Kötet, Fezejet

 1    I,   VIII|          sörénnyel és farkkal, egy percig sem tud nyugton maradni,
 2    I,   VIII|    meghallá a bika mormogását. Egy percig gondolkozott, ha ne kiáltson-e
 3    I,   VIII|            a becsületes embert tíz percig az előszobában?~ ~Jancsi
 4    I,     IX| polgárlyány alakja, ki csak nehány percig időzött ott, és aztán kísérőnéjével
 5    I,     XI|             s az egész csak nehány percig tartand.~ ~Így jutott Fanny
 6    I,    XII|         indulásra.~ ~Sándor néhány percig állva maradt helyén, a pisztolyt
 7    I,   XIII|            mozdult helyéről néhány percig. Akkor egyszerre zsibongó
 8   II,    XIV| Visszataszítá e gondolat. Csak egy percig tartott az lelkében, s kitörülte
 9   II,     XV|           belépett Boltay.~ ~– Egy percig várjon még, édes bátyám –
10   II,  XVIII|            Flóra kezét, melyet egy percig sem bocsátott el kezéből,
11   II,   XXIV|              Komolyan.~ ~Flóra egy percig gondolkozott, azután határozottan
12   II,    XXV|            boldog legyen. Csak egy percig volt boldog életében. Midőn