Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          keresik kenyeröket. Elég keserű kenyér.~ ~Ezalatt megsült
 2    I,     II|            Abellinónak tetszett a keserű tréfa.~ ~– Hm, tapintsa
 3    I,     IV|        szólt Rudolf alig mozdítva keserű vonásra ajkait.~ ~– De ez
 4    I,    VII|            szoborszerű arc hideg, keserű mosolyával, mely amazt visszatorolni
 5    I,    VII|       fiziognóm, hogy ezek valaha keserű ellenségei lesznek egymásnak.~ ~–
 6    I,   VIII|           vízben tartva, s egypár keserű mandulát rágogatva ült karszékében.
 7    I,     Sz|        bojtorjány – itt valójában keserű lapuról van szó~ ~voilà –
 8   II,    XIV|      valaki azt mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre, hogy ez
 9   II,     XV|           őt rábeszélte. Ah, minő keserű aggodalmakkal kell küzdeni
10   II,   XXIV| szerelemnek, hogy büntetése ilyen keserű!~ ~Amely reggel Kárpáthyné
11   II,    XXV|         édes csókjaival letörlé a keserű könnyek nyomát.~ ~– Ah te
12   II,   XXXI|          nagyanya, amelyben ismét keserű könnyhullatások között borul