Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         arcra tekinte, mely véres szemeivel merően nézett maga elé…~ ~
 2    I,     IX|           remegnek, mint aki fél; szemeivel az előtte állók vállain
 3    I,      X|      ránézve ijesztően felnyitott szemeivel.~ ~A szerencsétlen ember
 4    I,    XII|           Nincs idehaza.~ ~Konrád szemeivel inte Liviusnak, odadörmögé:~ ~–
 5    I,   XIII|              monda Marci hetykén, szemeivel az úrfiak felé vágott.~ ~(–
 6   II,     XV|        jött e szó. Szemei Mayerné szemeivel találkoztak, azután hirtelen
 7   II,     XV| Pozsonyhoz, mint most, hogy saját szemeivel meggyőződhessék róla, hogy
 8   II,     XV|    legláthatóbb zavarban látszott szemeivel keresni Abellinót.~ ~Az,
 9   II,     XX|          is őket látszott keresni szemeivel, s bár jól látta, hogy Flóra
10   II,     XX|           tekinte rá beszédes kék szemeivel, s oly csodás, oly édes
11   II,   XXIV|       nyugodtabban látta Rudolfot szemeivel, mint látni szokta lelkével.~ ~
12   II,   XXIX|       emelé. A gyermek nagy, okos szemeivel úgy látszott rá ügyelni,