Kötet, Fezejet

 1    I,     II|    megperelhetni, hogy mért nem halt meg.~ ~– Ah, ez gyalázat! –
 2    I,     IV|        ki meddig élt, és hogyan halt meg.~ ~– Mi történt azután
 3    I,    VII| csecsemője, kinek férje az idén halt meg, s kinek minden vigasztalása
 4    I,    VII|        őshonában szokták, utána halt, magára gyújtva a kioszkot,
 5    I,     XI|     menyegzőnkre kitűzött napon halt meg. Halálos ágyán megfogadtatá
 6    I,   XIII|         guta; ha rögtön meg nem halt is, de bizonyosan elvész
 7    I,   XIII|      meg akart halni, miért nem halt meg igazán. Most imhol ennyi
 8   II,     XV|          az apja is gutaütésben halt meg, meg a két testvére,
 9   II,   XVII|         sohase tudná meg, miért halt meg. Őt látta itt és ott
10   II,    XXI|       és senki sem tudná, miben halt meg. Flóra pedig arra gondolt,
11   II,   XXIX|       hagyta. Nem ezen szobában halt meg, ne borzadj tőle. (Oh,
12   II,    XXX|    vonásiban.~ ~Olyan csendesen halt meg, hogy még hű szolgája