Kötet, Fezejet

 1    I,      X|      eléadott ügyet, s szelíd, őszinte modorban válaszolt a kérdezőnek:~ ~–
 2    I,   XIII|     átküldi nagybátyjának azon őszinte kívánással, hogy találja
 3   II,  XVIII|        Nincs senki, akitől egy őszinte szót várhasson, akire egy
 4   II,  XVIII|      szót várhasson, akire egy őszinte szavát rábízhassa, akitől
 5   II,  XVIII|   önhöz intézni, de amire igen őszinte választ várok.~ ~Varga uram
 6   II,  XVIII| elfogadásához készült, aki elé őszinte örömmel fog futni, megölelni,
 7   II,  XVIII|  szívre, mely megérti, egy oly őszinte, salaktalan lélekre, mint
 8   II,     XX|       Kereszthyné megérkeztére őszinte örömmel fut eléje Fanny,
 9   II,     XX| nincsen egyéb hátra, mint azon őszinte óhajtásunkat csatolni efölötti
10   II,   XXIV|        vérező szívvel az édes, őszinte hízelgést, a gyöngéd kitüntetést,
11   II,   XXIV|     örömmel fogadá barátnéját; őszinte, szép arcán félreismerhetlen
12   II,   XXIV|       hazudni? Ezzel a tiszta, őszinte arccal akarsz te hazudni?