Kötet, Fezejet

 1    I,     II|         a bankár személy szerint ismer, kik verseket írtak hozzá,
 2    I,   VIII|     Varju András uram senkit sem ismer, mert ő ma nagy hivatalt
 3    I,     IX|       hogy a tulajdon bőrére nem ismer; körös-körül áthághatlan
 4    I,     IX|        idenézett reám. Engem jól ismer, sokszor beszélek vele,
 5    I,     XI|           s amit a gazdag nem is ismer!~ ~Hát hallhatni-e, hogy
 6   II,    XIV|   gyámsága alá, midőn a szív már ismer! S nincs a világnak oly
 7   II,    XIV|           titkok, miket maga sem ismer, tettetés, mellyel önmagát
 8   II,    XIX| Mindenkinek ellensége, akit csak ismer, de ha összejön vele, öleli,
 9   II,     XX|         haragudni arra, akit nem ismer. Természetesen nem hölgyeket
10   II,     XX|     háziasszony, ő már mindenkit ismer, tudja jól hibáit, erényeit,
11   II,   XXIV|      hogy mindenki, aki lát, aki ismer, úgy imádjon, úgy tiszteljen,
12   II, XXVIII|        ha ez ifjún kívül sohasem ismer senkit; még most is élne,