Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            Végre mégis kitekinte az ablakon, letörölve róla az izzadságot,
 2    I,      I|          Amint azonban kitekinte az ablakon, s meglátta azt a sok fényes
 3    I,    VII|           beégett már ekkor, minden ablakon jött ki a láng.~ ~Lejutva
 4    I,   VIII| megkönnyebbítse a hajót, kihányt az ablakon minden széket és asztalt,
 5    I,      X|          fog a házba hullani ajtón, ablakon és kéményen.~ ~Mayerné asszonynak
 6    I,     XI|        kihajította volna a pénzt az ablakon, azt mondva, hogy tisztességes
 7    I,    XII|          szokásakint kitekintett az ablakon; a hintóban ülő éppen akkor
 8   II,     XV|    beszélhessek, csak hogy valahol, ablakon keresztül, elbújva láthassam
 9   II,     XV|               A nap már besütött az ablakon, midőn Fanny felébredt.~ ~
10   II,     XV|            ülnek mellette, a fedett ablakon át senki sem látja őket,
11   II,  XVIII|           akár e percben leugrik az ablakon, ha a nagyságos asszony
12   II,  XVIII|       farkára, hogy az ijedtében az ablakon ugrott ki.~ ~Maga is megijedt
13   II,    XIX|       kertben rózsák vannak, kettős ablakon keresztül megérzi a szagát