Kötet, Fezejet

 1    I,      V|          Egyszer halkan nyílik az ajtó, s a puha szőnyegeken óvatosan
 2    I,    VII|             S csakugyan nyílik az ajtó, Rudolf félvállról tekint
 3    I,   VIII|           derék kövér ember.~ ~Az ajtó felől egy csoport fiatal
 4    I,    XII|         már ekkorra nyílt a túlsó ajtó is, melyen Boltay uram jött
 5    I,   XIII|       megállt, kocogtatott, ha az ajtó tárva volt, akkor az ajtóragasztón
 6    I,   XIII|    futhasson el innen, s kezde az ajtó felé hátrálni.~ ~– De nem
 7    I,   XIII| iparkodott letépni melléről, s az ajtó felé törekedett; de amaz
 8   II,    XIV|   gyámapákkal, kik őrt állanak az ajtó előtt, míg őrizetük tárgya
 9   II,    XIV|     Abellino öcsém, bárha nyitott ajtó, ablak várna is reá, nem
10   II,  XVIII|         valakihez; most nyílik az ajtó.~ ~És belép rajta – nem
11   II,  XVIII|       maradt.~ ~Alig zárult be az ajtó Marion kisasszony mögött,
12   II,  XVIII|          kisasszony útban volt az ajtó felé, vissza sem tekintve
13   II,   XXIX|           Holnap sima fal lesz az ajtó helyén, az ablakra vastáblák