Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        Jancsi úr mindig merevebb tekintettel néze a még nem igen idős
 2    I,    VII|        Mit tevél! – kiálta ijedt tekintettel. – Megcsókolál, midőn nem
 3    I,     XI|       hasonló szemekkel, hasonló tekintettel, amilyet magában képzelt.
 4    I,    XII|          néze az ifjúnak marcona tekintettel.~ ~– Hát hol van a mester?~ ~–
 5   II,    XIV| találkozni, előtte elpirulni, őt tekintettel kísérni mindenüvé s titokban
 6   II,     XV| Kecskerey úr, s roppant imposant tekintettel megállva a tülekedők között,
 7   II,   XVII|          számára választa, nyílt tekintettel a helység felé s oldalablakaival
 8   II,  XVIII|      Hátha vissza utasító, hideg tekintettel találkozik, ahol meleg,
 9   II,  XVIII|        tanács.~ ~Varga uram kérő tekintettel fordult Fannyhoz, mintha
10   II,   XXVI|   fordulva. – Mert különben több tekintettel szokott viseltetni a Kárpáthy
11   II,  XXVII|       úgy óhajtott látni! Repeső tekintettel nézte a gyermeket. Szép,
12   II,  XXVII|          rebegi az orvos bánatos tekintettel.~ ~És a jó öreg nábob térdre