Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    tányérnyaló poéta, kik ott egy társaságban ülnek szépen.~ ~Így halad
 2    I,      I|      gentleman vagyok, aki minden társaságban tudja magának prendre son
 3    I,    VII|        egyenlő fogalma, és ha egy társaságban vannak tízen, Chataquélát
 4    I,   VIII|         alig volt még egy-kettő a társaságban, aki azt utána tudta csinálni.~ ~–
 5   II,     XV| asszonynak hívják, s akármely úri társaságban szívesen látják, s nem kérdik,
 6   II,     XV|    Abellinónak, hogy látott még a társaságban valakit, ki ez eseten nagyon
 7   II,  XVIII|          akár ő, akár másvalaki a társaságban nagyon keresse a szavakat,
 8   II,  XVIII|       ismerősök meglehetős eleven társaságban élünk, s előre örültünk,
 9   II,    XIX|     körüle vagy nők; a legtarkább társaságban, akárhány fiatal leány legyen
10   II,     XX| találkozik. Az különös, hogy nagy társaságban az ember úgy szokott haragudni
11   II,    XXI|      terjed el egyszerre az egész társaságban: „Ah valahára mégis eljött!”~ ~