Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|      nehogy elriadjanak.~ ~– Tehát Rudolfnak hívják önt? Milyen nagy
 2   II,  XVIII|         kedves, előzékeny férj, de Rudolfnak nincsen párja; ő valóságos
 3   II,   XXIV|      azonkívül is el kellett menni Rudolfnak a székvárosba, honnan csak
 4   II,   XXIV| foglalkozásnál hogyne jutott volna Rudolfnak eszébe, hogy e gyönyörű
 5   II,   XXIV|            vett, az Rudolf volt.~ ~Rudolfnak sikerült azalatt elkaphatni
 6   II,    XXV|     tárgyak felett folyt a beszéd. Rudolfnak kevés alkalma volt egyenesen
 7   II,    XXV|     magadat kedved szerint – monda Rudolfnak –, eredj nőmhöz fecsegni,
 8   II,    XXV|         Rudolf meg ne lássa azt.~ ~Rudolfnak érdekében volt egy mélyebb
 9   II,   XXVI|     hallgatni. Nemcsak azért, mert Rudolfnak igaza volt, s mert ő erkölcsi
10   II,   XXIX|         meg, ne borzadj tőle. (Oh, Rudolfnak egészen más oka volt borzadályt
11   II,   XXIX|            ki felszolgált, megsúgá Rudolfnak, hogy már tegnap estétől
12   II,   XXXI|         elmondá e szomorú dolgokat Rudolfnak, hogy azon nő gyermekkorától