Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|   ijedtében majd elhalt, térdre esik a herceg előtt, és könyörög,
 2    I,     IV|       birkóznak, végre a vadász esik el, a medve lenyomja a földre,
 3    I,     IV|       kalap, mely a földszintre esik, egy ember, aki a pianisszimóban
 4    I,      V| Jeanette, hogy az nekem rosszul esik? Catalani mindazt megérdemli,
 5    I,   VIII|         élethez, s majd nehezen esik aztán újra rendhez szokni,
 6    I,   VIII|       poharazás közben. Ah, jól esik őkelmének! Minden ember
 7   II,     XV|       Én is szégyenlem, rosszul esik, hogy érzéketlen vagyok.~ ~
 8   II,     XV|          egyik bajból a másikba esik, dolgozik, mint a szolgáló,
 9   II,  XVIII|       ha volna kivel, s csak az esik neki nehezen, hogy nem mondhatja
10   II,    XIX|        legszigorúbb kritika alá esik, most kezdtek róla gondolkozni,
11   II,    XIX|            Úgyis csak kölcsönbe esik.~ ~– Persze, aztán mi csak
12   II,    XXX|     veszteségen fájdalom nélkül esik át, s új atyát és anyát