|                 mely a lapok közül kihull azon gyermekévekre emlékeztetve,
 83    I,    VII|             képzelni. Felidézte emlékében azon órát, melyben őt oly ragyogónak
 84    I,   VIII|                odáig, hol az ing nem éri, azon alul mintha más bőrbül szabták
 85    I,   VIII|                   summa pénzt a községnek azon célból, hogy egyrészint
 86    I,   VIII|                  Így érkeznek ki a síkra. Azon pillanatban tarackdurranás
 87    I,   VIII|                nagyon tetszettek maguknak azon gondolatban, hogy őket eredeti
 88    I,   VIII|                 pukkanás is elhangzott, s azon percben megindult az egész
 89    I,   VIII|               merészen nekiindult egyedül azon helynek, honnan a dörmögést
 90    I,   VIII|        tulajdonság még szükségesebbé vált azon körülmény által, hogy mindezeket
 91    I,   VIII|            következő vigalom nem tartozik azon érdekesebb látványok közé,
 92    I,   VIII|          borversenyben, mindenki túl volt azon a határon, ahol a bor jókedve
 93    I,   VIII|                kompániák tagjai többnyire azon fajta emberek, kikre magányperceikben
 94    I,     IX|                  még akkor nem is ismerék azon hazát, melyben napi járó
 95    I,     IX|                 használni tudni.~ ~Kiknek azon dicsőség juthatott volna
 96    I,     IX|               minden alszik.~ ~Nem szólok azon év politikai eredményeiről,
 97    I,     IX|             magyar országgyűlésre annyira azon gondolat, hogy ott a legnagyobb
 98    I,     IX|                  hadjáratot kezdhet, mint azon eszme, hogy nagybátyjával
 99    I,     IX|                  befejezést.~ ~A közönség azon részét, mely e nyelvet nem
100    I,     IX|         urbarialis * aktákon kérődzik. Ez azon irat, melyet szomszédjaival
101    I,     IX|              tanulságos beszélgetés folyt azon jeles csoportozat között,
102    I,      X|                  A természeti gondviselés azon embereknek, kik munkájok
103    I,      X|             jutott e szép pipához, amiben azon mellékeszméje is volt, hogy
104    I,      X|                elől elszöktetni, de mégis azon elégtételt vevé magának,
105    I,      X|         vagyonaiból megparancsolván, hogy azon födél alá ne merészeljen
106    I,      X|                   óta nem láttuk egymást, azon idő alatt ön meglehetősen
107    I,      X|            kezében van, én holtom napjáig azon fogok törekedni, hogy őt
108    I,      X|                    hogy „követelem”, mert azon esetben, ha ön netalán ez
109    I,      X|              felmenni és elmondani előtte azon okokat, melyek engemet e
110    I,      X|                három régi jó ismerőse még azon időkből, hogy hivatalt viselt;
111    I,      X|              asszesszort, kinek kitűnőleg azon szokása volt, hogy mikor
112    I,      X| lélekbátortalanság által meg volt fosztva azon előnyöktől, miszerint szavainak
113    I,      X|             boldogtalan családapa –, hogy azon régi szívesség, mellyel
114    I,      X|                   rá feleletet.~ ~– Hová? Azon esetben, ha az úrnak tudomásával
115    I,      X|                  úrnak tudomásával vannak azon dolgok, amik családja körében
116    I,      X|               barátságát keresve keresik. Azon gondolkozott, vajon illendő-e
117    I,      X|                 vajon illendő-e még őneki azon házba betenni a lábát.~ ~
118    I,     XI|                némely személyei között.~ ~Azon ház, amelyben laktak, egy
119    I,     XI|                 megírva a csillagokban?~ ~Azon ismerősök között, kik Teréz
120    I,     XI|                  egy egész pokolegyetemét azon új, azon szárasztó, elemésztő
121    I,     XI|                   pokolegyetemét azon új, azon szárasztó, elemésztő szenvedélyeknek,
122    I,     XI|             Fennimor néven szoktunk híni, azon elvet állítá fel, miszerint
123    I,     XI|             tudnivágy, hogy mi baja lehet azon rejtélyes férfinak. Vajon
124    I,     XI|            forintot szenteljek arra, hogy azon hölgynek alkalmat nyújthassak
125    I,     XI|                kötöttem e kivánatához: ha azon hölgy éppoly tiszta, oly
126    I,     XI|                  s lelke oly tiszta, mint azon gyermekeké, kiket az idvezítő
127    I,     XI|             gondolkozni egy álló hétig.~ ~Azon vasárnapon azután szívének
128    I,     XI|                   szívébe be volt ültetve azon gondolat, hogy ő magában
129    I,     XI|            ingerlé képzelődését. Ki lehet azon férfi, aki őt boldogítani
130    I,     XI|                   csak egyszer a távolból azon férfit, ki sorsáról oly
131    I,     XI|                atyjainak, ki éjjel-nappal azon gondolkozik, mint lehetne
132    I,     XI|             nagyuraink közül, ha ismernék azon kegyeletet, mellyel a köznép
133    I,    XII|                 irtózik az eszmétől, hogy azon ember őreá gondol. Ámde
134    I,    XII|                holmiját szállítsák át még azon az éjjel az ő saját lakóházába,
135    I,    XII|                    Ő sohasem gondolkozott azon, hogy a gyaluk, a fűrészek
136    I,    XII|                  azért jöttem magam, hogy azon mintákból válasszak, mert
137    I,    XII|               ellenségnél, mert az mindig azon iparkodik, hogy elébbi tetteit
138    I,    XII|                  barátja támadt belőle.~ ~Azon egy tekintet, hogy vajon
139    I,    XII|              teljesen kizavarta Sándornak azon indiszkrét cselekedete,
140    I,    XII|                        Olvasta ön, mi van azon levélben?~ ~– Igen. Ez kihívás
141    I,    XII|                   én a kihívót lelövöm, s azon esetre nem akarok még két
142    I,    XII|          felajánlva, ezáltal útját álljuk azon idétlen tréfáknak, miket
143    I,    XII|                  átadta a házfelügyelőnek azon kérelemmel, hogy ha tizenkét
144    I,    XII|           tanúkhoz lépve s eléjök mutatva azon kihívó levelet, melyet azok
145    I,   XIII|              háziasszonyságok gyakorolják azon hivatalt, mely az égben
146    I,   XIII|                  elveszettnek hitte volna azon esztendőt, melyben azt fel
147    I,   XIII|                   ellensége leendett mind azon ismerőinek, akik e névnapon
148    I,   XIII|                   kedélyét. És ő nem volt azon ember, aki lemondani tudott;
149    I,   XIII|             kaszárnyát kezdett el rakatni azon szándékkal, hogy abból kollégium
150    I,   XIII|                 csigalépcsőkkel, ahogy ez azon időkben szokás volt. A következett
151    I,   XIII|                  üldözék, táplálván magát azon idő alatt a vendégszerető
152    I,   XIII|             megmondjuk, miszerint most is azon szegényes állapotban van,
153    I,   XIII|           jószágigazgató –, nem vagyok én azon kitüntetésre érdemes.~ ~
154    I,   XIII|                 ember, s köntösét maig is azon divatra szabatja, melyről
155    I,   XIII|                 keresgélni mindaddig, míg azon meggyőződésre nem jutott,
156    I,   XIII|                 jöhetett volna létre csak azon hulladékokból, melyek a
157    I,   XIII|            Dehogynem jöttek, hiszen éppen azon nevettem. Megint itt van
158    I,   XIII|           szavakon kezdődik a „Miatyánk”. Azon módon visszament a szószékből,
159    I,   XIII|          parasztok nemigen ijedtek vissza azon gondolattól, hogy leányaikat
160    I,   XIII|             ezennel átküldi nagybátyjának azon őszinte kívánással, hogy
161    I,   XIII|                  koporsót meglátta, amint azon saját nevét olvasá, felugrott
162    I,   XIII|                   hajdani pünkösdi király azon pillanat óta, hogy egykori
163    I,   XIII|                   ifjút, hogy rögtön, még azon éjjel siessen átutazni Kárpitfalvára,
164    I,   XIII|             érdeklő kodicillust * –, s ez azon szomorú hírt hozá, hogy
165    I,   XIII|                   mégsem fogytak volna ki azon bohó és nevetséges kalandok
166   II,    XIV|                 egyúttal megtanulhatjátok azon általános előszeretetből,
167   II,    XIV|                    legelsőbb is essünk át azon, hogy magamat bemutassam.
168   II,    XIV|                  hogy magamat bemutassam. Azon kell kezdenem, hogy egy
169   II,    XIV|             leányról van szó. Az én öcsém azon dicséretes szándékot hordozza
170   II,    XIV|                 jó uram, felét sem ismeri azon ravasz módszereknek, mikkel
171   II,    XIV|                koporsót küldött ajándékba azon óhajtással, hogy használjam
172   II,    XIV|               föld alatt is üldözni fogna azon gondolat, hogy őseim vagyonát,
173   II,    XIV|                  ez elképzelhetlen összeg azon ember kezére jut, mennyi
174   II,    XIV|               szeretném magam hazavinni – azon kérdéssel, hogy ezen brilliant
175   II,    XIV|                   hervadás fogja megölni; azon körben, melybe csak a vak
176   II,    XIV|                 ezt visszautasítná.~ ~Már azon gondolatra kezde jőni, hogy
177   II,    XIV|                 nálam az érdemes úr, hogy azon esetben, ha ajánlatát elutasítanád,
178   II,    XIV|                  a Sándor miatti keservet azon öröm, hogy gyámleánya ily
179   II,    XIV|             tanúsított. Előre büszke volt azon gondolatra, mint fogja ő
180   II,    XIV|                  fogja fejét felemelhetni azon uracsok előtt, kik azt hiszik,
181   II,    XIV|            gondolat élt most is szívében. Azon férfi arca, kit szeretett,
182   II,    XIV|               volt körüle, s oly jólesett azon megnyugodni.~ ~Nem jutott
183   II,    XIV|                 leány másba szerelmes, és azon más tán ismét reménytelenül
184   II,    XIV|                  hozzá!~ ~Milyen boldogok azon nagyvilági hölgyek, kik
185   II,    XIV|             rangban, egy légkörben álljon azon magas, azon irigyelt delnőkkel,
186   II,    XIV|              légkörben álljon azon magas, azon irigyelt delnőkkel, kiknek
187   II,    XIV|                 gazdag lenne, kimenthetné azon irtózatos sorsból, melybe
188   II,    XIV|                  megtorlás; találkozhatni azon emberrel ott, ki őt meggyalázni,
189   II,     XV|                  számára, mert átallta őt azon kétségbe esett külsővel
190   II,     XV|                   kis házi papucsoknál, s azon veszedelemben forgott, hogy
191   II,     XV|                  cselédek között, végtére azon könyörgött, hogy ha már
192   II,     XV|               hozni. A jó asszonyság csak azon könyörgött, hogy olyan szobába
193   II,     XV|         vállalkozott, hogy egy tolóágyban azon ágy alatt aludjék, melyben
194   II,     XV|                   menni a menyasszonyért. Azon gondolat, hogy a tündér
195   II,     XV|                   járni, mit csinál. Majd azon kapták rajta, hogy kiült
196   II,     XV|                mért mondja ezt neki, mert azon szónál: „Minő szép vagy
197   II,     XV|                    rebegé Fanny. Irtózott azon gondolattól, hogy anyja
198   II,     XV|             ezeket kerüld; igazi gavallér azon kezdi, hogy, ‚mit ád', erre
199   II,     XV|                   látkör alatt vesznek el azon szerelem legforróbb sugarai,
200   II,     XV|                 egészen szokva érzi magát azon eszmékhez, miktől a sötétben
201   II,     XV|                 nagynéném! Mindent tudok. Azon nő, kit anyámnak nevezni
202   II,     XV|              egyszer Boltayt és Terézt, s azon vette magát észre, hogy
203   II,     XV|          mosolyodó képpel, s nagyot húzva azon a legelső „ú”-n.~ ~János
204   II,     XV|                  visszabocsátá a cselédet azon izenettel, hogy az estélyre
205   II,     XV|                  együgyűek nem találni ki azon okot, mely őket a szerencsére
206   II,     XV|                  nüanszot visszafelé, úgy azon meg kellene látszani a sápadtságnak,
207   II,     XV|               kellett.~ ~Elgondolni, hogy azon leány, kit ő szerelmével
208   II,    XVI|            bosszújában, szégyenében ismét azon vevé észre magát Fennimor,
209   II,    XVI|                 bajjal bírt elhárítani, s azon percben visszaadott.~ ~–
210   II,    XVI|              Konrád –, ön meg van fosztva azon jogától, hogy ellenfelével
211   II,   XVII|                   úgy látszván meg bennök azon néhány bennszülött és bennvénült
212   II,   XVII|         országgyűlésen járt, de legkivált azon válságos nap gyötrelmei
213   II,   XVII|                     a kárpátfalvi kastély azon szárnya, melyet az úrnő
214   II,   XVII|            jószágigazgató elolvasván azt, azon gondolatra jött, hogy összeszedve
215   II,   XVII|             szokott jó fiúk, s reszkettek azon gondolattól, hogy Szentirmay
216   II,   XVII|                természetben, de legkivált azon sokoldalú hivatásánál fogva,
217   II,   XVII|                 tárgyalni.~ ~Nem tekintve azon csaknem misztikus, mondhatnók
218   II,   XVII|                  arisztokráciáját, csupán azon hagyományszerű ősi szokást
219   II,   XVII|                 hajdani hadvezér Bástának azon nyilatkozatát, miszerint
220   II,   XVII|          olvasásától, s a nemzeti kedélyt azon ősi egyszerűségében tartja
221   II,   XVII|                valaki bennünket utolérhet azon ostoba népek közül, melyek
222   II,   XVII|               írni, mintha jobb volna, ha azon gondolkoznátok, hogy népiskolákat,
223   II,   XVII|               hírnév is. Fogják-e ezek őt azon polcon elismerni, melyre
224   II,   XVII|                 mindig előtte, és követte azon gondolat, hogy milyen jó
225   II,  XVIII|             haszontalanok, hiúk ezek mind azon férfival összehasonlítva,
226   II,  XVIII|                 kezét, s dacára az öregúr azon törekvésének, miszerint
227   II,  XVIII|                  itt is fel fogja találni azon helyet, azon szerepet, melyre
228   II,  XVIII|                fogja találni azon helyet, azon szerepet, melyre szépsége,
229   II,  XVIII|               akaratból eredendő tanácsot azon csekély észrevételeket,
230   II,  XVIII|          legelőször is szükségesnek, hogy azon személyekről beszéljek nagyságodnak,
231   II,  XVIII|             ámbátor isten őrizzen engemet azon gondolattól, hogy ilyen
232   II,  XVIII|            Ellenkezőleg, ki fogom keresni azon személyeket e sorozatból,
233   II,  XVIII|                   azok iránt méltóztassék azon megnyugvással lenni, hogy
234   II,  XVIII|                      És belép rajta – nem azon arc, azon alak, mit Fanny
235   II,  XVIII|               belép rajta – nem azon arc, azon alak, mit Fanny képzeletében
236   II,  XVIII|                  pöre végett méltóztatott azon tiszteletben részesítni,
237   II,  XVIII|                    mennyit fogunk nevetni azon a sok apró bajon, ami előfordul.~ ~
238   II,    XIX|                elővélemény kedvezőbb lett azon nő felől, kit Szentirmayné
239   II,    XIX|                  étvággyal bír, és mindig azon panaszkodik, hogy nem tud
240   II,    XIX|              kellemetes ember; ebéd előtt azon panaszkodik, hogy nincs
241   II,    XIX|              hozzád, midőn ő nálad van, s azon valaki nálánál rangra alábbvaló,
242   II,    XIX|                   rangra alábbvaló, és te azon hibát találod elkövetni,
243   II,    XIX|                   és mi nem. Hanem tessék azon másoknak törni a fejöket,
244   II,    XIX|                 kissé meg kelle állapodni azon vitakérdés felett, hogy
245   II,    XIX|                mind meglett férfiak, mert azon időkben nemigen osztogatták
246   II,    XIX|           tekintetes urak sohasem szokták azon törni fejeiket, hogy mikor
247   II,    XIX|                  szívből, Fanny lemondott azon reményről, hogy őt valaha
248   II,     XX|                   azalatt keresztülmentek azon a kémiai procedúrán, miszerint
249   II,     XX|               törvényes ura az agarat, ha azon pillanatban egy idegen ember
250   II,     XX|                legyen megemlítenem uraim, azon esetet, midőn egy agár gazdája
251   II,     XX|                  és az agaraim. Odajöttek azon szoba ajtajához, melyben
252   II,     XX|                   Minélfogva bátor vagyok azon szerény indítvánnyal járulni
253   II,     XX|              tekintélyét, ha Gergely gróf azon komolysággal és lélekjelenléttel,
254   II,     XX|                 nincsen egyéb hátra, mint azon őszinte óhajtásunkat csatolni
255   II,     XX|               azzal mi is csatlakozhatunk azon számtalan éljenekhez, melyekkel
256   II,     XX|                hogy miért kell elpirulni, azon úgysincs mit elrontani többé.
257   II,     XX|               hogy alig egy év előtt itt, azon a helyen, melyen most ül,
258   II,     XX|              azonkívül is szokás volt még azon időkből a levelek borítékára
259   II,    XXI|              fiatalabbnak; arca ragyogott azon gondolattól, hogy ez a szép
260   II,    XXI|            lábakkal, élethű kifejezésével azon aggodalomnak, mintha egy
261   II,    XXI|          hivatalnok készségét, ki ezáltal azon zavarból menté ki, hogy
262   II,    XXI|                   hozzá, mint a villám, s azon pillanatban csak azt látni,
263   II,    XXI|                   szerető nő csókjaitól – azon hölgyet elragadta a paripa!~ ~–
264   II,    XXI|               keskeny gátra kapott fel, s azon nyargal végig, túlnan hatölnyi
265   II,    XXI|           elfogásával felhagyni, ehelyett azon pillanatban, midőn Fanny
266   II,   XXII|                   halál lovának neveznek, azon ülök én; ne jöjj mellém!”~ ~
267   II,   XXII|                tudja, melyik nagyobb kín? Azon eszmék, mik az őrült égő
268   II,   XXII|                   után fusson a világban, azon nagy világban, mely reá
269   II,   XXII|                   magát bármi tekintetben azon nőhöz, kinek keblén e férfi
270   II,   XXII|                   hiszem Fanny képes lesz azon ígéretet beváltani, miszerint
271   II,   XXII|                     Lám, a betegek mindig azon törik a fejöket, hogy mivel
272   II,   XXII|              felszárításában. Légy boldog azon áldások által, miket a hála
273   II,  XXIII|                   szabad bocsátani. Tehát azon vakmerő eszme van mellé
274   II,   XXIV|                 Két kínos héten át mindig azon gyötörte lelkét, hogy minő
275   II,   XXIV|            kellett szánnia, hogy elmenjen azon férfinak házába, kit jobb
276   II,   XXIV|                  kellett nyújtania szívét azon égető töviskorona elé, mely
277   II,   XXIV|            lehetett az; minőnek képzeljük azon hadvezető daliákat, kik
278   II,   XXIV|                 az ő nejét együtt sétálni azon asszonnyal, vele beszélgetni,
279   II,   XXIV|                   s nem gondolt reá, hogy azon emlékekkel, mik annak múltjához
280   II,    XXV|              szóval megtörténhetnék. – De azon egy szó drága a férfibüszkeségnek.
281   II,    XXV|               elmondhassa neki: „Lásd, ez azon nő, akinek erényeért jótállottál,
282   II,    XXV|                  tekintet kellene még, és azon nő, kinek szívedet ajándékoztad,
283   II,    XXV|             hazulról egy becsületes férj, azon feltett szándékkal, hogy
284   II,    XXV|           kénytelen visszatérni.~ ~Rudolf azon percben, melyben visszatért,
285   II,    XXV|                 többé. – Mikor én naponta azon imádkoztam Istenhez, hogy
286   II,    XXV|                    Én most esküszöm Önnek azon istenre, aki ítélni fog
287   II,    XXV|                 még egyszer meglátom önt, azon óra halálom órája lesz.
288   II,    XXV|                   az egész úton.~ ~Mindig azon szegény nő könnyeit érzé
289   II,   XXVI|               Abellino –, el kell vesznie azon természettelen viszony miatt,
290   II,   XXVI|                Ezt senki sem fogja hinni. Azon nő szeret valakit! Szeret
291   II,  XXVII|                 legyen e fiú neve? Egyike azon fejedelmek nevének, kik
292   II,  XXVII|                 állt meg e hír után. Most azon a helyen maradt állva, és
293   II, XXVIII|                 úr – szólt szelíden –, én azon kézműves vagyok, kihez ön
294   II, XXVIII|          nemsokára eltűnt az éjhomályban, azon az úton vissza, melyen idejött.
295   II, XXVIII|                 nem érdemelt-e meg ennyit azon nő, ki szenvedett – szeretett –
296   II,   XXIX|                   címerek a szobákban még azon módon be voltak fekete fátyollal
297   II,   XXIX|                emberséges Varga Péter, ki azon kegyet kérte ki magának,
298   II,   XXIX|                  akármiről beszél, mindig azon végzi szavát, hogy mindennek
299   II,   XXIX|             ésszel, józan elmével mondom. Azon földi javakból, miket Isten
300   II,   XXIX|                    hogy több áldás legyen azon, mint volt az én kezeimben
301   II,   XXIX|          kezeimben rajta! Végrendeletemet azon kezdem, aki előttem a legkedvesebb
302   II,   XXIX|          házasíttassanak ki. Minden évben azon napon, melyen felejthetlen
303   II,   XXIX|                   Midőn elhozza rám Isten azon órát, melyben múlandó éltemet
304   II,   XXIX|                   meghalok, kívánom, hogy azon ruhámba öltöztessenek, melyben
305   II,   XXIX|               mint az „övé”, csakhogy ami azon fehér volt, az ezen mind
306   II,   XXIX|                szólt a pap –, lehet, hogy azon ifjak már akkor meglett
307   II,   XXIX|                    hogy szállhassak sírba azon boldog gondolattal, hogy
308   II,   XXIX|                   évszám hiányzik itt is. Azon kívül semmi se tétessék
309   II,   XXIX|                   erényeik. És elborzadok azon gondolattól, hogy fiamat
310   II,   XXIX|                 nevezte. Nem számlálom el azon vétkeit, miket Isten, a
311   II,   XXIX|               János fővétele napja eljön, azon a napon kapjon egyszerre
312   II,   XXIX|                  megpecsételék azt, s még azon éjjel másik példányban is
313   II,    XXX|                   feküdt.~ ~Felöltözteték azon köntösbe, melyben vele megesküdött,
314   II,   XXXI|               nevetve.~ ~– De hát mi lesz azon esetben Abellinóból? – ezt
315   II,   XXXI|              elmaradt, s rá lesz szorulva azon egypár ezer forintnyi jövedelemre,
316   II,   XXXI|                 azután jutalmot tűzött ki azon három szűz számára, akiknek
317   II,   XXXI|                házától.~ ~Írt Teréznek.~ ~Azon lekötelező, behizelgő modorban,
318   II,   XXXI|                 volna őt vissza riasztani azon gondolat, hogy Teréz is
319   II,   XXXI|                  dolgokat Rudolfnak, hogy azon nő gyermekkorától fogva
320   II,   XXXI|               fogalom is hiányzott belőle azon eszmék számára, miket Marion
321   II,   XXXI|              fiúból, hogyha felnő!…~ ~ ~ ~Azon két ifjú nemes neve, kiket
322   II,   XXXI|                   azt hiszi, hogy most is azon szeretetre méltó alak, melynek
323   II,   XXXI|             vénsége pedig arra való, hogy azon köröknek, mikben ő boldogabb
324   II,    Veg|              mellőzve magyar irányregényt azon időkből senki hálátlanság
325   II,    Veg|              költői alakokul felhasználni azon századnak, melyben éltek,
326   II,    Veg|               annyira bele voltam merülve azon kor tanulmányozásába, hogy
327   II,    Meg|                 ül az a romantikus tollas azon a tikgömbön, * * saját fantáziája
328   II,    Meg|                   leltem a leírását a még azon évben dívott pünkösdi király