IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Kötet, Fezejetgrey = Comment text
1 I, Sz| itce – két messzely kb. 0,8484 liter~ ~ ~ ~Jockey Club – 2 II, XX| írva, mintha legalábbis 100-at előlegezni akarna e küldeményből, 3 II, XX| Ott találkozunk. Rudolf. 1000.”~ ~Ez az ezer azt jelenti, 4 II, XVIII| Paris, Rue Vivienne Nr. 11. * Dr. Legrieux-nél), hanem 5 I, Sz| Cid – Pierre Corneille (1606–1669) színműve; a francia 6 I, Sz| híres párizsi épület, mely 1612-től 1809-ig gyermekmenhely, 7 II, Sz| tartalmazott; első példánya 1626-ból maradt fenn~ ~ ~ ~Mademoiselle 8 I, Sz| Hermione – Jean Racine (1639–1684) Andromaque c. drámájának 9 I, Sz| Pierre Corneille (1606–1669) színműve; a francia klasszikus 10 I, Sz| Mississippi-őrjöngés – John Law (1671–1729) hírhedett tőzsdei 11 I, Sz| felé vezető út végén álló, 1672-ben XIV. Lajos németországi 12 I, Sz| Hermione – Jean Racine (1639–1684) Andromaque c. drámájának 13 I, Sz| Mississippi-őrjöngés – John Law (1671–1729) hírhedett tőzsdei manipulációja~ ~ 14 I, Sz| utcáról elnevezett Condrin (1768–1837) által alapított társaság 15 I, II| pénzembereinek.~ ~Griffard úr még 1780-ban pástétomsütő volt valamelyik 16 I, Sz| Bolivar – Simon Bolivarról (1783–1830), a dél-amerikai államokat 17 I, Sz| Don Antonio Q uiroga (1784–1841) spanyol generálisról 18 I, Sz| vígszínház, az Opéra Comique őse; 1789-ben alapították, eredetileg 19 I, Sz| elavult intézmény~ ~Odéon – 1791-ben épült francia színház~ ~ 20 I, Sz| ördögöt~ ~direktórium alatt – 1795 októbere és 1799 novembere 21 I, Sz| alatt – 1795 októbere és 1799 novembere között~ ~divatlion – 22 I, Sz| Théâtre des Vaudevilles – 1807-ig működő színház a Palais 23 I, Sz| Rossini nagy sikerű daljátéka 1813-ból~ ~itce – két messzely 24 I, Sz| Luxembourg; Bobino által 1816-ban alapított igen szegényes 25 I, I| megtörtént, ki 1790-től 1820-ig minden fázisán keresztülment 26 I, Sz| golyó~ ~Semiramide – Rossini 1823-ban Velencében nagy sikerrel 27 I, XIII| nélkül olvasott.~ ~… „Az 1824–25-ik esztendőben valónak 28 I, VIII| ott virágzik szépen.~ ~Az 1825-iki országgyűlés némi szakadást 29 I, Sz| húszas években vált híressé, 1829-ben bezárták~ ~fiaskó – 30 I, Sz| Simon Bolivarról (1783–1830), a dél-amerikai államokat 31 I, Sz| elnevezett Condrin (1768–1837) által alapított társaság 32 I, Sz| Don Antonio Q uiroga (1784–1841) spanyol generálisról elnevezett 33 I, Sz| vígjátéka; Magyarországon 1847-ben játszotta először a 34 I, Sz| rovatának is ez volt a címe az 1848-as Életképekben és 1849- 35 I, Sz| 1848-as Életképekben és 1849-ben az Esti Lapokban, ill. 36 I, Sz| kimagasló alkotása; nálunk 1853-ban mutatta be a Nemzeti 37 II, Veg| haltak meg.~ ~ ~ ~Pesten, 1858. március 3-án.~ ~Jókai Mór~ ~ ~ ~ 38 II, Meg| negyven év előtt.~ ~ ~ ~1893. aug. 6~ ~Jókai Mór~ ~ ~ ~ 39 I, VIII| öltöztetve, annál nagyobb 1őn kacagása, s ez a jóurat 40 II, Sz| muff~ ~Karmel-hegy – kb. 20 km hosszú mészkőhegy Palesztinában; 41 I, XIII| nélkül olvasott.~ ~… „Az 1824–25-ik esztendőben valónak a 42 II, Meg| ív kész munkámat, ami a 48/9-es időkről szólt, szépen 43 I, Sz| Leónidasz, spártai király, ki 480 júliusában Ephialtesz árulásáig 44 I, Sz| törvényes eljárás~ ~akó – kb. 50,8 l~ ~A kingdom for a horse – 45 I, Sz| nagyságú könyv~ ~font – kb. 56 dkg~ ~forspont – előfogat~ ~ 46 I, VII| sebesen kezdett dobogni.~ ~5hajadonEz ő!~ ~Leült kerevete egyik 47 II, Meg| előtt.~ ~ ~ ~1893. aug. 6~ ~Jókai Mór~ ~ ~ ~ 48 II, XVII| egész évi jövedelmét, ami 60 ezer forint, áldozatul hozni, 49 I, Sz| mérő – a pozsonyi mérő kb. 62,5 liter, a pesti pedig 93,7 50 I, Sz| házasság~ ~messzely – kb. 7 dl~ ~meute – kutyafalka, 51 I, Sz| magyar: 8,3536 km; osztrák: 7,5859 km~ ~mérő – a pozsonyi mérő 52 I, VIII| évi pünkösdi királysága 72 akó borba került a községnek, 53 I, Sz| utazó, utas~ ~rőf – kb. 78 cm~ ~ruinált – tönkrement, 54 I, Sz| növény~ ~mérföld – magyar: 8,3536 km; osztrák: 7,5859 km~ ~ 55 II, XX| keblébe, mintha a többi 900-at még későbbre kívánná 56 I, Sz| 62,5 liter, a pesti pedig 93,7 liter volt~ ~mésalliance – 57 I, VII| munkához fogott, és mind abbahagyta.~ ~Egyszer ismét hallatszik 58 I, IV| összecsoportosult fiatal óriásoktól, kik abbahagytak kártyát, tekeasztalt, hogy 59 I, XI| corps” * sem engedné meg abbanhagyatni, s az egész osztály renoméjának 60 I, XI| újabb csalódás.~ ~Itt ismét abbanhagyja a beszédet, s engedé Krammné 61 II, XV| szót sem válaszolt. Mayerné abbanhagyta e rohamot, egyet ásított, 62 II, XVI| következtében találkozásuk lőn Abbellinó- és Fennimornak.~ ~Így hívják 63 I, VI| ásítani, végignyúlva az ábéce valamennyi magánhangzóin.~ ~ 64 I, VI| nem találtatik semmiféle ábécében, nem levén az egyéb, mint 65 I, XIII| Egy későbbi utód: Kárpáthy Ábel, akkor térvén át református 66 II, XXXI| hát mi lesz azon esetben Abellinóból? – ezt szerette volna ismét 67 II, XVI| családból eredendett ifjú), Abellinóé Konrád és Kecskerey.~ ~A 68 II, XXIII| protektori arccal öltve karját Abellinóéba, s elkezdett vele sétálni 69 II, XIV| nem hozza önnek viszonyait Abellinóéval, aki nekem halálos ellenségem – 70 II, Sz| Mon cher Abellino – kedves Abellinóm~ ~ ~ ~nargila – nargilé; 71 II, XIV| nevetni fog minden ember Abellinón, ifja, véne kacagva fog 72 II, XXXI| ember – mint Abellino.~ ~Abellinóról senki sem tartá érdemesnek 73 I, XIII| tudta, hogy kit szidjon, Abellinót-e, hogy miért nem örökölt 74 I, XIII| úrral, most együtt mulattak Abellinoval, s ha három nap összeragadt 75 I, XI| maguk azután a padlásszoba ablakából nézték felváltva, mint tépelődik 76 II, XXVIII| Máskor messze fénylettek ablakai estenden, s víg vadászcsoportok 77 I, VII| fákról; persze az égő ház ablakáig sem bírtak vele prüszkölni.~ ~– 78 I, XIII| roppant palotából, annak az ablakait berakatta téglával, magának 79 I, IV| bement. Meglátják ezt az ablakból a követ cselédei, s nagy 80 I, XII| címzett levelet feltöré, s az ablakhoz lépett vele, hogy azt elolvashassa.~ ~– 81 II, XVII| csengettyűket, megverték az ablakokat; nem kellett többé annyit 82 I, VII| sűrűn egymás mellett álló ablakokkal; ez a Gobelin szőnyeggyár, 83 II, XV| Mindig oda képzelem az ablakot, ahol a tükör van. Úgy ne 84 II, XIV| zörgésre; ha éjjel megmozdul az ablakredőny, már azt hiszi, a szerelmes 85 I, XIII| kövér vadakat. Jancsi úr az ablakredőnyök közül nézett ki az udvarra; 86 II, XX| szimfónia zengése mellett hordá ablakrul ablakra a cigányokat. Azután 87 II, XV| ahol be volt téve minden ablaktábla, s reggel felé meg akarta 88 II, XV| éjszakákon, mikor az eső veri az ablaktáblát, a szél rugdalja az ajtókat, 89 II, XIV| Így suttogott az ingerlő ábra.~ ~És a bosszú, a megtorlás; 90 I, XIII| ama mennyei pitvarba, ahol Ábrahám, Izsák és a többi zsidó 91 II, XXII| kiknél a meggyulladt agy ábraképekkel van tele. Ki ügyelne az 92 II, XXV| mint minekünk. A költők ábrándjai mindenikhez s át jelentést, 93 I, XI| kivallott nagynénjének; ábrándjait, nagyravágyó céljait és 94 II, XV| a képzelet, hogy nemcsak ábrándképeket, de jó ötleteket is ad. 95 II, XXIX| zongora most is felnyitva, az ábrándmű kitárva a támlán. Ha még 96 I, VII| kicsapongásig víg, holnap ábrándos és méla, és ezért őrjöngnek 97 II, XV| Hja leányom, biz az ábrándozás szép dolog, hanem az ember 98 II, XIV| most kevesebbet szokott ábrándozni.~ ~– Milyen jó gazdasszony 99 II, XIV| Ablakán besütött a hold, az ábrándozók csillaga, a vidék csendes 100 II, XXI| eszébe jut e percben, amiről ábrándozott egykor, ha most ő – a névtelen 101 II, XXV| azt az egész sajátszerű ábrándvilágot, ami a virágok életéhez 102 I, I| kámzsája, hogy semmi emberi ábrázat azokból nem látszik, azonfelyűl 103 I, XIII| neki hova ülni…~ ~Jancsi úr ábrázatja szépen kigömbölyödött e 104 I, XIII| feleségestül, tizenkét képes ábrázolatban – görögtűz mellett.~ ~– 105 II, XVII| szép tájfestmények, komoly ábrázolatok rakattak, amazokat elvitték 106 I, VII| szerelem-istenasszonyának, ki ábrázoltatik tizenkétezer fülekkel, hogy 107 II, XIV| télen gyolcsnak, sávolyos * abrosznak!~ ~Boltay megcsipkedé a 108 II, XV| szedegeté fel ujjacskáival az abroszrul, s kávéskanalával játszott.~ ~– 109 I, I| nyakába kötve palástul az abroszt, s pokolnak való rossz alexandrinus 110 II, XX| háziasszonyért, s azután mindenféle absztrakt tárgyakért, egyesületekért, 111 I, VII| így szokás. Ez lélektani abszurdum. Egy nő, kinek ötven férje 112 II, XIV| azt meg; hiába adsz neki acélból jellemet, gyémántból erényt, 113 I, XIII| de amaz útját állta, s acélkézzel tartá fogva. Senki sem merte 114 I, I| megrázta a nyakán csengő-bongó acélláncos örvét, s minthogy egy impertinens 115 II, Meg| érctoll nem volt) egészen az acélmetszés modorában, pontozva kellett 116 I, II| minden szakaszban pompás acélmetszetek (elegáns dolgozószobákban 117 II, Meg| Gyermekkoromban a rajztanárom egy acélmetszetű női arcképet adott elém 118 I, VIII| karikás ostorával. A horgos acélsodrony, mely az ostor végébe volt 119 I, X| tántorogva ért le az utcára; az ácsorgók nevetve mondák egymásnak: – „ 120 I, VIII| vörös mondúros éppen odakinn ácsorgott a kapuban, azt tehát megszólítá 121 II, XIV| ki itt a hintó mellett ácsorog, fogom ide küldeni – mert 122 II, Sz| Szómagyarázatok~ ~Actaeon (Aktaión) – Arisztaiosz 123 II, XXI| attól tartván, hogy agaraim Actaeonnak * nézhetnek.~ ~– Adtam volna 124 I, XIII| örömhírt síró arccal tudtul adák. A nagy filozófusi férfiú 125 II, XVII| visszariasztatni engedné magát. Aztán adakozott ő mind a fenn megnevezett 126 I, VIII| keresztülpatakzása alatt a gégefő, az ádámalmacsutája meg ne mozduljon, hanem 127 I, X| majd határozottabb választ adand.~ ~E volt Chlamek úr, híres 128 I, X| szokás – előleges tudtul adás nélkül pénztárvizsgálatot 129 I, IV| Zelmira adatása utáni napon adassa „Italiana in Algeri-t”, * 130 II, XXIX| másnak az rajta kívül ki ne adassék, hanem amely nap ki nem 131 I, VII| Abellino. – Psychologicus adataim vannak, hogy az ismeretlen 132 I, IV| másik pedig az, hogy Zelmira adatása utáni napon adassa „Italiana 133 I, IV| Annál jobb, mondám, tehát adatni fogjuk ugyanazon este Zelmira 134 I, VII| körökből való.~ ~– Halljuk az adatokat! – kiáltának többen.~ ~– 135 II, XVII| egyúttal az is tudtára adatván, hogy ha egyszer fokhagymát 136 I, XIII| lehessenek, s részvétüket tudtul adhassák. És aki már egyszer ott 137 I, IV| játszhatott üres padok előtt, adhatták ott Cidet, * Hermione-t, * 138 II, XVIII| elhatározottan köhintett, mint végső adieu-t a gyávaság kísérteteinek, 139 II, XIX| egymás előtt beszélünk, nem adjuk tovább, amit hallunk.~ ~– 140 II, XVIII| magában, gyerünk el hozzá, adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást, 141 I, XIII| ebben az órában férjhez adlak.~ ~(Jancsi úrnak az esze 142 I, I| róla a tiszttartónak számot adnom.~ ~– No hát süttessen meg 143 II, XX| Kereszthynének nem kellene adnunk az elsőbbséget, azt mondanók, 144 II, XV| volna valósággal az estélyt adó háziúr, s mintha nem tudná 145 I, IV| azt kérdezém tőle: „Hogy adod azt az ebet?” A pimasz elébb 146 I, VII| így kézről-kézre le lehet adogatni.~ ~– Igen – szólt a munkás 147 I, XIII| ijedelmét, midőn tudtára adók, hogy egy negyedóra múlva 148 II, XXIV| ellened véteni senki.~ ~– S adok-e az ellenkezőre okot?~ ~– 149 I, Sz| szellemes megjegyzés, élc, adoma~ ~bordure – szegély~ ~Boulevard 150 II, Meg| kalandjait sokan ismerték; egész adomakör gyűlt össze körüle. Nekem 151 I, Sz| iskola és egyház számára adományokat gyűjtő tanuló~ ~ ~ ~tabló – 152 I, Sz| vele kedves nagybátya~ ~Adonisz – férfiszépség (a föníciai 153 I, IV| nemigen számíthatja magát az Adoniszok * közé (milyen alkalmas 154 I, II| mely szerint, ha egy diák adós maradt a fellakomázott pogácsák 155 I, XII| az ilyen tartozásokkal adósnak maradni nem szabad! Le kell 156 I, II| rongyos százezer frankért az adósok börtönébe záratja magát?~ ~ 157 II, XXIX| veszedelmét. Most koldusbotra jut. Adóssága több, mint amennyi hajszála 158 I, I| teszem, hogy ha most kifizeti adósságaimat egyszerre, békét hagyok 159 I, II| önre nézve nem elég, hogy adósságait kifizesse, még ezutánra 160 II, XXVII| erényekkel váltandja be a vén adósságokat, mikkel a Kárpáthy család 161 I, X| volt szorulva, fűnél-fánál adósságot csinált, s arra soha sem 162 I, VI| sok ideig tiszteletével adózott, végre valahára megalázva, 163 II, XXXI| természetesen örökre távol tartá adrága nagymamát, aki a kerek földön 164 II, XVI| ide, komédiát játszani? Adtatok volna vítőrt, ezóta régen 165 I, XIII| levelet írhat értésökre adván, miszerint nagyon örül, 166 II, XV| species!” * – mondaná rá Aesopus rókája. Most belép a vendégeket 167 I, Sz| aequatio – egyenlet~ ~affabilitás – nyájasság, előzékenység~ ~ 168 I, I| közepében termett, s nagy affabilitással * üdvözlé őket.~ ~Mindenki 169 I, III| hanyagság, minden keresett affektáció nélkül, beszéde csendes, 170 II, XXIII| szerelmes kalandok, nevezetes afférek; fogadni mernék, hogy egy 171 II, XXIII| még itt valami híre elébbi afféremnek?~ ~Kecskerey úr neheztelő 172 I, Sz| nyájasság, előzékenység~ ~afficiál – itt: egészségben megtámad, 173 I, VI| kiáltozni, hogy e rohanás afficiálja * a tüdőket.~ ~– Itt vagyunk! – 174 II, XVII| vagy tarka toll, akár zöld ág vagy szalag volt is azoknak 175 I, X| magukat; éppen jókor! Ahány ága volt a hímzőrámának, azt 176 I, X| éjszakákon át, hogy hol, melyik ágában a kiadásoknak lehetne megszorítást 177 I, XIII| kilógott a szarvas feje címeres ágabogával, ketten póznára vetett fácányokat 178 II, XXV| válhatott volna ottan, mely ágaival oly csendesen sitteg-suttog, 179 I, VIII| szokatlan fordulata, amely más ágakat oltott az elvadult kedélyek 180 II, XX| erre a többi pártfelek is, agár-guelfek * és ghibellinok * egyszerre 181 II, XXI| Pedig János úr legjobb agarai, a Cicke, Rajkó, a két fehér, 182 II, XXI| fickók is elkészültek az agaraikkal, s miután azt az egyetlenegy 183 II, XXIX| kedvenc paripáimat, kedvenc agaraimat. Ezeknek jobb gazdát, neki 184 II, XX| tartom érdemesnek rá, hogy agarainkkal egyérdekűvé tegyük.~ ~Flóra 185 II, XXI| kellemetesen lepte meg, hogy neje agarait név szerint ismeri, s annak 186 II, XVII| legbátrabb lovagnak, ki agaraival legtöbb, legmerészebb fogást 187 II, XVII| most hátrább egy kissé az agarakkal!~ ~– ~ ~Az ünnepély, a gyűlés, 188 II, XXI| készítve.~ ~Egy egész tábora az agaraknak követte a vadászokat. Gyönyörű 189 I, VIII| a leghíresebb vadász és agarász a környékben, oly folyvást 190 II, XX| nyomtatott orgánum, egy agarászati lap, mely a tudományok ezen 191 II, XX| férfiakhoz illőbb foglalkozás az agarászatnál, mely kebleinket nemes önbizalommal 192 I, XIII| talpadi erdőről; a minap agarászaton vagyok többedmagammal, s 193 II, XX| Hirdettessenek jutalmak az agarászatról írandó legjobb könyvekre. ( 194 II, XVII| János úr volt, neveztetik agarászegyletnek.~ ~Nem kételkedünk rajta, 195 II, XVIII| Tudja ön már, hogy ama nagy agarászgyűlésen ön elnöklete alatt egy derék 196 II, XX| szép dolgokat. Rókákrul az agarászok, gyűlésekről a szónokok, 197 II, XXI| Kérdezzetek meg egy szenvedélyes agarászt, hogy mennyiért adna egy 198 I, XI| ahogy szokás lóversenyek és agárfuttatások alkalmával.~ ~Végre egyike 199 II, XX| hangolá a társulatot, az agárhallgatóság kiveretett a teremből, s 200 II, XX| izgató hatással volt az agárhűség ez érzékeny rajzolása.~ ~ 201 II, XX| vezető intézmények: egy agáriskola, melyre a megkívántató telket 202 II, XX| járulni a két haza minden agárkedvelői elé, miszerint egyesülnénk 203 II, XVII| nem születés által lesz agárrá, hanem a kellő kiképeztetés 204 I, Sz| dl~ ~meute – kutyafalka, agársereg~ ~mille tonnerres – ezer 205 II, XVII| fényes jövendőt ígérnek az agártenyésztésnek, némelyek szolgálnak bölcs 206 II, XVII| Másnap következni fog az agárverseny. Nők, férfiak délceg paripákon 207 II, XVII| vakaróznak az előszobában, ott ágaskodnak ránk az ebédlőben, ott kapkodnak 208 I, VIII| éles fütyölését, elkezdett ágaskodni. Két lábra állt, és zabláját 209 I, VIII| várt, az ő lova még egyre ágaskodott, s lábaival kapálta a földet.~ ~ 210 I, X| felkapta a hímzőráma egyik ágát, s mielőtt annak ideje lett 211 I, II| romok, közéjök ültetett agave és kaktusz-szörnyetegekkel; 212 II, XX| mely a tudományok ezen ágazatában tett haladásokat és felfedezéseket 213 II, XVII| a gazdálkodás mindenféle ágazataival a legkitartóbb fáradsággal 214 II, XVII| midőn a közmíveltség ezen ágazatát oly tökélyre fejlesztők, 215 I, XII| kézműves arcán legkisebb aggály, szorongás nyomai sem látszanak; 216 II, XIV| szerelem nélkül egy gazdag aggastyán kezébe tedd kezedet, s istent 217 II, XIV| szerelmes egy hatvankilenc éves aggastyánba, midőn egy deli ifjú iránt 218 II, XV| hideg, örökké vigyázó szemei aggasztó befolyást gyakoroltak rá. 219 II, XIV| ragyogványért egy nem szeretett aggnak nyújtaná kezét. Pénzért, 220 I, VII| Szegény embernek lehet aggodalma az élet iránt, de nagy urakhoz 221 II, XXVI| legyen miatta legkisebb aggodalmad, a nagybácsi jól érzi magát. 222 I, V| eltávozik tőle, a legkínzóbb aggodalmak között van. – Lárifári! 223 II, XV| rábeszélte. Ah, minő keserű aggodalmakkal kell küzdeni egy anya szívének!~ ~ 224 II, XVIII| láthatni, éppen akkora az aggodalmam, hogy önt csak egyedül látom, 225 I, I| kiknek komoly, sőt mondhatni aggodalmas arcáról azt lehet következtetni, 226 II, XXI| ott találva az öreg Pált, aggodalommal mondja neki:~ ~– Úgy féltem 227 I, XII| általános hangulat mégis adott aggodalomra okot, miszerint a kihívók 228 I, X| észrevételekkel kísérék az aggszűz megjelenését, s e tréfákra 229 II, XV| fonadékát, éjszakára hármas ágra kezdé azt újra fonni; a 230 I, Sz| sértés, megbántás, gyalázás~ ~agrafe – csat, kapocs~ ~akció – 231 I, VII| öltönyét elöl összetartó agrafe-jait, * s anélkül, hogy a körülállókkal 232 II, XXII| szoktak, kiknél a meggyulladt agy ábraképekkel van tele. Ki 233 II, XIX| törni a fejöket, hogy az ő agyafúrt szeszélyeinek titkaiba behatoljanak.~ ~– 234 II, XXII| besompolyodott hozzá, odalépett ágyához, fejét megsimogatta, kezét 235 I, I| egyet-mást kihurcolni a szobából, ágyakat és asztalokat, miket János 236 II, XIV| ember uram, de midőn halálos ágyamon feküdtem, égből megjelent 237 I, XIII| mámor megzavará a lyánka agyát; hanem azért mindig férjhez 238 II, XXX| laknak, odatették nyugodalmas ágyát elhunyt neje mellé. Az utolsó 239 I, XIII| le a lováról. Nemsokára agyba-főbe ölelgeték egymást.~ ~– No, 240 I, X| Mayerné – soha fel nem kelt az ágyból, nem is hagyja azt el már, 241 I, IX| Fennimorra nézve, kinek ha ágylepedője egy ráncot vet, nem bír 242 II, Meg| Meghatározója annak az agyműködésnek, amíg az író egy alapeszméből, 243 I, I| számára elkészített tábori ágyon, hajdúi lehúzták lábáról 244 I, XIII| fenyegetődzött, hogy azt agyonlövi, csak hagyják nála a borbélyt, 245 I, II| versenyfuttatáson, s nyakát szegheti, agyonlőhetik párbajban, egy láz, egy 246 I, XII| bizony senki sem szándékozott agyonlőni, s az sem igen volt valószínű, 247 I, VII| ki azt ötvenezer frankért agyonlőtte.~ ~Következett a színházi 248 I, IV| puff! ott hevert a kutya agyonlőve –, s azzal vége az ebszezonnak.~ ~ 249 II, Sz| Perszeusz akaratlanul valóban agyonütötte Akriszioszt~ ~Diána – vadászat 250 I, VIII| szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~ ~A gulyások utasítása 251 II, XVI| hogy ily párbaj nem költői agyrém.~ ~– ~ ~Fennimor abban a 252 I, XII| elsüvöltött, ez az egész agyrendszerét megrázó légütésre önkénytelen 253 II, Sz| nő~ ~battéria – ágyúüteg, ágyú~ ~beauty – szépség~ ~belle 254 I, VIII| elpukkantja szépen a veszedelmes ágyút; a facövek kimegy a levegőbe, 255 I, X| tartani örökre.~ ~– Hó! – áh! – óh! – hangzott mindenfelől.~ ~– 256 II, XIX| mint minő valóban.~ ~– Aha! Ti tehát szemlét, bírálatot 257 I, XIII| szál már lehullott fejéről; ahányan csak vannak a mennyei cselédségből, 258 I, VII| ezt annyiszor ismételheti, ahányszor kényelmesnek találja. De 259 I, X| varrni, este aztán az „Áhítatosság óráit” olvasni a nagynéni 260 II, XXVIII| kézműves levevé fövegét, s áhitattal, tisztelettel, minővel egy 261 II, XV| jöttem ide, uram. Így vagyok, ahogyan lát. Semmim sincsen az ég 262 I, V| vereshimlő, s ami egyéb ajándékai vannak a trópikusok légkörének, 263 I, XI| annyira fél becsületes ajándékával a leány szeplőtlen hírének 264 I, VII| tartozik valamely csekély ajándékkal udvarolni a legközelebb 265 I, XIII| fizetéstől irtózik; inkább ajándékoz, vagy elnézi, ha lopják, 266 I, V| arccal, elragadó hanggal ajándékoza meg; reá a művészet géniusza 267 II, XXXI| fiát. Azt Szentirmay úrnak ajándékozá.~ ~– De iszen – szólt Kutyfalvi 268 II, XXIV| rongyos öt-hatszáz forintot az ajándékozó szeme közé vág valaki, amit 269 I, VI| melyet Abellino ma reggel ajándékozott a szép asszonynak, keblére 270 II, XXI| egy kicsi kis álmocskát ajándékoztak volna még örömest nehéz 271 II, XXI| mellé, s szíves készséggel ajánlá, hogy ha valami baj van 272 I, XI| Teréznek nem merte volna ajánlani segélyét, de ily úton el 273 I, II| bátorkodtam volna örviek ajánlataimat tenni. De még egy más pontra 274 II, XIV| mégis, ha egy megelőző kérő ajánlatára a leány igent mondana, akkor, 275 I, XI| Vannak esetek, mikben hasonló ajánlatok leggyorsabban célhoz vezetnek.~ ~ 276 I, X| Mayer papa kapott az ajánlaton, hogy testvérét ez úri körből 277 I, XI| levél volt dugva olyanforma ajánlattal, hogy ha Fanny hajlandó 278 II, XVIII| asszony bizalmába, szeretetébe ajánlhat.~ ~– Íme nagyságos asszonyom! – 279 II, XVII| színházat, takarékmagtárakat ajánljatok egymás buzgalmába; az ilyen 280 II, XVII| alaptervezetre, mások szívesen ajánlkoznak a statútumok * kidolgozására. 281 I, XII| mások is vannak, kik segédül ajánlkoznának.~ ~– Óh, elegen. Az ifjú 282 I, XII| nem elég.~ ~Boltay örömmel ajánlkozott a pártfogásra. A durva tenyerű 283 II, XIV| majd átöltözött úri inasok ajánlkoztak egyszerű képpel kertésznek, 284 I, III| a sír, az igazság rossz ajánlólevél.~ ~De a természet pártul 285 I, VIII| csinos, férfias alakjának ajánlólevele mellett mindenütt kedvezően 286 I, II| lesz a legjárhatóbb. Az ajánlott pénzt mindenesetre elfogadom.~ ~– 287 II, XIV| együtt a jogos tisztelet ajánltatott.~ ~Sándor szerelmének kevés 288 I, X| rózsához és eperhez hasonlító ajkaikat az öreg, összetöpörödött 289 I, V| beteg ágya szélén, leste ajkainak sóhajtását, számlálta az 290 II, XV| Csitt! – inte kicsiny ajkaira téve mutatóujját Fanny.~ ~– 291 II, XXV| órában, s ami többet ért ez ajkakról, mint gyöngédség és hízelgés, 292 II, XV| ellentétben a gyermeteg ajkkal, mely az alvó ártatlanságé, 293 II, XXI| Marion kisasszony ajkpittyesztve fordítá el fejét. Ez az 294 I, X| becsületes ember; idegen ajkról kellett meghallania, hogy 295 II, XIV| küszöbei megnyissák előtte ajtaikat, s ő egy rangban, egy légkörben 296 II, XVII| népes utcákról; a házak ajtain kiadó szállások szomorú 297 I, IV| megnyílva az erkélyterem ajtaja, dicsőségtől ragyogó arccal 298 I, IX| megállanánk az országház ajtajában, szívünk repesne örömében 299 II, XXV| feléje kezével hálószobája ajtajából, s Rudolf hallá, mint fordul 300 II, XXIII| Kecskerey úr, amidőn az ajtaján bebukó férfit megpillantja, 301 I, XI| magasztos, lélekemelő éneket, ájtatos imádkozók előtt.~ ~Pedig 302 II, XXIII| elszőnyegezett falak titkos ajtócskákat engednek sejteni, s az ablakok 303 I, VIII| fokos se törje be.~ ~Az ajtókból visszatekintő cimborák csak 304 II, XXIV| hánykódik hűs fekhelyén, míg két ajtónyi távolra tőle a legszebb, 305 I, XIII| ajtó tárva volt, akkor az ajtóragasztón kocogtatott, míg a sarkában 306 I, IV| magasztosabb hangzatoknál versenyt ájuldozik a többi jelenlevő asszonyságokkal.~ ~– 307 II, XXI| magához, át a nyeregbe. A nő ájultan borul vállára, a paripa 308 I, VII| gyermekek mind egy nagy akácfa alá voltak gyűlve, mely 309 I, VI| művésznőnek nem csekély akadályára szolgált a súgólyukhoz közeledésben; 310 II, XV| nagy szalmakalapját, mely akadályozandotta az anyjávali ölelkezésben; 311 II, XX| ami azonban senkit sem akadályozott abban, hogy rettenetes éljeneket 312 I, XIII| megilletődése egy cseppet sem akadályozta a dévaj társaságot megkezdett 313 II, XXI| e föltételökben erősen akadályozva voltak a nőttön növekedő 314 I, Sz| beiktatás~ ~steeplechase – akadályverseny, lóverseny akadályokkal~ ~ 315 II, XVII| gőzhajókban, töltésekben, akadémiában és lóversenyen egyéb, mint 316 II, XVII| alakját, s a líceumi és akadémiai ifjak kezdtek ismét háttérbe 317 I, III| fénye, ereje, szelleme; lesz akadémiánk, írói egyleteink, nemzeti 318 II, XVII| útcsinálást, múzeumot, akadémiát, színházat, takarékmagtárakat 319 I, VII| emlékeken egyenkint fel kellett akadni, némelyiken sokáig elmerengett, 320 II, XXIII| kedve volt minden útjába akadó bútorral éreztetni szupremáciáját, * 321 II, XV| lesütött szemekkel elmondá nagy akadozva Mayernénak, hogy neki itt 322 II, XVIII| homlokát. Nagyon meg volt akadva mai nap a köhögéssel, s 323 II, XV| már annyit kölcsönzött, akar-e hát voltaképpen valahára 324 I, III| Szép. És ki fogja e szent akarást megkezdeni? Mert valakinek 325 II, XIV| mi az ösztön, mi ott az akarat; titkok, miket maga sem 326 II, XVIII| szándékból, a legtisztább akaratból eredendő tanácsot azon csekély 327 I, II| dominium ül valami gonosz akaratú bitorló, aki nem akarja 328 I, VIII| gazda tartozik őrizni, s akárhova kárba megy, nem szabad megzálogolni, 329 II, XIV| leány erényeiről, ha azt nem akarjátok, hogy a tolvajok felkeressék, 330 II, XXXI| leányára való emlékezéstől meg akarjon fosztani; hanem utánanézend, 331 II, XVIII| hogy keresztül-kasul lépjen akárkin.~ ~Egy halavány fiatalember, 332 II, XV| bolondul senki sem dobja ki, az akárkitől is nagy áldozat volna, s 333 II, XVII| tisztességes termek váltak, akárkivel találkozott palotában és 334 I, IX| folyvást elbeszél, hogy akármelyikünk megérti.~ ~A vad gyerekek 335 I, XI| Krammné is beszédes lett.~ ~– Akármik legyenek is e leányzó rokonai, 336 I, VII| malomkelepeléshez hasonló név akárminek lehetvén képviselője, csak 337 II, XXIX| az ő száját elhagyja, s akármiről beszél, mindig azon végzi 338 II, XIV| boldogítani tudná.~ ~– És te nem akarnál hozzája menni? – kérdé az 339 I, III| színházunk. És mindezt csak akarnunk kell.~ ~– Szép. És ki fogja 340 I, IX| ahonnan egy vízbe fúlni akaró fiút szabadított ki.~ ~– 341 II, XXIV| megmondjam; hanem azután mégsem akartalak vele zavarni; s magad légy 342 II, XIV| rajta. Lődd le, vágd le, akaszd fel, pusztítsd el a csábítót, 343 II, XXV| tétovázás nélkül Rudolf karjába akasztá.~ ~Rudolf azt hivé, hogy 344 I, VIII| megfogadom, hogy éhen vagy az akasztófán ne vesszen.~ ~– Ah, dehogy! – 345 I, VIII| hiszen borvirág, mákvirág, akasztófavirág ott virágzik szépen.~ ~Az 346 I, I| megérzett valami idegen akcentus.~ ~– Mille tonnerres! * 347 I, VII| ekkor hirtelen egy nemes akcentussal kiejtett hang mellette, 348 I, Sz| agrafe – csat, kapocs~ ~akció – itt: törvényes eljárás~ ~ 349 I, XIII| rövidséggel, s megfelelő akcióképpen kettőt sodorított a bajuszán, 350 I, VIII| fékezhetlen kacajba tört ki, hogy akciót * kapott miatta; amiért 351 I, XIII| perlekedjék azok ellen, akiken követelése van? Már akkor 352 I, X| goromba ember azok iránt, akikre meg haragszik, az egész 353 II, XVIII| bele. Mennyi idegen név, akikről ő csak annyit tud, hogy 354 II, XXIX| két kis hímzett papucs, akkorák, mintha gyermek számára 355 I, I| kasornya * magas rugóin akkorákat vetődik, hogy szinte felbillen, 356 I, XIII| Palkó! – szólt tréfásabb akkordbul Jancsi úr. – Mondd csak, 357 II, XV| lakásra érdemesítik, csak egy akkorka kis szobácskát rendeljenek 358 I, Sz| esztrenga, juhfejő rekesz az akolban~ ~établíroz – alapít, felállít~ ~ 359 I, XIII| nemzeti büszkeség Kárpáthy Ákosban, az akkori Szabolcs vármegyei 360 II, Sz| sásféle növény~ ~ ~ ~Danaé – Akrisziosz király leánya a görög mitológiában; 361 II, Sz| akaratlanul valóban agyonütötte Akriszioszt~ ~Diána – vadászat istennője, 362 I, VII| lesz tréfa és anekdota ez akrobatai produkcióról a jobb körökben 363 II, XVIII| célszerűnek az ifjú hölgyekkel aktáinkat megismertetni…~ ~– Óh, nem, 364 II, Sz| Szómagyarázatok~ ~Actaeon (Aktaión) – Arisztaiosz fia a görög 365 I, XIII| össze Varga Péter uram az aktáit!~ ~A tiltul * átlapozott 366 I, XIII| jövő öreg Pál hajdú, ki az aktákat hozta nyalábban, be nem 367 I, IX| állítva elő, mely urbarialis * aktákon kérődzik. Ez azon irat, 368 I, Sz| bőség, felesleg~ ~pszeudo – ál~ ~puszli – vsz. pruszlik, 369 II, XIX| továbbadni, ismerőseinél jó hírét aláásni, árulkodni, ezek bizonyosan 370 I, II| hidakig, s azokat mind saját alabárdos hídőrök strázsálták, saját 371 I, VI| fogva, miszerint sokkal alább esett a színpadnál, a legkellemesebb 372 II, XXI| csúszva, mert a jobb térd igen alacsonyan áll, nem, nem az a baj, 373 I, V| kihullott kezéből, feje alácsüggedt, s szemeiben két könnycsepp 374 II, XXIX| János felsóhajtott, s fejét alácsüggeszté:~ ~– Midőn elhozza rám Isten 375 I, I| cosaque * lábravaló, mely aláfelé mindinkább bővülni kezd, 376 II, XXVIII| a halál szomorú angyala aláfordított fáklyával.~ ~Az éji lovas 377 II, Meg| Crève-coeur * ”, a hévmérő szerint aláfűt, s bizonyosra működik.~ ~ 378 II, XXII| télen építtetek egy másikat, aláfűttetve, mint ahogy a moszkvai Kremlt 379 I, XIII| aholott hébe-hóba Bécsből aláhozott énekesek és virtuózok zengedezének; 380 I, XIII| azt, hogy nem lehet vele aláíratni a kodicillust.~ ~Követték 381 I, II| osztogat, lelkeiket vérrel aláírt szerződésben kötelezi le 382 I, Sz| diák, aki subscribált, azaz aláírta az iskolai törvényeket, 383 I, XIII| Kárpitfalván, hogy megtudja, vajon aláírta-e Jancsi úr a ** kollégiumot 384 I, VII| hogy nem sikerülend kört alakítanunk?~ ~E kérdésnél büszkén tekintett 385 II, XXIV| varázs-gyorsasággal táncteremmé alakított gyűlésterembe mentek vissza 386 I, Sz| kolozsvári bemutatóján Déryné alakította Rosinát~ ~roué – élvhajhász, 387 I, V| szomorúságba. Kóbor színtársulatot alakítottak, vele bejárták Stockholmot, 388 I, Sz| kolostora volt, s abból alakították át a gyermekágyas asszonyok 389 I, II| között, melyek nehézkes alakjaikkal az újabbkori (1822) európai 390 II, Veg| is maradhatott volna, ha alakjaim jellemzésére okvetlenül 391 I, IX| leszivárogtak a közéletbe.~ ~Ismerős alakjaink nagyobb része kitűnő szerepet 392 II, Meg| történetet, nagy és apró alakjaival együtt; olyan volt az, mint 393 II, XV| ömlött végig szép fehér alakján, természetes göndörödéssel 394 II, XXVIII| De az is megdöbbent az ő alakjától.~ ~Egyik sem ismert rá a 395 I, XI| Kivált ha a kísértő csinos alakkal, kedvező arccal jelenik 396 II, Veg| Most már, ha a regényíró alakokat keres, kikben az üres álmíveltség 397 I, VII| idő, nem késik e látott alakokból, mik talányos káosszá keveredve, 398 II, XXII| minden ismerőst ismeretlen alakoknak, más jellemet vesz föl, 399 II, Meg| becsületes lelkek.~ ~Még a női alakokról kell szólnom.~ ~Flóra grófnénak 400 II, Veg| valót szabad írni, s költői alakokul felhasználni azon századnak, 401 I, XI| ismerje. Igen, igen, ez alakról szokott ő álmodni, e szép 402 II, XXVIII| végigsikamlani, mely az alaktalan síkság félhomályán keresztül 403 II, XIX| minden nemzeteit ellesett alaktalanságaikkal, kalapja föltevésével angolt, 404 I, IV| biliárdok körül csoportok alakulnak, kik mind heves vitában 405 II, XVII| közhasznú, közérdekű társulatok alakultak mindenfelé nemzeti, emberiségi, 406 II, XV| gavallérok előtt a hintókból alálépve; a tornácban kölcsönadott 407 II, XIX| szemöldökkel; sohasem beszél alantabb hangon, mint ha egy zászlóaljat 408 II, XIV| folytatá Kárpáthy halk, alányomott hangon, s azzal egyszerre 409 I, VI| és kavargó versek kezdtek aláözönleni a színpadra.~ ~– Barmok! 410 II, XV| kétfelől hosszan engedve aláomlani az angolos fürtöket márványsima 411 II, XX| Semmit rólunk nélkülünk”) alapelvét tiszteletben kívánja tartani. 412 II, Meg| agyműködésnek, amíg az író egy alapeszméből, amit tárgyul elfogadott, 413 II, Meg| hogy honnan jutottam az alapeszméhez, némelykor az egész meséhez; 414 I, XIII| szónoklatot hevenyészett ez alapigékről, hogy mindenki elbámult 415 I, Sz| az akolban~ ~établíroz – alapít, felállít~ ~établissement – 416 I, XIII| egy magyar tudós társaság alapítására.~ ~– De már arra egy batkát 417 II, XVII| hogy a nemsokára tartandó alapító gyűlés a kárpátfalvi kastélyban 418 I, IX| íveken, nemzeti intézetek alapítói névsorában, s e név Szentirmay 419 I, VIII| patrónusok, esperesek, kurátorok, alapítók halotti címerei számára 420 II, XV| árverezték. Mondhatni, hogy azzal alapította meg a szerencséjét az a 421 I, Sz| Opéra Comique őse; 1789-ben alapították, eredetileg a királyfi színháza 422 II, XX| Általános éljen!) 3-szor alapíttassanak a társaság pénzerejéhez 423 II, XX| kellőleg neveltessenek; továbbá alapíttassék egy nyomtatott orgánum, 424 I, XIII| A kegyes hagyományok és alapítványok.~ ~– Ne is bontsuk fel, 425 II, XVII| közügyeknek használni akar.~ ~Alapítványokat tesz a köziskolákban – sokszor 426 I, XIII| és orgonával ellátva, s alapítványt tett a pap fizetésére. Sőt 427 II, Meg| vonások, ennek a mesének az alapja való, a földje termőföld, 428 II, XX| protokolláltaték. * ~ ~Az alapkő le volt téve, a nagy és 429 I, II| pazarlását vagy pénzszűkét alaposan kitanulhassa, s szilárd 430 II, Sz| szervezeti szabályzat, alapszabály~ ~Stuhl – szék~ ~ ~ ~szatiszfakció – 431 II, XVII| megalakultnak nyilvánítandja magát, alapszabályokat írnak, s nagyszerű mulatságokkal 432 I, VII| való? És ha való, miben alapszik?”~ ~Honnan e harmincéves 433 II, XVIII| kimenteni, e gyanú annyira alaptalan, hogy még az is kétségbe 434 II, XVII| bölcs tanácsadásokkal az alaptervezetre, mások szívesen ajánlkoznak 435 II, XV| sejtette ő, mi lappang ez álarc alatt, de időt akart neki 436 II, XV| Befurakodni a szerencsétlenség álarcával egy nyugalmas, becsületes 437 I, Sz| redoute – vigadó, bálterem, álarcosbál~ ~refüzíroz – refüzál, ellenez, 438 I, XIII| volna az ő helyzetében, az alárendelt ispánok, tiszttartók mind 439 I, XIII| a kevésbé tiszteltekét alárendeltebb célokra fordítva.~ ~Így 440 II, Sz| borzasztó, szörnyű szövetség~ ~alarmíroz – felriaszt~ ~allegro – 441 II, XV| dísztelen zajra egészen alarmírozott * képpel rohan be Kecskerey 442 II, XVII| hogy Kárpáthy úrnak egy „alásszolgáját” köszönjön, ami egyébiránt 443 II, XXXI| legmagasabb kilátásaiból alásüllyedt, azt nem bocsáthatták meg 444 I, IV| néha a beszéd a suttogásig alászáll, a hallgatók összedugják 445 II, XXV| valaki, midőn magas toronyból alátekint, s úgy szeretne leugrani, 446 I, XIII| titkos ki- és bejárásokkal s alattomos csigalépcsőkkel, ahogy ez 447 I, VIII| Nem én őrzöm, hanem az alattvalóim.~ ~– Hány leányt bolondítottál 448 I, XIII| Mindazon vendégek, jó barátok, alattvalók, kik János fővétele napján 449 II, Sz| gyalázat, becstelenség, alávalóság~ ~in massa – tömegben~ ~ 450 I, XIII| menjen! Küldjön magánál alázatosabb embert, küldje a fiskálist! 451 I, XIII| tételeken.~ ~– Megkövetem alázatossággal – szólt Péter úr –, így 452 I, Sz| törvényeket, s az iskolai albumba a tanulmányi sorrendnek 453 I, IV| Cenerentolát, * Gazza ladrát, * Alcidort, vagy Nurmahalt, a színház 454 I, XIII| szálljon reá az isten áldása,~ ~ ~ ~Kinek nincsen mása.~ ~ ~ ~ 455 II, XIV| az fejére tett, mintegy áldásképpen.~ ~– És azután – folytatá 456 I, XIII| hajszálait, hanem annyi áldással öntse kegyelmedet nyakon, 457 I, IX| osztályrészül, hogy milliók áldó magasztalásában örökítsék 458 II, XXVII| tudom, azt érzem, uram. Áldom érte az Istent.~ ~– Isten 459 II, XVIII| a gondolatnál: „Van egy áldott lény, ki rám gondolt, megszánt 460 I, X| Milyen szép családdal áldotta meg önt az isten, és az 461 I, XIII| lakást kutyapecéreik számára áldozák föl.~ ~Az utóbbi ős nagyszerű 462 I, VIII| egy szökésnyire volt már áldozatához a vad, hirtelen megállt, 463 I, XI| megtalálja a templomban is a maga áldozatát.~ ~Teréznek tehát meg kellett 464 II, XIV| Hitesd el magaddal, hogy áldozatból teszed e lépést; mondjad 465 II, XVII| felvirágzására okvetlenül áldozatok kellenek, mert az agár, 466 I, XIII| oly vállalatoknál, hol az áldozatot csupán hazafiság, ügyszeretet 467 II, XIV| hódolatot, amivel a szépségnek áldoznak, mennyit veszít? Lelke öntudatát 468 II, XXIV| közügyekre filléreket sem akart áldozni a vagyonos osztály, egy-egy 469 II, XX| elnöknek, a nagy hazafi alelnöknek; választatott egyleti jegyző, 470 I, I| abroszt, s pokolnak való rossz alexandrinus verseket deklamálva hevenyében, 471 II, XXXI| nincsen rajta többé. Álhajjal, álfogakkal, hamis termettel csalja 472 II, XVII| a palotából a rendetlen álfolyosók részint lerontattak, részint 473 I, X| fölteszek egy emberről, aki algebrát tanult, hogy legegyszerűbb 474 I, IV| napon adassa „Italiana in Algeri-t”, * ezt a kopott és divatból 475 I, Sz| Italiana in Algeri – Olasz nő Algirban; Rossini nagy sikerű daljátéka 476 I, Sz| idős hölgy~ ~dupé – vsz. álhaj, paróka~ ~ ~ ~eau de Cologne – 477 I, IV| festi, és harminc rendbeli álhajat visel, mindennap hosszabbat 478 II, XXXI| folt nincsen rajta többé. Álhajjal, álfogakkal, hamis termettel 479 I, VIII| mellé egy gyékényre; ott alhatik másnap délig, a többi iszik 480 II, XVI| egy titokban terjesztett álhírnek egy csapással véget kell 481 II, XVI| vékony villogó acél forgott, alig-alig adva egy-egy hideg bántó 482 I, I| cela * ? – békák, a nílusi aligátorok, s ez a miserable * ország – – – 483 I, VI| rendiben van?” – A fiatal alispánffy azt a szerepet találta ki 484 I, VII| Abellinót, Fennimort, az alispánfit s más honi ismerősöket, 485 I, IV| Nemsokára visszaérkezett az alispáni és bárónői mésalliance-ból * 486 I, VIII| hítták a szabolcsi második alispánt. Otthon azalatt meghagyta, 487 I, VIII| ólomkalamárissal, az asztal alja szépen be van tarkázva tintával, 488 I, XIII| sor hosszú házat a füzek aljába, s egy csomó naplopót belekolonizált; * 489 II, XV| titokban megsúgá, hogy a pamlag aljában levél van eldugva.~ ~Igen 490 II, Veg| jellemtelen, szeretőnek aljas, férfinak nyomorult, tekintélynek 491 I, XI| mint könnyelműség; ez lelki aljasság, ez irigység, ez gyűlölet; 492 II, XX| választatott egyleti jegyző, aljegyző, fiskális és orvos, hatvan 493 I, II| maradt el, mert hiszen az ily alkalmak mind igen kínálkozók arra, 494 II, XV| maga renoméjára. Ő csupán alkalmakat szokott szerezni összejövetelekre, 495 II, XXIX| mint szokás és illő ilyen alkalmaknál, amidőn egy élő rendelkezik 496 I, III| szólt Rudolf –, most jó alkalmam volna rá. Hol vannak azok 497 I, XII| senkit sem talált e célra alkalmasnak; végre abban állapodék meg 498 II, XIV| én nem fogok vele többet alkalmatlankodni. Ennyit megtenni önnek gyámapai 499 II, XXII| fejöket, hogy mivel lehetnének alkalmatlanok gondviselőiknek.~ ~– Óh, 500 I, X| kevesebb ideig legyek önnek alkalmatlanságára, röviden kívánom elmondani, 501 II, XVII| számukra valamit, aminek alkalmazása teljesen használatosnak 502 I, X| Eliza egy varrónőnél lelt alkalmazást, Matild azonban sokkal kedvezőbbnek 503 I, XIII| elsajátított modor, pontos alkalmazkodás és múlhatatlan tisztelet; 504 II, XVI| amíg Európában éltek, addig alkalmazkodnotok kell az itteni szokásokhoz!~ ~ 505 II, XXIV| palotájukat egészen ott-lakáshoz alkalmazzák. Mindjárt kitudjuk.)~ ~– 506 II, XX| ki – hogy az igazi szót alkalmazzuk – divatba hozta a szalonokban 507 II, XVIII| Marion kisasszony, mely alkalmul szolgált Flórának odahajolhatni 508 II, XVII| ígérkezések e nevezetes alkalomra, s nagy a feszültség és 509 I, XII| magyar főúr), roppant atlétai alkat, kit emiatt minden kihívó 510 I, IX| duelnek * ismerete lényeges alkatrészei-e az európai míveltségnek?~ ~ 511 II, XXIII| elevenebb, annál szükségesebb alkatrészét képezi ő annak; amint szavajárása: 512 I, V| gondolatja, hol a művészi élet alkonyán meghosszabbul minden árnyék, 513 II, XV| számatokra többnyire csak az őszi alkonyat deres fénye jut.~ ~Fanny 514 II, XV| szellemdúsan összeállított világot alkossanak, melyben az anyag az ő szerzemények, 515 I, VII| divatát saját kalandor lelke alkotá, összekötve a hindu és európai 516 II, Meg| átbarangoltam, ott meg éppen minden alkotás a képzeletre volt bízva. 517 II, Meg| kifundálja belőle. Szabadon alkothattam képzeletből kétszáz év előtti 518 II, Veg| műszavakat s nem azoknak alkotóit értettem, mert azokat szeretem 519 I, IV| meg lehetett volna vele alkudni száz kancsukában. Ekkor 520 I, VIII| lovas között.~ ~Míg ott alkudozott, az úri lócsiszárok szemügyre 521 II, XV| többit.~ ~Hatvanezer pengőben alkudtak meg, ha a terv sikerül.~ ~ 522 I, VI| mindenki rendeltetése helyén áll-e. A tapsot a parterre-en 523 II, Meg| Zsigmond a Magyar szónokok és államférfiak életrajzai közt, sokkal 524 II, Meg| egyszer csak azt mondta az államhatalom, hogy „hands off * ”! magyarul „ 525 II, Meg| szabadságról szóló gondolatot; az államhatóság szemet hunyt rá. Mért ne 526 I, Sz| 1783–1830), a dél-amerikai államokat felszabadító spanyol szabadsághősről 527 II, XV| házamban naponta történt, így állanának az ég felé Boltay úr hajai. 528 I, VI| kifecsegték, hogy miből álland e meglepetés; koszorúk és 529 II, Sz| szoknyavadász~ ~sztereotip – itt: állandóan ismétlődő, elkoptatott~ ~ 530 I, XII| alkalmasnak; végre abban állapodék meg az elegánsoknak Mayeréknél 531 II, XXI| kívül egy mulatólak előtt állapodott meg. Itt fognak majd a jutalmak 532 I, X| sopánkodással, végre is abban állapodtak meg, hogy mondja azt Fanny 533 I, XIII| nyolcezer forintnál. Ez hibás állapot, mert ahogy én tudom, akkor 534 I, XIII| tudtak a haldokló testi állapota felől. Egy falusi borbély 535 I, I| hosszabbik férfiú szundikáló állapotában nagyokat bókolt előre, a 536 I, XI| adják is érte. Azután Teréz állapotja nem is volt oly elhagyatott; 537 II, XXIV| állani mindig convenant * állapotnak tartaték.~ ~(Zárjel között 538 II, XVIII| fiatal nőnek a legnehezebb állása van, midőn legelőször a 539 II, XIV| lenni; képzeld el, hogy oly állásban mennyi jót fogsz majd tehetni 540 I, IX| helyét nem találni; új meg új állásokat vett föl, kardját ölébe 541 I, I| veszekedtek az éjszakai álláson összekapott apró baromfiak. 542 II, XV| hogy Mayernét egyenesen állásra bírja, de mind nem használt 543 II, XX| felelni. Olyan képpel és állással, mintha a zöld asztalnál 544 II, XIV| helyett kényelmet, magas állást ígér.~ ~– Ki az?~ ~– Neve 545 II, XVIII| komoly, erényeikre büszke s állásukat jól érző hölgyek társaságában 546 I, V| oltárképem, a szégyenpadon állasz, s nyomorult fickók tépik 547 I, VII| mint játszanék szelídített állataival; az ifjak mindennap elmondják 548 I, I| ahogy egy bizonyos más állatnál szokták.~ ~Letevék az asztal 549 I, I| Matyi!” (A nagy úr bohócának állatnevet, kutyáinak embernevet adott.)~ ~ 550 II, XVII| Nem, uram. Sajnálom az állatokat.~ ~– No de kegyed, jó Teréz, 551 II, XX| miszerint egyesülnénk az állatország ime tagjainak méltó sorsa 552 II, XX| miszerint az általunk tárgyalt állatosztály hűsége, ragaszkodása mindent 553 II, XXI| szenvedélyek hogy ragadnak el az állatra.~ ~János kiválaszta a többi 554 I, I| tisztességéért.~ ~– De ilyen állattal nem hadakozott ám az öregapám 555 II, XVII| éreznék, hogy ők képezik az állatvilág arisztokráciáját, csupán 556 II, XVII| hangzott, mintha azt mondaná: „alle sollen geigen”. Ilyenformán 557 II, Sz| alarmíroz – felriaszt~ ~allegro – gyors ütemű zenemű~ ~alterál – 558 II, XXXI| hanem azután végződik egy allegrón, * melynek szövege: „Fogj 559 I, II| nyírt korábbi falegyenes allék iránti ízlést egészen háttérbe 560 I, I| Enni ha nem hoztál ide, állhat előtted üres tál;~ ~ ~ ~ 561 I, IV| operaszínház igazgatója, milyen állhatatosan megmaradt azon szándéka 562 II, Sz| konfúzió – zavar~ ~kontumácia – állhatatosság, makacsság, vesztegzár~ ~ 563 II, XXXI| melynek a nők ellene nem állhatnak, s most is életre-halálra 564 I, XIII| állhatom.~ ~– Hát miért nem állhatod ki, te vén golyhó?~ ~– Mert 565 I, XIII| esperes, az, akit én ki nem állhatok.~ ~– No ugyan sokat is törődik 566 I, XIII| az hozzá, hogy én ki nem állhatom.~ ~– Hát miért nem állhatod 567 II, XXXI| néhány hetet.~ ~Teréz nem állhatott ellent a szíves meghívásnak, 568 I, VI| páholyt, míg Abellino nem állhatva tovább a nyugtalanságot, 569 II, XVI| jellemkérdésben gyöngének állítanak valakit.~ ~Ha egy nem kedvelt 570 II, XXVIII| lovász erősíteni látszik ura állítását.~ ~– Menj te egyenesen a 571 I, III| csak fordított része az én állításomnak; ha fajunk levetkőzi ősi 572 I, III| Rudolf mosolygott az utóbbi állításra, s fél könyökre dűlve István 573 II, XVIII| ismerek, akit méltó helyre állíthassak mellé, s nem volna rám nézve 574 I, III| ez embléma volt írva: „Ki állíthatja ezt fel újra?” Miklós megfordító 575 II, XXV| közelében töltötte, bátran állíthatjuk, hogy ő sem óhajtozott más 576 I, VII| embert kényelmetlen próbákra állítja, s ha ki nem állotta azokat, 577 I, VII| őrzé meg.~ ~Nehányan azt állítják, hogy vele jött vadásza 578 II, XV| Valóban te. Hiszen csak nem állítod még most is, hogy Fannyt 579 I, IV| ahol a művész egy kutyával állíttatik egy kategóriába, s hol eddig 580 I, XIII| éppoly fényes sírkövet állíttatna neki, mint azoknak: a cigánynak, 581 II, XVI| A vívók újra szemközt állíttattak, s most már szép óvatosan 582 I, IX| urat mint türelmes kost állítva elő, mely urbarialis * aktákon 583 II, XXIX| szokatlan kellemes érzés állja el tagjaimat, hogy éjjel 584 II, XVI| Abellino. Csak egyszer szemközt álljanak, s legyenek a kardok kézben, 585 I, XII| felajánlva, ezáltal útját álljuk azon idétlen tréfáknak, 586 I, IX| fél; szemeivel az előtte állók vállain keresztül iparkodik 587 II, XXVII| szelíd hangon szólt a körüle állókhoz, arcának kínos izzadsága 588 I, VII| megnyugtatólag int az alant állóknak, hogy a gyermekek ott vannak 589 I, II| lélekerővel bírok. Ha ezt ki nem állom, akkor megpróbálom a házasságot. 590 I, VII| próbákra állítja, s ha ki nem állotta azokat, kikacagja.~ ~Őérte 591 II, XXIII| füstöt, és egy átelleni nagy állótükörből nézi magát. Pedig bizony 592 I, VI| jaunes (sárga kesztyűk) nem állták ki az ostromot, ki kalap, 593 II, XXIV| tréfáltam – szólt, enyelegve állván útját a távozónak. – Látod, 594 I, XIII| égen, midőn Pál felrángatá álmábul, fülébe kiabálva:~ ~– No 595 I, XI| tekintete sokszor felkereste őt álmaiban.~ ~Midőn az utcán végigment, 596 I, V| suttogásával űzte a kór ijesztő álmait. Látogatók, jó barátok elmaradtak, 597 II, XXIV| Kinek adná most Erisz * almáját a nyomorult mitológiai Páris, 598 I, VII| csaló varázslat és múló álmak foglalkodtaták lelkét.~ ~– 599 I, III| tartatnak; az idei Hébé * című almanachban találkozhatol nevekkel, 600 I, X| színésznő találtatik Wolf almanachjában legalábbis háromszáz, s 601 I, III| folyóiratunk keletkezett; almanachjainkat pedig, melyek ez évben kijöttek, 602 II, Meg| cimpákkal. A harmadik, valódi almapiros arcú, fekete langos * hajú, 603 I, XII| Boltay uramat csak az almáriom tartotta, hogy hanyatt nem 604 I, VIII| nemes Kiss Mihály vagyok Almásfalva birtokosa, melyet tegnapelőtt 605 I, VIII| melyet tegnapelőtt vettem Almásfalvi Kázmér tömegéből örök áron 606 II, Sz| elnyeréséért Aphroditének ítélte az almát; ezzel maga és honfitársai 607 II, XXV| kedvéért sem hagyná el délutáni álmát.~ ~– Te addig, öcsém, mulasd 608 II, Veg| alakokat keres, kikben az üres álmíveltség divathőseit vagy a durva, 609 II, XXI| félórácskában, s csak egy kicsi kis álmocskát ajándékoztak volna még örömest 610 II, XIV| csendes nyugalomról, te pedig álmodd magadat ifjadhoz közel; 611 II, XXVII| halványsága dereng. Most már álmodhatik boldog szerelemről – a föltámadásig… 612 I, IX| tovább alvók, kik most is azt álmodják, hogy minden alszik.~ ~Nem 613 II, XIV| unokákkal játszó örömapának, te álmodjál zárdai csendes nyugalomról, 614 II, XIV| Valahára alszik az egész ház. Álmodjatok! Az álom jó tanácsot ad.~ ~ 615 II, XIV| leányok nem tudnak aludni, és álmodnak ébren.~ ~Hol jártak a szűz 616 II, XV| ötleteket is ad. Ilyenkor lát az álmodó a jövőbe. Ezért mondják, 617 II, XXI| aludtak el, kik a vadászatról álmodtak is, egyszerre talpra ugrottak 618 I, VII| érintetlen találta; tehát az álmok másunnan jöttek.~ ~Felöltözteté 619 II, XV| van valaki, aki nyugtalan álmokat alszik, az Abellino, Fennimor 620 II, XXIX| tagjaimat, hogy éjjel felkölt álmomból, s a különös öröm miatt, 621 II, XVIII| abban a gyanúban áll, hogy álnév alatt verseket ír. (Sietünk 622 I, X| Elmondá, hogy Teréz milyen álnok megtámadással fenyegeti, 623 I, XI| hogy őt megszabadítom az álnokok cseleitől. Legyen ő művésznő. 624 II, XIX| hiszi, hogy kiszámított álnokságból ültetted mellé, és férjednek 625 II, XVIII| lépcsőn, s minthogy rangján alóli dolognak tartá a lába alá 626 I, XII| kamatjáról, mint amely összeget alólírott Mayer Fanny kisasszonynak 627 II, XXII| el kelle hagyni, hogy egy álomkép után fusson a világban, 628 I, VII| szólt hozzá, ahogy szokás álomképekhez beszélni, nehogy elriadjanak.~ ~– 629 II, XXVIII| tudtam volna élni; megölt, álomkórossá tett az a gondolat, hogy 630 II, XV| Egész alvása alatt különös álomlátásai voltak, s a felébredés pillanatában 631 I, VI| Semiramide * áriája. Csendes, álomszerű ábránd, melynek dallamát 632 II, XXV| felső emeletben a férj, az alsóban a nő; úri házasélet. Hanem 633 I, I| mondaná: „Már most igazán nem alszom!” A másik percben aztán 634 II, XVII| annál nagyobb számban és általánosabb kiterjedésben, de a legszegényebb 635 II, XV| pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi kigyúnyoltatás epével, méreggel 636 II, XIX| őrá mind rettenetesen hat; általjában iparkodjál semmit sem beszélni 637 I, XIII| karjaiba támogat, s azután általuk előre bocsátva, becsülettudó 638 II, XX| nyugalomra, azután valami altató szimfónia zengése mellett 639 II, XIX| a legcsekélyebb dolog is alterálja. * Vigyázz amellett, nehogy 640 II, XXI| mert őt minden rendkívül alterálni * fogja; bárcsak valaki 641 I, IV| lélegzethez jönnöm, egészen alterálva, egzaltálva, fatigálva * 642 II, XV| tolóágyban azon ágy alatt aludjék, melyben leánya alszik, 643 I, VIII| szépen ágyba fektettek, délig aludván, azt álmodta, hogy egy magas 644 I, XII| kisasszonynak kölcsönadván, ez alulírt napon hiányosság nélkül 645 I, VIII| is kívánják részesíteni, alulírtnál ezer forint átvétele végett 646 I, V| szemeiket, tettetve, mintha alunnának, csak azért, hogy kihallgassák, 647 I, I| Bús Péter uram csendesen aluszik az Úrban, jön másfelől házára 648 II, XXIX| előtt mindenütt, ébren, aluva, mosolyogva, szomorúan – 649 II, XV| Fanny felébredt.~ ~Egész alvása alatt különös álomlátásai 650 II, XIV| Ah, de nem volt ideje az alvásnak. Valami háborgató szellem 651 I, XI| szenvedélyeknek, melyek a szívek alvilágában születnek! Ah, mit értitek 652 I, IX| hogy aludtak, s tovább alvók, kik most is azt álmodják, 653 II, XVII| éjjel nem verte fel a jámbor alvókat a nyughatatlan fiatalság 654 II, Sz| nyugtalanít, felizgat~ ~amalgamáz – vegyít, kever~ ~amalgamizált – 655 II, XXIII| annak; amint szavajárása: ő amalgamázza * a társadalom különféle 656 II, XXVIII| utánanézett az elvetett amarántnak, midőn szilaj paripán vágtatott 657 I, VIII| az ő lova hosszabb, de amazé gyors, mint a szellő. Már 658 I, XIII| ezek nem volnának, akkor amazok a tisztességes asszonyokra 659 II, XVIII| János úr karját nyújtó az amazonnak, ki még egyszer megmutatva 660 II, XVIII| amint más korabeli ifjú amazonoknál szokott lenni, hanem az 661 II, Meg| Az egyik leánynak az volt ambíciója, hogy íróval vetesse el 662 II, XX| valamiből enni, habár csupán ambrózia lenne is; s amellett akármi 663 I, VIII| nagyobb úrrá tennélek, mint amekkorának képzeled magadat; beültetnélek 664 II, XVII| nyomtatásban soha nem látni, de amelyeket számtalanszor leírnak, olvasnak, 665 I, VIII| Akárhol vette azt a paripát, amelyen ül, de gyönyörű állat: nyugtalan 666 II, XXV| gyöngye a két Indiának, amelyért ő ez apró fekete gyöngyöket 667 I, XI| indulat egy bölcsőben alszik. Amelyiket ápolják, az nő meg, és elhagyja 668 I, VIII| dolgom, mint kiválasztani, amelyiknek legkülönb címere volt, azzal 669 II, XVIII| kisasszony a csalánhoz, amennyiben a csalán csak azokat csípi 670 I, IV| hogy nincs annyi pénzem, amennyiért azt megvehessem. Par Dieu! * 671 II, XV| hogy elébb kimondhatá az áment, mint anyja beleszólt volna.~ ~ 672 I, Sz| hídszerkezetet; a múlt században Amerikában és Franciaországban volt 673 I, I| dugva monda:~ ~– Hisz amije van, az elébb-utóbb úgyis 674 II, XVII| azok mindenféle bohósággal, amikért nagyon kár volna, ha János 675 II, XV| szertartásai is vannak, amikről hogy a főúr mint törvényhozó 676 II, XVII| semmit sem talált azokból, amiktől félt; akárhová nyitott be, 677 I, VIII| állatnak, amit előtalál; azt, amily messziről meglátta, elkezdi 678 I, II| lepények- és pogácsákkal, amilyenek Egeria * nimfa idejében 679 II, XVII| piszkos, szennyes ötletekkel, amilyeneket ronda lelkű poéták szoktak 680 I, X| asszony is gondatlan volt, amilyenről azt mondja a magyar példabeszéd, 681 II, XVIII| neje mellett, olyan férj, aminő csak csodára születik egy 682 I, XIII| ki-ki készületeket tesz, aminők csak esztendőben egyszer 683 II, Veg| műszavakat fogunk találhatni, aminőket Czuczor, Széchenyi és Szemere 684 II, XVIII| ez oly rendkívüli eset, aminőre aligha emlékezik valaki, 685 II, XIV| gyönyörképeinek tündér eszméivel… Mind ámítás az. Szerelem visz téged 686 II, XIV| tettetés, mellyel önmagát is ámítja, és hiú ábránd, mely valónak 687 I, Sz| tűzi szellem~ ~szalamia – ammónia~ ~szaracén – az arabok neve 688 II, Veg| múlt időkbe visszamenni. Amonnét ma csak a valódi míveltséget 689 II, XIX| arcával, mint egy leskelődő amourette. – Kihagytam egy nevet. 690 I, XII| városba viszik, és rögtön nem amputálják, könnyen rák eshetik bele.~ ~ 691 I, VII| viseltetni.~ ~Az ifjú gróf csak amúgy az ajtóban állt meg, beszólva 692 II, XIV| keresztül, a többi mind csak ámulat.~ ~Hitesd el magaddal, hogy 693 I, VII| Köszönet kegyednek.~ ~Flóra ámultan kérdé:~ ~– Miért?~ ~– Hogy 694 II, Veg| Pesten, 1858. március 3-án.~ ~Jókai Mór~ ~ ~ ~ 695 II, Sz| travesztáció – tréfásan utánzó, anakronisztikus módon átköltött, más viszonyok 696 II, Veg| a méltó kegyelet.~ ~Némi anakronizmusokat hallék megjegyeztetni, miknek 697 I, XIII| aranybélű dinnye, pikkelyes ananász egész kazalokban illatozott 698 I, X| virágárushoz, és vett rajta egy ananászt.~ ~Egy napon aztán az történt, 699 I, Sz| Jean Racine (1639–1684) Andromaque c. drámájának egyik szereplője~ ~ 700 I, IV| Hanem meglehet, hogy ez anecdot után divatlion * válhatik 701 I, IV| az ember úgy végezzen egy anecdotont, mint Scott a regényeit: 702 II, XX| szokott sikamlós, kétértelmű anekdotáit, nemigen törődve vele, hogy 703 II, XXXI| akik emlékét válogatott anekdotákban fogják örökíteni, legalább 704 II, XVII| a dandyk által előadott anekdotákon, miknek sikamlós értelmét 705 II, XV| kalendáriumban * megjelent anekdotának, amiben Fannyra nézve mégis 706 I, VII| nagyon jókor hagyták el Angliát; a víg élet, a lóversenyek, 707 II, XXI| a nyergéből. Szidták az anglus születésit!~ ~Három jutalom 708 I, V| egész Európáé egyszerre, s Angolhonban éppoly nagynak tarták, mint 709 I, V| temetve.~ ~Innen bejárta Angolhont, a tündér Velencét. Itt 710 I, XIII| keresztül kellett bejutni az angolkertbe. *~ ~Kárpáthy Dalia, ki 711 II, XXV| Éppen az újon rendezett angolkertben * sétált János úr nejével. 712 II, XVII| szorgalmatosan eltávolított; az angolkertből a titkos búvóhelyek, a palotából 713 I, II| úgyhogy ott egy tízholdas angolkertecske * oly áron kelt, mint egy 714 II, XVII| felé s oldalablakaival az angolkertnek * fordulva – maga sem ismert 715 I, IV| vonatkoznak; egyszer az angollal szinte párbajra ment egy 716 II, XXI| a bohó Gergely gróf volt angolnak öltözve piros, kurta farkú 717 I, VII| leánya volt, s mint olyan, az angolokkali harc alatt jutott fogságra 718 II, XIX| alaktalanságaikkal, kalapja föltevésével angolt, spanyolt, franciát és zsidót 719 I, Sz| mely nagyon hasonlít az angórához~ ~tiers état – harmadik 720 II, XXV| valaha e titokból valamit? Angyalarca azt nem mutatta soha….~ ~ ~ ~ 721 I, XI| jó asszony büszkén.~ ~– Angyalhoz hasonlóan. Ah, asszonyom, 722 II, XXXI| látandjuk, angyalszép és angyaljó gyermekektől körülrajongva, 723 II, XXI| istenasszonynak és lovon ülő angyalnak nevezni.~ ~Szerencsétlenségére 724 II, XXXI| lehúzták lábaiknál fogva az angyalokat az égből, hogy csak ne haljon 725 II, XXXI| boldog édesanyát látandjuk, angyalszép és angyaljó gyermekektől 726 II, XIV| bírna ezek közt kiigazodni? Angyalt, ördögöt megismerni könnyű; 727 I, IX| nemzeti ügyet, egy Ürményi Anna országbíróné neve Magyarországon, 728 I, XI| fölfelé soha. – És mégis annyian elesnek!~ ~ ~ ~Három év 729 II, XXIV| nem félünk tőle, hogy csak annyiba vesszük, mint azelőtt, hogy 730 I, X| kiálta fel Mayer.~ ~Hirtelen annyifelé ment az esze, hogy maga 731 II, Meg| negyedik még gyermek. S ahány, annyiféle szépség. Az egyik angol 732 I, Sz| kiterjedésű díszkert, park~ ~anticipál – előlegez~ ~aposztróf – 733 I, XIII| s ezt a pohár bort már anticipálta * valahol, minek következtében 734 I, Sz| la Quiroga köpönyeg – Don Antonio Q uiroga (1784–1841) spanyol 735 I, X| anyámnál és a nénéimnél.~ ~– Az anyádnál és a nénéidnél? És lenni 736 II, XVIII| engedékenység jól illik az anyáknak, az őket ékesíti, de már 737 II, XV| róla; örülnöm kellene, hogy anyámat látom, sírnom, hogy ilyen 738 I, I| jókor meghalt, s én elmentem anyámmal Párizsba. Nevem nem tetszett, 739 II, XV| Mindent tudok. Azon nő, kit anyámnak nevezni irtózom, ne jöjjön 740 I, X| Én itt akarok maradni az anyámnál és a nénéimnél.~ ~– Az anyádnál 741 II, XV| azt, milyen iszonyatos egy anyának a kínszenvedése, akinek 742 II, XV| egyszerre: „Mit leckéz minket az anyánk, mi köze ahhoz, amit mi 743 II, XV| így kell tinektek bánnotok anyátokkal, ez-e az én keserves fáradságaimnak 744 II, XV| mely akadályozandotta az anyjávali ölelkezésben; Teréz is letevé 745 I, X| veszi észre, hogy leányai anyjostul együtt az egész ebéd alatt 746 I, IX| magas lelkű delnőink, kik anyjukká fogadták az elárvult nemzeti 747 II, XIX| nevetni.~ ~– Nohát kedves anyókám, jó öregem, kit ismerjünk 748 II, XXX| A legnagyobb csapásokon, apa-anya veszteségen fájdalom nélkül 749 I, VIII| ahonnan jöttem.~ ~– Nincs sem apád, sem anyád?~ ~– Egy szikra 750 I, XIII| Minek hívtad hát ide az apádat?~ ~Marcinak sem kellett 751 I, X| találtatott.~ ~Ide vezetett az apai könnyelműség.~ ~Mayert rögtön 752 I, X| kicsapongó fiak és elbúsúlt apák vannak, mindenütt emlegetik 753 II, XIV| férjekkel, bolonddá tett apákkal és gyámapákkal, kik őrt 754 I, I| Ekkor történik, hogy az apámnak egy testvére, valami Kárpáthy 755 I, I| sokkal gazdagabb volt az apámnál…~ ~– Ahán!~ ~– Egy bolondos 756 I, I| én nem akarok évenkénti apanázsért bejönni, ce serait bien 757 I, IV| alispán fia, ki hazulról apanázst húz, s esztendő óta iparkodik 758 I, VII| egy ősz hajfürt az elhalt apától, kinek arca elevenen tűnik 759 I, II| vasvillával ellentállni, apellálni három felsőbb törvényszékre, 760 I, XIII| mindig elég legyen,~ ~ ~ ~Ápetitussa is hozzá elég legyen,~ ~ ~ ~ 761 II, Sz| szép Heléna elnyeréséért Aphroditének ítélte az almát; ezzel maga 762 I, XIII| gazdagon kiházasítá, s az apjából hatökrös gazda lett; amiért 763 II, XXVII| időben születvén, helyrehozza apjának hibáit, s ifjú erényekkel 764 I, XIII| apja kondás volt Jancsi úr apjánál, s akit azért tartottak 765 I, X| csak téged emleget, csak az apját szeretné látni, csak még 766 I, X| haragjokban azt kívánták, ahogy apjok eltávozott, hogy bár vissza 767 I, Sz| tanítása és a vallásos érzület ápolása, majd 1817 után az Európán 768 II, XX| vannak, melyek betegek ápolásával foglalkoznak, és mások, 769 II, XXII| s Flórát felváltotta az ápolásban.~ ~Azonban Szentirmayné 770 II, XVIII| úrhölgy őket lelkökben is ápolja, s ilyenformán nemcsak a 771 I, XI| bölcsőben alszik. Amelyiket ápolják, az nő meg, és elhagyja 772 II, Sz| hatását keltő díszpark~ ~Apollo – ókori napisten, a művészetek 773 II, XVII| a pongyola gráciáknak, s Apollónak, * Bacchusnak * igen szép 774 I, IV| hogy férje beteg, azt kell ápolnia. Ah madame! Ön velünk dacol? 775 I, XIII| azok is a sok esztendeig ápolt s annyi viaszkot és faggyút 776 II, Meg| hogy nem olyan volt mindaz. Apor monográfiája, Décsy ozmanográfiája 777 I, Sz| testőr, csatlós~ ~Saul – Pál apostol neve keresztény hitre térése 778 I, Sz| anticipál – előlegez~ ~aposztróf – itt: megjegyzés~ ~appetitórium – 779 I, VI| kétségbeejtő!~ ~Ilyen és hasonló aposztrófok * tölték be az alvilági 780 I, Sz| előtti étvágygerjesztő ital~ ~appetitus – étvágy~ ~arrangement – 781 I, XIII| vendégsereget, ki-ki jó appetitust * kívánt a szomszédjának, 782 II, XVII| háttérbe szoríta minden egyéb aprócseprő indítványokat, és sok ideig 783 I, II| hogy ne legyen kénytelen aprólékos kamatfélékkel fáradozni.~ ~ 784 I, Sz| butaság~ ~sou – francia aprópénz~ ~souvenir – emlék~ ~spanyolnád – 785 I, VII| gyümölcs.~ ~Egyszerre minden apropos nélkül fordult Eszékinéhez, 786 II, XVIII| munkákra, kézművekre s egyéb apróságokra, amik hölgyeket szoktak 787 I, XIII| vagy ma te Palkó; hát az aprószentek itt vannak-e?~ ~– Ohohohühühü? – 788 II, XV| nem állhatja, hogy a szép ara elé járulván, ilyen szokatlan 789 I, VII| lenne, aki nílusi lovat, arab szemfényvesztőt vagy ausztráliai 790 I, XII| foglalót vett fel erényei árában egy gazdag úrtól. Nem beszéltek 791 I, Sz| ammónia~ ~szaracén – az arabok neve a középkorban~ ~szemfegyver – 792 I, I| vagyok, s ez itt a Nílus áradva ki, s ezek az állatok, akik 793 II, XV| Fanny már egy milliomos arája, kinek szerencséjén nem 794 I, XI| tehettem eleget megholt arám kívánatának. Kiket jótéteményeimmel 795 I, XI| Nevezze előtte megholt arámat, Darvai Máriát, a jótékonyság 796 I, XI| szívesen előlegezem én, arámnak tett fogadásomnál fogva. 797 I, XIII| Amihez hozzányúl, mind arannyá válík,~ ~ ~ ~Csűstül * szálljon 798 I, IX| igaza is lesz meg ezer aranya; ha veszt, az az elégtétele, 799 II, XIV| sétál ki s be az ajtón, mely aranyai előtt megnyílik; minden 800 II, XV| hogy megnyerjen egy ezer aranyas fogadást, a többi csak mellékes 801 I, IX| tudjátok, hogy ezer darab aranyban fogadtam Fennimorral, hogy 802 I, XI| Őszinteségével egyenlő arányban nőtt Teréz bizalma is. Gyakran 803 I, XIII| a legpompásabb gyümölcs, aranybélű dinnye, pikkelyes ananász 804 II, XXVIII| tovább élni.~ ~A sírkőre nagy aranybetűkkel volt felvésve a kedves halott 805 II, XXI| legjobb agárra. Első egy aranybillikom a már említett felirattal, 806 II, XX| bocsát. Neki a népszerűség az aranybornyúja, s aki azt meri állítani, 807 I, XIII| donjonnal, * a kapu fölött aranycifrázatú márvány ősi címer, még nagyobb 808 I, IX| Használhatta valamire? Legfelebb aranyeret kaphatott a sok ülés miatt, 809 II, Sz| őt ölni; Danaé Zeusztól aranyeső képében nemzett fia, Perszeusz 810 I, XIII| éjben, s a tüzes cseresnyefa aranyesőben hullatta alá szikrázó gyümölcseit…~ ~ 811 I, I| hátra tartva, s egy nagy aranyfejű spanyolnád * botra támaszkodva. 812 II, XX| azt mondanám: két gyémánt aranyfoglalatban. Úgy, hogy éppen nem lehet 813 I, I| hosszú, térdig érő nagy aranygombos atillában, testének terjedelme 814 I, VIII| Jancsi úr már inteni akart aranygombú botjával, hogy süssék el 815 I, II| hajigálva a magasba s virgonc aranyhalacskákat mulattatva; miknek vize 816 II, Meg| képzeletre volt bízva. Az Erdély aranykora, Török világ Magyarországon, 817 II, Meg| évvel később, hogy Erdély aranykorát megírtam, látogattam el 818 I, XIII| hogy fontos ember, tán aranykulcsot is kapott, s most azért 819 I, XI| mások nem lelnek föl, ha aranyok halmazát adják is érte. 820 II, XV| bizony isten sajnállak. Ezer aranyommal tartozol.~ ~– Én? – kérdé 821 I, VII| bársonya alatt ez átlátszó aranyon keresztül világlik az arc 822 I, XIII| melynek óriási fehér mázas, aranyozott szekrényei likas rácsozattal 823 I, Sz| elnevezett értékes francia aranypénz, húszfrankos Lajos-arany~ ~ 824 I, XIII| fronton kariatidákra * emelt aranyrácsozatú erkély, benn hosszú folyosók, 825 I, XIII| gondokat, hogy boldogságának aranysarkantyús csizmái a bajok pocsétájában 826 II, Veg| hanem azt hiszem, hogy ez aránytalanság talán minden irányregénynél 827 II, XXIX| aranyserleget borral, s egy aranytányérkát hosszúra vágott kenyérszelettel 828 I, VII| felül a szűk nyíláson valami aranytiszta sárga folyadékot tölt belé 829 II, XVII| kardjaikkal, a honatyák aranyzsinóros, hattyúprémes mentéikkel, 830 II, XXI| viganó legalsó hímzetét; arasszal átérhető derekát fehér, 831 I, XII| ellen, födetlen mellel egy arasznyira a kard hegye előtt, és az 832 I, Sz| csinál – zajos tetszést arat, viharos tetszést kelt~ ~ ~ ~ 833 I, VI| a sípra nézve ma rossz aratás lehetne, tán egy erős chut 834 I, VIII| hogy míg haza nem megy, aratáshoz, kaszáláshoz ne fogjanak; 835 I, V| anélkül, hogy legkisebb sikert arathatna, miket a költő kedv nélkül, 836 II, XV| asszonyság valamennyi cselédek, aratók előtt el ne játssza a csodát, 837 I, V| próbált, de balszerencsét aratott Párizsban. „Sevillai borbély”- 838 I, II| a fellakomázott pogácsák árával, hogy lehessen azt a többi 839 I, VII| ismeretlen gyönyöröket ígér.~ ~Arc- és testbőre, mint az ezüsttel 840 II, XXV| most, hanem lángtól égnek arcai, Rudolfot meglátva felszökik 841 I, XIII| felemésztett férfias díszét arcaiknak, s megköszönték szépen a 842 I, I| Belőle sem látszik egyéb az arcánál, de az arcvonások és e szemek 843 II, Meg| Flóra grófnőnek a mintáját, arcban és lélekben.~ ~Végül a Mayer 844 I, VII| A vén Hyurmala, kinek arcbőrét cserszínűre festette a kegyes 845 II, XVIII| értekezhetünk a családi archívumban. Reménylem, Kárpáthyné asszonyság, 846 II, XVIII| kisasszony Kárpáthy úrral az archívumból, már akkor semmi nyoma sem 847 I, IV| helyes deklamáció, művészi arcjáték, kitűnő hang és ragyogó 848 I, VII| emlékei voltak letéve. Egy-egy arckép rég nem látott rokonoktól, 849 I, VIII| ország és város celebritásai arcképben lefestve, közben elég hely 850 II, XV| galambbal; most is ott áll az arcképed alatt, amit az a fiatal 851 I, II| divatköltők és híres paripák arcképei, kiket a bankár személy 852 II, XXIV| abban a pozitúrában, amiben arcképeiket látni a műkirakatokban. 853 II, XXIII| vadászatok, kutyák, lovak arcképeivel. Az elszőnyegezett falak 854 II, Meg| rajztanárom egy acélmetszetű női arcképet adott elém lemásolásra, 855 I, XII| méltóztatott észrevenni a kézműves arckifejezését, miután úgy gondolom, hogy 856 II, XVI| rándulás, egy fájdalmas arcmozdulat nélkül halva volt. Abellino 857 I, X| miszerint szavainak hatását az arcokból olvashassa. Nagyon meglepő 858 I, VII| szemlélővel. Egyike azon arcoknak, miknek látása nem költ 859 I, I| egy vonást elhúztam volna arcomon, s az én rongyos négyszázezer 860 I, I| jövevény minden mozdulatát, s arcvonásain lassanként valami csendes 861 I, I| egyéb az arcánál, de az arcvonások és e szemek oly szokatlanul 862 I, III| egész Európát. Erős, jelölt arcvonásokkal bír mind a kettő. Az elsőt 863 I, VIII| bomlott óra, s még csak egy arcvonással sem mutatott rajta legkisebb 864 I, I| az enyimek, mert én csak árendás vagyok a háznál, hanem van 865 I, XIII| válogatni.~ ~– Ez az opálbányák árendásának a jelentése. A négyezer 866 I, X| primadonnák szokták azokat potom árért elvesztegetni, s ha egyet 867 I, Sz| itt: tőzsdei értékpapírok árfolyama~ ~kvalifikáció – minősítés, 868 I, IV| nehány markába nyomott argumentum végre mégis meglágyít; majd 869 II, XIV| el.~ ~Ér is az valamit.~ ~Árgusnak száz szeme volt, Danaé * 870 I, VI| nem hallatszott.~ ~Már az áriának is vége volt, pisszegés 871 II, Sz| Szómagyarázatok~ ~Actaeon (Aktaión) – Arisztaiosz fia a görög mitológiában; 872 II, XV| pénz, szellem és szépség arisztokráciája. Ez elmés közvetítése a 873 II, XVII| ők képezik az állatvilág arisztokráciáját, csupán azon hagyományszerű 874 II, XV| mert ő valóban hódol az arisztokráciának, csakhogy nála egyesül a 875 II, XV| gavallérok, szellem és vagyon arisztokratái, gourmand * öregurak, kiknek 876 II, XXV| le Rudolf.~ ~– Ezek itt arisztokraták. A felső emeletben a férj, 877 I, VIII| leszállt a lováról, s a temető árkából egy hajlós fűzfavesszőt 878 II, XV| karddal vigyáznának rá bosszús arkangyalok, nem volna rá nézve úgy 879 II, XXVIII| nyeregkápához, s átmászott a széles árkon.~ ~A hóvilágnál bizton haladt 880 II, XXI| perccel később ugratja át az árkot Kárpáthyné; karcsú termete 881 II, XXIII| magáról lemosni minden ilyes árnyalatnak legkisebb gondolatját is, 882 I, XI| soha a véteknek még csak árnyéka sem lehetne őrajta.~ ~– 883 I, XIII| vízparton agg gesztenyék árnyékában egy fekete romladékot, mely 884 I, VII| a tiszaváradi * jegenyék árnyékából, sétálni a búzavirágok között, 885 II, XXXI| feszítve ki napernyőjét – pedig árnyékban voltak – még csak féltékennyé 886 II, XXIV| volt, de gondolt arra, hogy árnyékot fog vetni nejére, az ő imádott, 887 II, XXVIII| Odaérve, a fenyvest körülvevő árok előtt leszállt nyergéből, 888 I, VIII| már magát megtartani, egy árokban elbotlott, s messze előrerohanva 889 II, XXI| gyönyörködik bennök. Most egy árokhoz érnek. Szentirmayné merészen 890 I, IV| asszonyságokkal.~ ~– Párducos Árpád! – sóhajtja Miklós mennydörgő 891 II, XXIII| s szembe ült Kecskerey árral, hogy időközönkint a majmot 892 II, XXIV| kézzel és fejjel, s minden arravaló tagjaival köszöngetve, sőt 893 I, XII| a lépcsőn, kívül valami arrogáns hang tudakozódása hallatszék, 894 II, XX| elegáns ifjak, a szalonok arszlánjai, mint bolygócsillagok rajzották 895 II, XIX| a divatvitézek, a szelíd arszlánok tanultak okosabban hallgatni.~ ~ 896 I, VI| szólt Rudolf szemüvegét az arszlánpáholy felé fordítva, melynek szemfegyverei * 897 II, XXVI| rájuk ne gyanakodjék, ők ártatlanok az egészben, ők nem dicsekedhetnek 898 II, XV| angyala, védelmezője az ártatlanoknak, hogy isten éltesse sokáig, 899 I, VII| ajkai valami oly harmonikus ártatlanság rajzát adják elénk, miknek 900 I, X| gyermeket menteni attól, hogy ártatlansága befertőztessék, hogy lelke, 901 I, X| kereskedést űzött leányai ártatlanságával, szerelmével, lelki üdvösségével; 902 II, XV| gyermeteg ajkkal, mely az alvó ártatlanságé, de oly összhangzók ismét 903 I, XI| kinccsel bír, amivel ők nem: ártatlansággal. Minő falat volt ez a finom 904 I, XI| a gazdagság fenyegeti az ártatlanságot.~ ~Krammné tökéletesen érteni 905 II, Sz| meglátta a nimfák között fürdő Artemiszt, ez őt szarvassá változtatta, 906 I, I| tokajit és ménesit; fácánhúst, árticsókát meg rákfarkat!~ ~A kocsmáros 907 I, X| a héten háromszáz forint árú csipkénél.~ ~Erre nem tudott 908 I, II| mennyiségű papírjait bocsátá áruba, hanyatt-homlok esett az 909 I, Sz| felállít~ ~établissement – áruház, üzlet, üzleti berendezés, 910 II, XIX| magas, fennkölt szellemet árul el.~ ~Félig habozva, félig 911 I, Sz| 480 júliusában Ephialtesz árulásáig hősiesen védte a hegyszorost 912 II, XIX| ismerőseinél jó hírét aláásni, árulkodni, ezek bizonyosan mind nemigen 913 II, XIX| Hát még ki?~ ~– Még egy árulkodó, mindenkit megszóló, rágalmazó 914 II, XVIII| kincsei birtokosának sem árulnak örömet, megelégedést, szívbeli 915 II, XXXI| patikában szabad ezentúl árulni.~ ~– Hahhahha! Orvosságos 916 II, XXIII| modellnek kellene magát árulnia az atelier-kben * – haneha 917 I, VI| selyemszálat kihúztak, hogy annál árulóbb legyen; a gazdagon hímzett 918 II, XXIII| befúrja magát, hogy azoknak árulója legyen? Minő föltétel ez 919 I, XIII| zúgtak reá, csupán Kutyfalvi árult el valami kényelmetlen feszengést 920 II, XXIV| percben érzett? Nem, nem árulta el magát. Csak annyit mondott:~ ~– 921 II, XV| Boltay; tűzkövet vagy mit árultak ott, amiből okvetlen vásárolni 922 I, II| útfélen, piacokon, köztéreken árulták, adták, vették a Mississippi-részvényeket. 923 II, XVIII| az illedelmen túl el ne árultassanak, s azzal egy lebbenéssel 924 II, XXV| egymástól.~ ~A titok el volt árulva. És akié volt, éppúgy megijedt 925 I, II| Egyébiránt, uram, a pénz árunemű, s ha szabad az elvetett 926 I, VIII| pecsétet, s kalapját a hosszú árvaleányhajjal úgy tudja viselni, mint 927 II, XV| pénzen, úgyszólván egymásra árverezték. Mondhatni, hogy azzal alapította 928 II, Meg| alkalmával, éppen ilyen árvízlepte sík pusztán a szemközt utazó 929 I, Sz| is ez volt a címe az 1848-as Életképekben és 1849-ben 930 II, Sz| XVII. és XVIII. századi ásatások során számos értékes műemlékét ( 931 I, IV| pianisszimóban irtóztató nagyot ásít, hogy a közönség könnyebbvérű 932 I, VI| tenyérnek a hangja, mely az ásítás közepén valakinek a szájára 933 I, VI| ütődik.~ ~A közönség hallá az ásítást és a csattanást, nehányan 934 II, XVII| bennünket az udvaron, ott ásítnak a konyhában, ott vakaróznak 935 I, VI| színpadra szól-e vagy az ásítóknak, vagy a nevetőknek.~ ~Több 936 I, VI| elnémítására. Hasonló fátum érte az ásítót is, ki hihetőleg máskor 937 II, XX| velünk barátságosan együtt ásítozik. (Ennél a szónál az érdekelt 938 II, XIX| nem állhatá meg, hogy ne ásítson.~ ~– Felelet volt ez arra, 939 I, VI| vetélytársnéik ellen nem áskálódnak, s ha valaki előttük rosszul 940 I, X| gonosz indulatú, incselkedő, áskálódó személy több a világon, 941 II, XVII| növeltetett, mely ország asszonyairól azt mondják, hogy ha jelenlétükben 942 I, VII| regéket alakítani. Elmondja asszonyának, az ismeretlen ifjú mostan 943 II, XIX| Nem volna csoda egy új asszonynál, ha azt sem tudná, hol kezdjen 944 II, XIX| Csókolj neki kezet, s nevezd asszonynénémnek, azontúl aztán ne félj tőle, 945 I, XIII| akkor amazok a tisztességes asszonyokra és leányokra vetnék szemeiket. 946 II, XXXI| találkozott valaki Mayerné asszonysággal, s kérdezé, kit gyászol.~ ~– 947 I, IV| ájuldozik a többi jelenlevő asszonyságokkal.~ ~– Párducos Árpád! – sóhajtja 948 II, XVIII| nevezetes férfiakról és asszonyságokról ítéletet és véleményt mondani, 949 II, XX| gyöngeségét a tisztelendő asszonytól tudakolta meg Fanny, került 950 II, XXV| szelíd őzikék ismerték már asszonyukat. Zsebjei mindig tele voltak 951 I, XII| oltalmazza a leányt, mert asszonyvédelem itt többé nem elég.~ ~Boltay 952 I, II| Pompéji omladékai közül ástak ki, és a tarka, fényes, 953 I, XI| tőrt vetünk nekik, vermet ásunk lábaik alá, tükröt villogtatunk 954 I, VIII| készült állat van a földbe ásva s beverve facövekekkel; 955 II, XXVI| mérgezéseknek növényi és ásványi méreggel, a késsel és baltával, 956 I, VII| valahol, hacsak ez ifjú nem aszkéta vagy puritán, hogy kerülje 957 I, II| én hozzá vagyok szokva az aszkétai lemondásokhoz; egy időben 958 I, XIII| eső miatt kicsírázott az asztagban.~ ~Így mondá a tiszttartó 959 I, XIII| megint fel ne gyújtsa az asztagot, mint tavaly.~ ~– Hát komédiások 960 I, XIII| meghíva a hű tisztviselőt asztalához, hová csak előkelő vendég 961 I, VII| idegenszerű, a divatvilág asztalainkon magyar lapokat, termeinkben 962 II, XVII| elégültséggel hagyja heverni asztalán, még a borítékokat sem engedi 963 II, XVII| Azt látta ott a gyűlés asztalánál ülni, és óhajtott elveszni 964 I, I| borsot sem enged tenni az asztalára, mert nem idebenn termett, 965 I, XIII| melyek a nábob terített asztaláról lehullottak, és amiket később 966 I, XIII| helyéhez sietett; Jancsi úr az asztalfőhöz indult. Midőn odaért, megpillantá, 967 I, X| mindennap találkozott e kedves asztali tüneménnyel. Neki ugyan 968 I, II| ezüstös kínai porcelán asztalkák. A lábszőnyegek mind kézzel 969 I, VII| felállítja az alacsony lábú asztalkára a hindu palackot. Ez egy 970 I, XIII| végig volt terítve hosszú asztalokkal, miken rendesen kétannyi 971 I, XIII| kincse volt felrakva az asztalokra. Még az éneklő diákoknak 972 I, XII| elküldé segédeit Abellino az asztaloshoz.~ ~Az egyik volt Livius; 973 I, IX| udvarban Boltay uramnak nyolc asztaloslegénye tartózkodik; ha zajt csinál, 974 I, VI| gyanítá: Gaudcheux uram asztaloslegényei vitték ezúttal a legtitkosabb 975 I, III| ember úgy érez, ahogy az asztaloslegények!~ ~István odafordult Rudolfhoz, 976 I, XI| amelyben laktak, egy magyar asztalosmesteré volt, ki több házzal is 977 I, XII| volna ettől a kérges tenyerű asztalosmestertől azt a ritka önmérsékletet, 978 I, VIII| ügyességgel teljesíté Kis Miska, s átadá a poharat, hogy csinálja 979 II, XXVI| Szeret valakit gyalázatos átadással. És ez a vén gazember tudja, 980 I, XII| mesterének szól…~ ~– Bátran átadhatja uraságod. Engem Boltay úr 981 II, XVI| összesúgtak, mielőtt a kardokat átadnák nekik. Elébb magukat helyezék 982 II, XV| ha szóval megmondanád is, átadnám.~ ~– Jól van bácsi, tehát 983 I, V| voltam felbontani, de miután átadója nevét éppen nem akará megmondani, 984 I, XI| Én kegyednek havonkint átadok háromszáz forintot, hogy 985 I, XII| harmadik borítékba zárva átadta a házfelügyelőnek azon kérelemmel, 986 I, XII| levél szól – monda a hajdú átadva a levelet. – Tessék elolvasni, 987 II, Meg| ebben maga a korszellem nagy átalakulása, mely a harmincas évek nyilvános 988 II, XXV| üdvözölve lép hozzá, s valami átalános tárgyon kezdődik a beszéd; 989 II, XV| öltözetet Mayerné számára, mert átallta őt azon kétségbe esett külsővel 990 I, I| hanem bemegy a konyhába átázott bundáját kiterítni a tűzhely 991 II, Meg| történelmi regények terére átbarangoltam, ott meg éppen minden alkotás 992 II, XXIII| kellene magát árulnia az atelier-kben * – haneha karikatúrákhoz. 993 II, XIX| kit ültess mellé és vele átellenbe? Ez meg éppen kétségbeejt, 994 II, XXIX| felől Kiss Miskát ülteté, átellenébe a fiskálist, hogy értse, 995 II, XX| bármelyik jószágombul ingyen átengedem (hosszas éljen!), aholott 996 II, XV| saját szobáját akarta neki átengedni, mely leánya hálószobájába 997 II, XXI| legalsó hímzetét; arasszal átérhető derekát fehér, arannyal 998 I, V| vele, elszánja magát, hogy átesik rajta.~ ~Már hét éjszakát 999 II, XVIII| Fanny, ennek vége van, ezen átestünk. Ha megígéred, hogy erről 1000 II, XVIII| állhasson, gyermeteg kedélyesen átfogta karjaival, ami a jó öregurat