Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          szemlélőt; egy eltévedt lélek látszik e szemekben, mely
 2    I,      I|         csak egy eleven hazajáró lélek, ki eltompul, elfásul, s
 3    I,    III|          példával elöljárulni, a lélek nem szállhat meg egyszerre
 4    I,   VIII|          Miska! – sóhajta minden lélek, aki látta, hogy ő egyes-egyedül
 5    I,      X|        úrban egyszerre meghűlt a lélek, nem tudott felelni, csak
 6    I,     XI|         mit az egyiránt kimívelt lélek és test szokott adni. A
 7    I,     XI|       feküdt.~ ~Ilyen érzékeny a lélek tisztasága legelső érintésére
 8    I,   XIII| gyönyörködheték kegyeiben minden lélek, a negyedikben aztán hordta
 9    I,   XIII|         loptak?~ ~– Ejnye, beste lélek fia! Énvelem beszélsz így?
10   II,    XIV|       ébren.~ ~Hol jártak a szűz lélek tétova gondolatai? Jártak
11   II,     XV|        hogy hozzá közel egy éber lélek pihen, ki Isten után legfigyelmesebb
12   II,    XIX|       szemekben csak tiszta szép lélek lakhatik, hisz minden vonás