Kötet, Fezejet

 1    I,      V|    óvatosan lép be mademoiselle Jeanette, Jozefine legrégibb kedves
 2    I,      V|        rejteni.~ ~– Miért jött, Jeanette? – kérdé halkan Jozefine
 3    I,      V|     hirtelen megbetegednék.~ ~– Jeanette, ön nekem rosszat kíván.~ ~–
 4    I,      V| színpadi betegséget.~ ~– Tudja, Jeanette, hogy nekem az a bajom nem
 5    I,      V| fellépni Zelmirában.~ ~– Tudom, Jeanette.~ ~– És tapsolni fognak
 6    I,      V|      hányni.~ ~– S azt hiszi ön Jeanette, hogy az nekem rosszul esik?
 7    I,      V|    fogja éreztetni.~ ~– Eltűröm Jeanette.~ ~– Óh, madame, ön nem
 8    I,      V|  beszélik…~ ~– Mit beszélnek?~ ~Jeanette habozni látszott, mintha
 9    I,      V|           Ne beszéljünk többet, Jeanette, férjem föl talál ébredni,
10    I,      V|       előszobaajtón csengettek. Jeanette sietett felnyitni.~ ~– Ha
11    I,      V|    kimeríteni, midőn visszatért Jeanette egy felbontott levelet tartva
12    I,      V|     lenni!~ ~Újra csöngettek.~ ~Jeanette kétségeskedő arccal jött