Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           lábait. Gyárfás, a poéta és Vidra, a bohóc, ott álltak előtte,
 2    I,      I|              megeszi.~ ~– No hát ide, Vidra. Kapd be ízibe!~ ~– Én,
 3    I,      I|             vége a Vidrának, meghal a Vidra! Még ha a farkas ölte volna
 4    I,   VIII|           gondolta ki Jancsi úr, hogy Vidra cigányt felöltöztette pompás
 5    I,   XIII|              volt, mint a többi, mint Vidra cigány, aki mórióskodik, *
 6    I,   XIII|             többi kedvenc bolondjait, Vidra cigányt, Gyárfás poétát,
 7    I,   XIII|            baj; elhitették vele, hogy Vidra cigány a kántor, ezt azután
 8    I,   XIII| jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány. Még a poéta is
 9   II,   XVII|              A sok bohóc közül csupán Vidra cigány hagyatott meg az
10   II,   XVII|              nagy bolond – monda erre Vidra cigány.~ ~Midőn aztán a
11   II,   XXIX|           öreg szolgámat Pált és öreg Vidra bohócomat és a lapáji pusztát,