Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|   lesz! – kiálta fel e szóra Iván herceg, egy magas, katonás
 2    I,     IV|     Petit-pas-nál – nevetett Iván –, tán éppen az volt, ki
 3    I,     IV|    én erszényemből – dörmögé Iván.~ ~– Herceg, amit a jobb
 4    I,     IV|    istenért, mit cselekedék! Iván herceggel tartatja a lovát.
 5    I,     IV| írjanak magasztaló verseket. Iván siessen az ékszerárushoz,
 6    I,     VI|    látta ön az én barátomat, Iván herceget? Nem látta ön monsieur
 7    I,    VII|         Ápril közepéig ismét Iván herceget emelte föl a hír,
 8    I,    VII|     elől visszatérni, csupán Iván herceg vevé magának azt
 9    I,    VII|     lord Burlington, Rudolf, Iván herceg, Debry márki, Fennimor
10    I,    VII|      csókolózni – jegyzé meg Iván herceg.~ ~– Hogyne! – szólt
11    I,    VII|    ki azt hivé, hogy ezúttal Iván hercegnek valami újat mondhat,
12    I,    VII|      bolondság! – kiálta fel Iván. – Ti oly könnyen beszéltek