Kötet, Fezejet

 1    I,     II|       merveilleux, mintha időt akarna engedni a bankárnak, hogy
 2    I,      V|     látszott, mintha új szókat akarna felfedezni, végre mégiscsak
 3    I,      X|        ha az csakugyan engedni akarna Teréznek, hogy ő nem akar
 4    I,    XII|  pisztolyt, mintha rögtön lőni akarna. Ez a lehető legnagyobb
 5    I,   XIII|   rebegő ajkain látszott, hogy akarna még valamit mondani, de
 6   II,    XVI|    egyszerre mind az öttel meg akarna vívni, ami annál különösebb
 7   II,  XVIII|     mintha attól is bocsánatot akarna kérni, hogy elég vakmerő
 8   II,     XX|   leráncolva, mintha keresztül akarna rajta nézni, azután odaragadja
 9   II,     XX|   legalábbis 100-at előlegezni akarna e küldeményből, s azután
10   II,   XXII| boldogságot.~ ~És utoljára, ha akarna is, mit érhetne el? Ha akarna
11   II,   XXII|  akarna is, mit érhetne el? Ha akarna oly bűnös lenni, mint az
12   II,   XXIV|   komolyan úgy tett, mintha el akarna menni.~ ~Ekkor természetesen
13   II,   XXXI|        mert ha valami értékest akarna neki küldeni, azt el sem