Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|           Csak volt! Most ő is mélyen alszik, s tündérhangjai
 2    I,     VI|       zene hangja; majd lement mélyen harmadfél oktáván keresztül,
 3    I,    VII|        nyúl, tapasztalja, minő mélyen vannak.~ ~Ez lázítá fel
 4    I,     XI|        nem lehetett kikerülni, mélyen tekintő, szigorú szemei
 5    I,     XI|        epedő fekete szemekkel, mélyen piros teli arccal, mely
 6    I,    XII|    ellőtt falevélnél.~ ~Miklós mélyen tekinte az ifjú szemeibe.
 7   II,     XV|  szekér. Boltay mester kérte a mélyen megszomorodott Mayernét,
 8   II,     XV| sötétben úgy félt.~ ~Vagy néha mélyen belemerülve gondolataiba,
 9   II,  XVIII|       kedves?~ ~E szavak való, mélyen érzett jelentősége által
10   II,  XVIII|   alakjának; neveli e hatást a mélyen kivágott öltöny mely az
11   II,    XXI|   nehogy történetesen valamely mélyen alvó még erre se ébredjen
12   II,   XXIX|    kezdé a nábob, míg mindenki mélyen elhallgatott. – Isten megszámlálta