Kötet, Fezejet

 1    I,      I| mondani, még ha kocsmáros is, valóságos injúria. *~ ~Márpedig nemes
 2    I,    XII|        én polgárleányt veszek valóságos, törvényes nőül. Miért teszem
 3    I,    XII|     akartam házasodni, mátkám valóságos szatócs leánya volt, gyönyörűen
 4    I,    XII|  elegen. Az ifjú óriások közt valóságos csődület van afelett, hogy
 5   II,  XVIII|    Rudolfnak nincsen párja; ő valóságos angyal a szeretetben, egy
 6   II,  XVIII|         Ez a Szentirmayné egy valóságos kis bohó, hogy meg tudja
 7   II,    XIX|    nem tudsz neki megfelelni; valóságos kísértet, melyről sohasem
 8   II,    XIX| kiejtett szót ellessen tőled. Valóságos Mefisztó női alakban. Mindenkinek
 9   II,    XXV| képest egy Caligula, egy Néró valóságos filantróp!~ ~– Dehát meddig
10   II,   XXXI|    jávorfák levágatását pedig valóságos gyilkossággá avatta, és
11   II,    Meg|  tűzszemek! A legkisebb nővér valóságos Psziché-ideál: görög szoborminta,