Kötet, Fezejet

 1    I,     VI| üvegharmonika * zenéje, versenyt sírt a fuvolával, úgyhogy nem
 2    I,     VI|        egymásután Jozefine-t, ki sírt elérzékenyültében, a hölgyek
 3    I,      X|          Terézhez. A leány végig sírt az utcán.~ ~A megvert leányok
 4   II,     XV|        odaborult leánya keblére, sírt, fuldoklott, átölelte, és
 5   II,  XVIII|      odaborult Flóra keblére, és sírt, és sírt, és mikor olyan
 6   II,  XVIII|       Flóra keblére, és sírt, és sírt, és mikor olyan nagyon sírt,
 7   II,  XVIII|      sírt, és mikor olyan nagyon sírt, akkor igen-igen boldog
 8   II,   XXII|       kitett verítékes kezét, és sírt, mint a gyermek.~ ~Végre
 9   II,    XXV|          kezeibe rejté arcát, és sírt.~ ~Rudolf nagyon megbánta,
10   II,  XXVII|   gömbölyű orcáira feküdtek. Nem sírt, egészen komoly volt, mintha
11   II,    XXX|       sokan sírtak, de legtöbbet sírt maga az a pap, akinek a
12   II,   XXXI|         gyermekemet.~ ~És azután sírt, mint a záporeső.~ ~A Mayer