Kötet, Fezejet

 1    I,     II|        Bis dat, qui cito dat”. „Kétszer ád, aki rögtön ád.” Miért
 2    I,     II|     kell, legalább évenkint még kétszer annyi összeg. Jó. Én azt
 3    I,     II|        a világ kétakkora – csak kétszer akkora! – ön úgy ellehet
 4    I,     VI|        jelenésbe.~ ~E jelenetre kétszer akkora lett a taps. Ha más
 5    I,    VII|   kötelet, egy kiálló gerendára kétszer körülkerítik, azzal a fal
 6    I,   XIII|       mentéjét megrántotta elöl kétszer, a hajába mélyebben vágta
 7    I,   XIII| leveleket, de idefüleljen, mert kétszer nem mondom el; írjon leveleket
 8   II,     XV|    pedig tartatnak minden héten kétszer, sőt rendkívüli esetekben,
 9   II,     XV|           Ohó barátom, tévedsz, kétszer hagytam benn a tételt.~ ~–
10   II,  XVIII|      gazdag számára sem jön fel kétszer egy nap a hajnal, s a világ
11   II,    XXV|       baj támadt, hogy János úr kétszer oly álmos volt, mint egyébkor,
12   II,   XXIX|      mellette. Én tudom, mi az. Kétszer éreztem hasonlóul, mindkétszer