Kötet, Fezejet

 1    I,    III|         jólesik.~ ~– Hát jöjjön velünk – mondá a középen álló –,
 2    I,     IV|   nézegetni, értve tudniillik a velünk hasonló nemen levőket; azonban
 3    I,     IV|     kell ápolnia. Ah madame! Ön velünk dacol? Megállj, majd megmutatjuk,
 4    I,    VII|     uram. Eggyel többen lesznek velünk, akiktől hallani fogják.
 5    I,    XII|   fejében a terv.~ ~– No, isten velünk madame – monda. Többé nem
 6    I,    XII| Liviusra nézett.~ ~– Ez a fickó velünk tréfálni látszik.~ ~– Nem
 7   II,     XV|  valamennyien! Szóba nem álltak velünk. Mikor nénéddel az a szerencsétlenség
 8   II,    XVI|     határt.~ ~– Mit akartok hát velünk? Minek hoztatok hát ide,
 9   II,     XX|      egy olyan osztálynak, mely velünk egy szobában hál, velünk
10   II,     XX|        velünk egy szobában hál, velünk egy asztalnál eszik, mely
11   II,     XX|          mely unalmas óráinkban velünk barátságosan együtt ásítozik. (