Kötet, Fezejet

 1    I,      I|  beszédet, édes uramöcsém, nem szeretem én azt, én már ahhoz vagyok
 2    I,    VII|     nem vagyok, de isten nevét szeretem, ha tisztelettel említik.
 3    I,    XII|    Most is műhelyéből jön; ezt szeretem, a munkás polgárokat én
 4   II,    XIV|      volnék, ha hazudnám, hogy szeretem, s boldogtalanná tenném.~ ~
 5   II,    XIV|        előtt e szót kimondod: „szeretem”, és akkor másra gondolsz,
 6   II,  XVIII|       sem hozott, annál jobban szeretem, mert akkor magát hozta.
 7   II,    XXV|      hátramaradni tőle.~ ~– Én szeretem a virágokat – rebegé Fanny,
 8   II, XXVIII|  szeretni. Én szerettem e nőt, szeretem most is, és sohasem fogok
 9   II,   XXIX|    mondanám ez órában, hogy őt szeretem. Olyan hideg vagyok iránta,
10   II,    Veg|     vitt purizmust * azért nem szeretem, mert újabb időkben avatatlan,
11   II,    Veg| alkotóit értettem, mert azokat szeretem úgy, ahogy vannak; s szent
12   II,    Veg|     Tanulni nem szégyen, és én szeretem tudni halottaimról, hogy