Kötet, Fezejet

 1    I,     II|              s egy a több közül, aki legkevésbé volt elrekedve, fennhangon
 2    I,     II|             felé.~ ~– Ön tréfál?~ ~– Legkevésbé sem. Én kockáztatok egy
 3    I,    III|            alakú fehér kő látszik, a legkevésbé festői fekete nyárfák alatt.~ ~–
 4    I,   VIII|        kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé sem szokta megzavarni. Végezetre
 5    I,      X|         darabokra tépi, és más egyéb legkevésbé szokásos kivégzések nemével
 6    I,   XIII| visszatartózkodást, ami neki azelőtt legkevésbé volt sajátja.~ ~Pedig mind
 7    I,   XIII|          valaki is el nem jött, akit legkevésbé vártál!~ ~– Ki az? – kérdé
 8   II,  XVIII|             vezesse, utasítsa. Férje legkevésbé.~ ~János úr minden kötelességét
 9   II,    XIX|      franciát és zsidót állít elé. A legkevésbé veszélyes ember, éppen azért,
10   II,    XXI|           ismeretes harapások közt a legkevésbé szeretik. Ezért addig iparkodott
11   II,   XXIV|         kényelméről gondoskodjék, de legkevésbé sem volt általa érdekelve.~ ~
12   II,   XXIV|             pongyolán; hanem a férfi legkevésbé csábító otthon.~ ~Azután,