Kötet, Fezejet

 1    I,      V|            s maga is oly halvány, miként az. Hosszú éjszakákon át
 2    I,     VI| siralmasan demontírozva * volt.~ ~Miként Rudolf helyesen gyanítá:
 3    I,    VII|     hasonló gazdaságot folytatni, miként a márki maga; kocsikat,
 4    I,    VII|          Milyen szép volt! Szemei miként ragyogtak, arca derült volt
 5    I,    VII|         neki: „Ön derék férfi!”~ ~Miként előre mondók, lesz tréfa
 6    I,   VIII|         én! Próbáljon valaki úgy, miként én, dalolva kiüríteni egy
 7    I,     XI|       tiszta, oly ártatlan marad, miként ő volt, az én szeretett,
 8   II,    XIV|           a fejedet, édes poétám, miként szabadítsd azt meg; hiába
 9   II,   XXIX|      azokat neki Isten és a haza, miként én is megbocsátom! De tettető
10   II,    XXX|        Nem félt a koporsótól úgy, miként ama névünnepén.~ ~Úgy történt
11   II,    XXX|    benyargalá az egész vidéket, s miként amaz ünnepély napján, ismét
12   II,    Veg|           és oly erőfogyott volt, miként alig más nép Európában.