Kötet, Fezejet

 1    I,      V|           néma hallgatással, midőn lelkében érzi, hogy művészete remekelt,
 2    I,    VII|             Még egy kísérletet tőn lelkében az önmaga elleni harc, mely
 3    I,     XI|        mind nemigen jól illettek a lelkében alkotott minta helyébe.~ ~
 4    I,    XII|           Évek, évtizedek múlva is lelkében maradandott e név, mint
 5    I,   XIII| fogékonyabb földre találtak Petike lelkében. Az öreg Kárpáthyt nagyban
 6   II,    XIV|       többé megfoszthassa. A leány lelkében már gyökeret vert a nagyravágyás,
 7   II,    XIV|            de az ösztön ott maradt lelkében, fényleni, pompa, kényelem
 8   II,    XIV|         Csak egy percig tartott az lelkében, s kitörülte onnan.~ ~Mit
 9   II,     XV|            párnái közt, küszködvén lelkében iszonyattal, gyűlölettel
10   II,  XVIII|    elfoglalva minden szív, midőn ő lelkében a hallottak szerint egy
11   II,   XXII|            a világ, mint mennyit ő lelkében reá pazarlott. És e nő és
12   II,    XXV|        égető könnyeket, s fülében, lelkében hangzottak a szavak, miket