bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
 1001    I,    VII|                      karcsú derekát karjaival átfonva tartá őt fenn, s csak akkor
 1002    I,     VI|                 szerepében volt írva, annyira átfűzé azt tetszése szerint csodálatos
 1003    I,     VI|                    hogy a szépasszony derekát átfűzhessék.~ ~A szép asszony egy évvel
 1004   II,  XVIII|                   által is érezett. Ezt ő jól átgondolta, s örült neki, hogy magánál
 1005    I,     IX|                 bőrére nem ismer; körös-körül áthághatlan kőfal. Nem volt más választás,
 1006   II,  XVIII|                     falak.~ ~A vén Varga uram áthallja azokat az archívumba, s
 1007   II,     Sz|                    megnyilvánulása Attikában, Athén mellett~ ~en garde – vigyázzban,
 1008   II,     Sz|                     vonta a csalódott Héra és Athéné bosszúját~ ~établíroz –
 1009    I,      I|                   térdig érő nagy aranygombos atillában, testének terjedelme miatt
 1010    I,   XIII|                  tudni, vajon frakk-e az vagy atilladolmány; elöl össze nem gombolható,
 1011    I,     IX|                    csoport jurátus áll fekete atilladolmányokban, feszes magyar nadrágban,
 1012   II,   XVII|           országgyűlésnek, a jurátusok fekete atilláikkal és csörömpölő kardjaikkal,
 1013    I,   VIII|                  legkisebb megütközés nélkül, atillája antik opálgombjait csiszolva
 1014    I,   VIII|                       mint hogy mente helyett atillát vett fel. Született úr volt.
 1015    I,   XIII|                 elvivén a hidat, nem lehetett átkelni a Tiszán.~ ~– Baj ugyan,
 1016    I,      X|                          Azt hiszi, hogy a te átkod fogott rajta. Amióta innen
 1017   II,     Sz|                 utánzó, anakronisztikus módon átköltött, más viszonyok közé helyezett
 1018   II,    XXI|                     nyak volt piros szalaggal átkötve, mely vékony csipkebodrot
 1019    I,     XI|                   parancsa és a világ ítélete átkot kiált? Hallhatni-e, hogy
 1020    I,      X|                   hogy őt lenézik, csúfolják, átkozzák, hogy őt szerelemkalmárnak
 1021   II,   XXXI|                 talált ki Teréz számára, vagy átküldé Kárpátfalvára, hogy Marionnak
 1022    I,   XIII|                     névnapi ajándékot ezennel átküldi nagybátyjának azon őszinte
 1023    I,   XIII|                       az aktáit!~ ~A tiltul * átlapozott számadások azután betétettek
 1024    I,     Sz|                    szereplője~ ~Heszperidák – Atlasz és az Éj leányai, kik az
 1025   II,     XX|                     mindenkinek van szíve, és átlátandja, miszerint az általunk tárgyalt
 1026   II,   XVII|                    valaki az országban; ebből átlátandjuk, miszerint az agár nemzeti
 1027   II,   XVII|                     virágzóvá tehetné; amiből átláthatod, mily fontos és életbevágó
 1028   II,     XV|                    magukhoz téríti a feleket. Átlátják, hogy nem itt a helye hasonló
 1029    I,   XIII|                     országgyűlésen van, kezdi átlátni, hogy fontos ember, tán
 1030    I,    VII|               tünemény terét eltakarja valami átlátszótlan fakó halálszín.~ ~A vén
 1031    I,    III|                    mint a legelső…~ ~(Maga is átlátta, hogy nagyon sokat akart
 1032    I,   VIII|             méltóságosan.~ ~A tanácsbeliek is átlátták, hogy itt hiába feleselnek,
 1033    I,   VIII|                fiatalságot a vonalra.~ ~Sokan átlátva, hogy e két lovassal nincs
 1034    I,     IV|             különcködés, s felrúgta a székét, átlépett három előtte ülő térdein,
 1035   II,     Sz|                       gúnyos~ ~sávolyos – egy átló irányában haladó, finom
 1036   II, XXVIII|                     agarát a nyeregkápához, s átmászott a széles árkon.~ ~A hóvilágnál
 1037    I,   XIII|                      bevárhatjuk, míg a zápor átmegy. Odanyargalunk nagy sietve,
 1038    I,    VII|                  fonva, színére nézve a kékbe átmenő acél feketeségével ragyog;
 1039   II,     Sz|                   ínyenc, élvsóvár~ ~gőzkör – atmoszféra, légkör~ ~granárium – magtár~ ~
 1040    I,   XIII|                     mind, amit a nagyságos úr átnéz – dörmögé az öreg szolga.~ ~–
 1041    I,   XIII|                     hogy midőn e számadásokat átnézi és helybenhagyja, legszámosabb
 1042    I,   XIII|                helyökbe, mikor aztán a birkás átnyújtá a sajtot, s levette a tetejét,
 1043   II,  XVIII|                        s egyszersmind sietett átnyújtani a küldött iratot, elmondva
 1044    I,    VII|                 csodás fonadékokba idomítják, átnyújtja neki a tegnapi látogatók
 1045   II,    XVI|           vívókardokat, s egyenlőnek találva, átnyújtják mind a kettőnek.~ ~Egy,
 1046   II,     XV|                     összehajtá, bepecsétlé, s átnyújtotta Boltaynak.~ ~Mayerné még
 1047   II,   XXIV|                  keblére, s merészen, dacosan átölelé gömbölyű karjaival, s számtalanszor
 1048   II,   XXIV|                      hogy e gyönyörű termetet átölelje, és azután hogy állhatta
 1049    I,     VI|                   egész szállásaig, hol ismét átöltözködött, hogy imádói seregével együtt
 1050   II,     XV|                       útról jön, s nem ért rá átöltözni.~ ~– Hopp! ez nem jó jel! –
 1051   II,    XIV|                       oda bejuthassanak; majd átöltözött úri inasok ajánlkoztak egyszerű
 1052   II,   XXXI|                   kortyondi frátereknek pedig átok alatt hagyta meg, hogy minden
 1053    I,   XIII|                        azokat sem tudni, mely átokfogta szenvedély vagy családi
 1054   II,  XVIII|                      találni?~ ~Újra meg újra átolvasta a névsorozatot, mintha a
 1055   II,  XVIII|                        hibátlanabb libegéssel átszárnyalt a családi archívumba, hol
 1056    I,    III|              legkisebb maguk erőtetése nélkül átszegődhetnek akármely más nemzethez;
 1057   II,    XXI|                      kitüntetni; szerencsésen átszökellt rajta mind a kettő.~ ~E
 1058    I,   XIII|                      annál könnyebb legyen az áttekintés.~ ~Ezzel inte Pálnak, hogy
 1059   II,    XXV|                        s Kárpáthy a kerítésen áttekintve fölkiált:~ ~– Nini, ezek
 1060    I,   VIII|                      ellen munkálkodni, tehát áttérének egyenesen az ünnepély előkészületeire.~ ~
 1061   II,     Sz|               széteresztett, lobogó~ ~lazúr – áttetsző égszínkék festék~ ~legális
 1062   II,     Sz|                     legrégibb megnyilvánulása Attikában, Athén mellett~ ~en garde –
 1063    I,     II|                      kinyújtá, mit az hasonló attitüdökkel viszonzott.~ ~– Monseigneur! –
 1064   II,    XXV|                   kezéből az ő kezébe kellett áttölteni, mert elszórni kár lett
 1065   II,   XVII|                    hosszú folyosórul nyíltak, áttörettek, s lett valamennyiből egy
 1066   II,    XXI|                       derekát fehér, arannyal áttört, keleti sál ölelé, pálmákkal
 1067    I,    VII|                 uralkodásra, mert az Európába átültetett meleg égalji virágszál azon
 1068   II,    XXI|             meglehetős magas korlátot kellett átugratniok, amidőn ismét alkalma nyílt
 1069   II,   XVII|                      kaput, lovával egyenesen átugratott a palánkon, s Varga uram
 1070   II,  XVIII|                gondolt, hogy ennek a nevét is átugrotta az imént, mint egyikét azoknak,
 1071    I,   XIII|                        még azon éjjel siessen átutazni Kárpitfalvára, lefoglalni,
 1072   II,   XVII|                      megragadtaték a Berettyó átvágásait létrehozó társulat részvényei
 1073   II,   XVII|                    sem ismert volna magára az átváltozás után.~ ~A szándékosan gyűjtött
 1074    I,   XIII|                      a hajdúk és kulcsárok is átvándoroltak Abellinóhoz; már ekkor boszontani
 1075   II,    Veg|                    erényekké lett volna képes átvarázsolni; de unokaöccse jelleméhez
 1076   II,     XV|            töprenkedéseibe, ugyanazon képeket átveszi az álom, s gyakran oly erős
 1077    I,   VIII|                        alulírtnál ezer forint átvétele végett szíveskedjenek magokat
 1078   II, XXVIII|                     megkerítem addig.~ ~Azzal átvett a beszélő kettőt az agarak
 1079   II,   XXIX|                    azt Rudolf mint megyefőnök átvette.~ ~Ekkor mondá Kárpáthy
 1080    I,    III|                   annak, ami idegen, hanem ha átvettünk valamit tőle, az, mint a
 1081   II,   XXIV|                többnyire igen keveset szoktak átvinni ideáleszméikből a napi életbe;
 1082    I,   VIII|             társadalmi életébe, vigalmaiba is átviszi. Hol nők vannak, ott ők
 1083    I,   XIII|                    lárma mellett számadásokat átvizsgálni? Menjünk gyorsan a végére
 1084   II,     XX|                  felkelt a társaság a terembe átvonulandó, a gyűlés, a tanácskozmányok
 1085   II,   XXIV|                     tőle, hogy hová megy.~ ~– Átvonulok kőhalmi jószágocskámra,
 1086   II, XXVIII|                          Itt majd megálljunk, atyafi. Kend térjen be amoda a
 1087    I,   XIII|                    reménylem, hogy ezentúl jó atyafiak maradunk.”~ ~Az öreg szemei
 1088   II,   XXIV|                     egypár jól berúgott nemes atyafinak eszébe jutott kirugtatni
 1089    I,   XIII|                      haragosaimmal kibékülék, atyafiságosan nyújtom kezemet öcsémuramnak
 1090    I,   VIII|               kifizettem az ezer forintot, ők atyafivá fogadtak, a diplomát kihirdették
 1091   II,   XVII|                       voltak előre gondoskodó atyák, kik elgondolák, hogy gyermekeiknek
 1092   II,  XVIII|                   hogy önt úgy tekintem, mint atyámat. Miért volt ön hozzám olyan
 1093    I,      I|                    kiálta a bohóc. – Az nekem atyámfia, azt nem szabad megsütni.~ ~
 1094   II,  XVIII|                     leánya volna, s hívnák őt atyámnak.~ ~Az ősi termek visszhangoznak
 1095    I,      V|                      udvari kamarását elküldé atyjához, hogy Jozefine-t az udvari
 1096    I,      I|                     föl ez arc, hogy az ember atyjára gondol utána. De ami még
 1097    I,      X|                    könnyű volt neki elhitetni atyjával, hogy rá a színpadon fényes
 1098    I,     IV|                  ellen, úgyhogy ha ő játszaná Aubryban a gyilkos szerepét, bizonyosan
 1099   II,    Meg|                 negyven év előtt.~ ~ ~ ~1893. aug. 6~ ~Jókai Mór~ ~ ~ ~
 1100    I,    III|                     ifjaknak, kik ez évben az Aurorában léptek ki a közönség elé,
 1101   II,     Sz|                        szigetcsoport Ázsia és Ausztrália között~ ~infámia – gyalázat,
 1102    I,    VII|                     arab szemfényvesztőt vagy ausztráliai madarat vélne benne feltalálni;
 1103    I,     Sz|                  kedves számítás, számvetés~ ~auteur – író, szerző~ ~À votre
 1104    I,      I|                utazásaimról a legelső francia auteur-ökkel * foliántokat, * s kiadtam,
 1105   II,    XXI|                    többi mind sásos, csátés * avar, rekettyés berek, egészen
 1106   II,    XXI|                       azzal nekiveti magát az avarnak.~ ~– Ni a róka! – kiáltják
 1107    I,    III|                  térni, hová elődei: a hunok, avarok és pecsenégek. Városait,
 1108   II,    XXI|                       hanyatt-homlok rohan az avaron keresztül; mindenki azt
 1109   II,    Veg|                  szeretem, mert újabb időkben avatatlan, a nyelvek összehasonlított
 1110   II,   XXVI|                    néhány szóval koldussá van avatva.~ ~Csak Kecskerey nem szánta.
 1111    I,     IV|                       a világos malíciát? Hát az-e a világ rende, hogy a színésznők
 1112    I,    VII|                        Midőn eljöttünk, éppen azelőtti napon temették el a leghíresebb
 1113   II,   XXIV|                      Rudolfot, már nem tudom, azért-e, hogy őt lássák, vagy hogy
 1114    I,    XII|                  valakivel összevesszen, csak aziránt tett parancsokat, hogy Teréz
 1115    I,   XIII|                   oltára előtt fogadott, hogy aznapon kibékülend minden ellenségeivel,
 1116   II,   XVII|                    felfogni.~ ~Semmi sem volt azokbul igaz. Hiszen semminek sem
 1117   II,   XXIX|             templomban, imádkozzanak Istenhez azokért, akik meghaltak, akkor háromnak
 1118   II,     XX|                 oldalait vendégeinek, s magát azokhoz alkalmazva viseli. Szépkiesdy
 1119    I,      I|              játszadoznak velük, csakhogy még azoknál is ügyesebb; olyan finom
 1120   II,     XV|                        Igen, azokat megvetik, azokrul nem beszélnek.)~ ~Csak tovább.~ ~–
 1121    I,    VII|                  önnek gondolni, hogy a delnő azoktól még életökben elvált, s
 1122   II,   XXXI|                    azt nem szereti hallgatni; azonfelyül mindenét a cigányokra hagyta.~ ~–
 1123    I,      I|                  ábrázat azokból nem látszik, azonfelyűl jócskán alusznak is; líg-lóg
 1124   II,     Sz|                 maláji (indiai) szigetcsoport Ázsia és Ausztrália között~ ~infámia –
 1125    I,      I|                    egy régi vezéréről, akivel Ázsiából kijöttek.~ ~– Ah, c'est
 1126    I,     II|                       ön talán tudni, hogy ez ázsiai országban, ahol majorátusom
 1127   II,   XVII|              Magyarországon? – már akkor nagy ázsiója volt egy-egy boltosinasnak,
 1128    I,      I|               kétfelül a gát mellett, fenékig áztatva azt keresztül, hogy aki
 1129   II,  XVIII|                      S meddig fog – tartani – azzz – a – kis idő? – kérdé piquant,
 1130   II,     XV|                   megtartja – csak akkor van, ba eladja: – az erényt. És
 1131    I,     VI|                    művésznő lábaihoz egyszerű babérkoszorú hullt alá.~ ~E percben,
 1132    I,      V|                       szülőit. Meglehet, hogy babona, amit mondok, de én azt
 1133   II,     Sz|                       atelier – műterem~ ~ ~ ~Bacchus – a bor és a vidámság istene
 1134   II,   XVII|                    gráciáknak, s Apollónak, * Bacchusnak * igen szép köpönyegekkel
 1135    I,   VIII|             legszívesebben látott vendégei: a Bács megyei Horhi Miska, ötezer
 1136    I,   XIII|                építtetett, s befödete villogó bádoggal, hogy a vendég tíz mérföldnyi
 1137    I,    VII|                 kalandba bocsátkozva.~ ~– Ah, bah! – szólt Abellino – itt
 1138   II,     XX|                 bámulni, annyi szépség, annyi báj közepett egymás mellett
 1139   II,   XXII|                        egy másikért, ki annak bájaiból századrésznyit sem bír,
 1140    I,     VI|                    tunika, mely termete igéző bájait leplezi, frígiai kelméből
 1141    I,    VII|                    annyiban elüt, s szokatlan bájaival ismeretlen gyönyöröket ígér.~ ~
 1142   II,     XV|                        gond, aggodalom, egyik bajból a másikba esik, dolgozik,
 1143   II,    XVI|                  fejének, melyet az csak nagy bajjal bírt elhárítani, s azon
 1144   II,    XIV|                      látod, én már meguntam a bajlódást, s szeretném fiatalabb vállakra
 1145    I,      X|                       úgysem soká fogunk vele bajlódni; nehány hónap múlva elutazik,
 1146    I,     XI|                  gyönyört köznapi fogalmakkal bajlódó emberek, kik megszerettek
 1147    I,   VIII|                     eszét, mert azzal keveset bajlódott, hanem férfias előnyeit,
 1148   II,   XXIV|                szintén nem táncolok – monda a bajnok impertinens hízelgéssel,
 1149    I,      V|                     Jeanette, hogy nekem az a bajom nem szokott lenni, miért
 1150   II,     XV|                    volna meg veled. Jaj Uram, bajos abban bízni, mai világban
 1151    I,    VII|                       mint afféle muszka, ezt bajosan tudhatja. – Hisz az indus
 1152    I,      X|                       Hát titeket mi lelt? Mi bajotok? Miért nem esztek? Minek
 1153    I,   VIII|                       legény felpödörte pörge bajszát, s felnézett a plafonra.~ ~–
 1154   II,    XXI|                     fátyol által.~ ~Mennyi új bájt, eddig ismeretlen varázsat
 1155    I,   VIII|                      fiú volt, kicsiny, pörge bajusszal, mely betyárosan felfelé
 1156    I,     II|                   toledói szaracénoktól * fél bajuszára vett kölcsön. Jó! Egy magyar
 1157   II,  XXVII|                   ajkaihoz, s szúrós, tövises bajuszával összevissza csókolá piros
 1158    I,     II|                 fényes csizmákba van húzva, a bajusznak híre sincs már, helyette
 1159    I,     IX|                      szorítva, gyönyörű pörge bajuszokkal vagy körül meghagyott tuhutumi
 1160    I,     II|                     Don juan de Castro, a fél bajuszomat nem küldöm Toledóba, hogy
 1161    I,   XIII|                     szófogadással tevé markát bajuszos ajkára, s csak úgy azt öt
 1162    I,     IX|                        Kölcsey, Vörösmarty és Bajza, még akkor mind ifjú szellemek –
 1163    I,    III|                     léptek ki a közönség elé, Bajzának, Szenveynek, Vösmartynak
 1164    I,    VII|                       fenn ül a kocsi hátulsó bakján térdére fektetett hosszú
 1165   II,     XX|                      számítva, hátul két álló bakkal és kettős fogantyúkkal,
 1166    I,   VIII|                    fetrengő lovat és lovagot, bakkecskeszerű szökéssel kezdett feléje
 1167    I,      I|                      s előre kitérhessen.~ ~A bakon vén kocsis ül prémes bekecsében,
 1168   II,   XXIV|                 jobban. A két fiatal delnő, a bál királynéi karöltve sétáltak
 1169   II,     Sz|                       és római mitológiában~ ~balanszíroz – egyensúlyoz~ ~banquier –
 1170   II,    XXI|                      egy szál deszkán kellene balanszírozniok * mélységes tengerek felett;
 1171   II,    XIX|                     küldeni fiatal lyányokkal bálba mint garde des dames-ot * ,
 1172   II,  XVIII|               ünnepelt Csepcsi Aladár, minden bálban patentírozott * előtáncos,
 1173    I,     II|                      útra kehei, nem szabad a balett személyzet tagjaival liaisont *
 1174    I,    VII|                       opéra comique-ban, * és balett-táncosnőknek udvarolt. Ezen az úton nagyon
 1175    I,     VI|              legkellemesebb kilátást nyújtván balettek alkalmával.~ ~A fiatal merveilleux-k
 1176    I,      V|                     szemfényvesztők, orcátlan balettmeztelenség kell ide, nem művészet.
 1177   II,    XXI|        csipkefodrozattal, a hasonszínű uszály balfelől smaragd kapoccsal volt felakasztva,
 1178   II,  XVIII|                ügyetlenségei, ismeretlensége, balfogásai, hiúsága, tán majd később
 1179   II,     XV|                      szellem, ki szeret mások balgaságain mulatni; holmi idegen dúsgazdag
 1180    I,      X|                    vannak, járjon a házhoz!~ ~Balgatag ember! Kenyeret ad a patkányoknak,
 1181    I,   XIII|                 nevetségesebb, esztelenebb és balgatagabb ember nem lehetett. Szólta,
 1182    I,      I|               elmélkedik afelett, hogy milyen balgatagság ilyen moslék időben útnak
 1183   II,   XXIV|            bebocsáttaték.~ ~Flóra még egészen báli öltönyében volt. Szobaleánya
 1184   II,     XV|                       megházasodott?~ ~– Csak balkézre – viszonza Abellino tréfásan.~ ~
 1185    I,      X|              redoute-ok * ünnepelt szépségei, bálkirálynék! Elegáns urak, még mágnások
 1186    I,     II|             habituéknak, * kik saját palotáik balkonjárul nézték az egyesült seregek
 1187   II,    XXI|                    öreg nem dől a bal felére. Ball vállán úrnője lábnyoma könnyű
 1188   II,    Meg|                  kötött pályán tovább akartam ballagni s szedegetni az élő virágot:
 1189    I,      X|                        eljött a farsang, nagy bálok voltak hirdetve mindenfelé,
 1190   II,   XXVI|                    Addig nem is beszéltek sem bálokról, sem estélyekről, amíg ő
 1191    I,      X|                  cifrán, miért élnek jól, mit báloznak annyit, mikor ő el tud lenni
 1192    I,      I|                     nem fér,~ ~ ~ ~Jobbra, de balra forog, sír szeme, könnye
 1193    I,     Sz|                       ben bezárták~ ~fiaskó – balsiker, felsülés, kudarc~ ~fidélis –
 1194   II,   XXXI|                       szegény, szerencsétlen, balsors által látogattatott anyát
 1195    I,    XII|                 nincsen jelen, s minden jó és balszerencse, bukás vagy botrány, ami
 1196    I,      V|               műveivel szerencsét próbált, de balszerencsét aratott Párizsban. „Sevillai
 1197   II,   XXVI|                 ásványi méreggel, a késsel és baltával, pisztollyal és hurokkal
 1198    I,     Sz|               hosszúkabát~ ~redoute – vigadó, bálterem, álarcosbál~ ~refüzíroz –
 1199   II,   XXIV|                       Jenő, a szabadelvű párt bálványa, a deli Csendey Rezső és
 1200   II,    XIV|                hallani a hangot, mely imádott bálványaé, kiknek szabad szemeinek
 1201   II,    XIV|                    deszkafaragó! Íme, akit te bálványképül tartogattál magadnak, nekem
 1202    I,      V|                   midőn tudom, hogy te, az én bálványom, az én oltárképem, a szégyenpadon
 1203   II,   XXIV|                      látod, én úgy szeretlek! Bálványozás, imádat, amit érezek irántad,
 1204    I,     IX|                      agg celebritások sorában bálványozni, kik részint túlélték emlékeiket,
 1205    I,      V|                        hol a szépművészeteket bálványozó orosz főúr karnagyává tevé,
 1206    I,     Sz|                      mirtuszfélékhez tartozó, balzsamos illatú, örökzöld növény~ ~
 1207    I,      X|                    észre, hogy viseli. Ön egy bamba. Az egész világ tudja, hogy
 1208    I,     Sz|                  híres mulatóhely Párizsban~ ~bamboche – tivornya~ ~baziliszk –
 1209    I,      V|                színházat. Farewell * Othello! Bamboche-é * a vásár!~ ~Jozefine hasztalan
 1210    I,    VII|                       tartja, s merőn a tűzbe bámul.~ ~Legtöbben azok közül,
 1211   II,   XXIV|                törődünk vele.~ ~Ezeket mondva bámulandó vakmerőséggel veté magát
 1212    I,    III|                       elég okot adhat a méltó bámulásra.~ ~Az ifjak egymást beszéd
 1213    I,      V|                fölléptetni, melyben mindenkit bámulatra ragadott.~ ~Két év múlva
 1214   II,    XIV|              láthatják, vele beszélhetnek, őt bámulhatják, tisztelhetik; tán van közöttük
 1215   II,    XIX|         legtüzetesebben ostromolna, akkor úgy bámulják, mint a Nelson szobrát,
 1216    I,      I|          kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna el, oly mereven tud nézni;
 1217   II,     XV|                       a tükörbe sem néz, hogy bámulná, csodálná magát; sőt amint
 1218   II,   XXIV|                   ritka látványt nyújtottak a bámuló szemeknek.~ ~A legelőkelőbb
 1219   II,    XXI|                    hölgyek sem tagadhaták meg bámulóiktól azt az élvezetet, hogy rózsaajkaikat
 1220   II,     XX|                  tudjon mondani. Egypár buzgó bámulója a derék hazafinak hirtelen
 1221   II,     XV|                     Nagy sokaság lesz, nézők, bámulók! Annál jobb. Az előadás
 1222   II,     XV|                      vissza urára.~ ~– No mit bámulsz? Hajts!~ ~– Valamit itt
 1223    I,      V|                       nem személyes kellemeit bámulták, most is forrón éreznek
 1224   II,     XV|              társalgást. A szép nő tekintetén bámultak-e úgy el? Valóban szép volt!
 1225    I,    III|                    semhogy szónoki tehetségét bámultassa. Ez azon ifjú, kiről Griffard
 1226    I,      X|                   mint egy színpadi hérosz, s bámultatta magát a vendégeivel.~ ~Amit
 1227    I,      I|                  foglalni, melyet oly jogosan bámulunk némelyembereknél, kik éppen
 1228   II,    XXV|                    van élete, vágya, hajlama, bánata és örömei, fájdalma és szerelme,
 1229   II, XXVIII|                   hadd menjen, hadd vigye oda bánatát, és felejtse ott; talán
 1230   II,    XIV|                       hogy egy szív titokban, bánatban utána eped, mint a holdnak
 1231    I,    XII|                     Arcán hideg nyugalom ült, bánatnak is nevezhetnők, ha ez egy
 1232   II,  XXVII|                    Meghalt… – rebegi az orvos bánatos tekintettel.~ ~És a jó öreg
 1233   II,     XV|                      dandyk, a gourmand-ok, a bánátusi szellemdús földesurak s
 1234    I,   XIII|              mulatságot. Az időközöket Bihari bandája fogja kitölteni válogatott
 1235    I,     VI|                   óriásoknak. Sokan Oignon úr bandájából tartózkodást éreztek a magas
 1236   II,   XXIV|                       egybesereglett nemesség bandériumai jelszavas zászlóikkal, főbíróktól
 1237   II,   XVII|                       szegődött át, Kutyfalvi Bandihoz, s ekként leginkább ismeretes
 1238   II,    Veg|                     Abellinóra vagy Kutyfalvi Bandira ismert volna.~ ~Az öreg
 1239   II,  XXIII|               mesterségénél többre becsülöm a banditáét.~ ~– Az is jó. Tudniillik,
 1240    I,     IX|                    Telekinéé, Bornemisszánéé, Bánfinéé Erdélyben örök emlékkel
 1241   II,    XIX|                   urak mindig a legkönnyebben bánható osztálya voltak a társadalomnak;
 1242    I,   VIII|                       állatot, hol könnyebben bánhatott vele, mint itt ez ismeretlen
 1243   II,     XV|                 szépen, hogy amennyire lehet, bánjanak vele nyájasan, és ne mutassanak
 1244    I,      X|                  múlva elutazik, utána jő egy bankárfiú, azután ismét egy földesúr,
 1245   II,     XV|                 gazdagabb főurainkat, a derék bankárfiúkat s a galant öreg mágnásokat,
 1246    I,     IV|                    azon, miszerint neki ismét bankárja van); onnan egyenesen vágtattam
 1247    I,      X|                  találkozik ezen grófokkal és bankárokkal, azok úgy tesznek, mintha
 1248    I,     II|                       Addig ön lesz kénytelen bankárom lenni. Mentül több pénzt
 1249    I,     IV|                  rögtön lóra ültem, beszéltem bankárommal (ennél a szónál megigazította
 1250    I,     IV|                    látszott, azután eltette a bankbiléteket, s a pudlit örvénél fogva
 1251    I,     IV|                      kirántva tárcámból ötven bankbilétet, s odavetém neki. A fickó
 1252    I,     IV|                      De ez mind kevés. Nemrég bankettet adánk, melyen csupa művésznők
 1253   II,     XV|                     bankot. Néhány perc múlva bankja szét volt ugratva, Abellino
 1254    I,    XII|                 asztalhoz, s egy csomó százas bankjegy közől leszámlált eléje hat
 1255   II,     XV|                   seperve az előtte halmozott bankjegyeket – Fennimor kettős szerencsétlenségével
 1256    I,   XIII|                méltóságos úrtól száz forintot bankócédulában. Ebből vagyon még a zsebemben
 1257    I,      I|                 engedé a sok szép veres szemű bankót.~ ~A bohóc fél szemmel a
 1258    I,     II|                homlokát megütve. – Ön kevésbé bánná, ha az egész világ tudná
 1259    I,   VIII|                      nősök, feleségeikkel úgy bánnak, mint szolgálóikkal, és
 1260   II,     XV|                     nyájasan kellett anyjával bánnia, nehogy azt hihesse, miszerint
 1261   II,     XV|                   uram. Hát így kell tinektek bánnotok anyátokkal, ez-e az én keserves
 1262    I,      X|                     valamit szememre? Nem úgy bánok-e én leányaimmal, mint a szemeim
 1263    I,   VIII|                       Alföldön és különösen a Bánságban van egy neme a férfiszeparatizmusnak, *
 1264    I,    XII|             ráijesztett, nemcsak felhagyott a bántalmakkal, sőt ennek legengedelmesebb
 1265    I,      V|               Sérthet-e egy tiszta lelket ily bántalom? Ha visszatérek, nem fogod
 1266    I,     IX|                     vérig szúrhatja, és azt e bántás ellen senki sem védelmezheti.~ ~
 1267   II,     XX|                       vonatkozásokkal meg nem bántja János úr kedvenc agarát,
 1268    I,   XIII|                    hetvenre érett meg.~ ~– Ne bántsátok – szólt egy harmadik –,
 1269    I,    III|                   legyen az szobrászvésű vagy bányakalapács, festőecsetet vagy építészzsinór,
 1270    I,   XIII|                   embernek, idegennek adjam a bányákat? Hát ha csillagokkal fizetne!
 1271    I,   XIII|                    kereskedő, s az megnézte a bányát, és húszezer forintot ígért
 1272    I,      I|                  képzelni, hogy valami beduin barakkban vagyok, s ez itt a Nílus
 1273    I,      I|                       a fokost, fejébe nyomta báránybőr süvegét, s bundáját vállára
 1274    I,   XIII|                       hirtelen lekuporodott a báránykához, s annak nyakát átölelte.~ ~–
 1275    I,   XIII|                    találni lehetett. Ez fehér báránykát hozott névnapi ajándékba,
 1276    I,   XIII|                           Ki innen, kecske, a bárányok közül! Nem a te fogadra
 1277    I,    VII|                      repcét most kaszálják, a bárányokat most nyírják, ilyenkor jó
 1278    I,   XIII|                    szokott lenni; ott ültek a bárányt hozó parasztleányok évrül
 1279   II,   XXIX|                       akiről megemlékezzem.~ ~Barátaimat könnyű felszámítanom, csak
 1280   II,    Meg|                     közepén) egyike a legjobb barátaimnak, Lisznyai Kálmán odajön
 1281    I,    XII|                   komoly ügyben könnyebb vérű barátaink örömest szeretnének előidézni.~ ~
 1282    I,   XIII|                  leveleket mindazoknak az úri barátimnak, akikkel néminémű összekoccanásban
 1283    I,    III|                     békák, kik Homer óta nagy barátjai a költészetnek, néhány különc
 1284    I,   VIII|                   fejében megsúgák meghittebb barátnéiknak a kitüntetéseket, melyek
 1285   II,    XXI|                  téged?~ ~Fanny önkénytelenül barátnéjára tekinte, mintha azt kérdezné
 1286   II,    XIX|                    okosat hallott akkor Fanny barátnéjától. Ő csak hallgatott, ő csak
 1287   II,    XXI|                       hiszen mellette lovagló barátnéje éppen olyan jókedvvel társalg
 1288   II,  XVIII|                      kit nevezzek barátomnak, barátnémnak, s ki előtt zárjam el szívemet?
 1289   II,  XVIII|                    ragaszkodjam, kit nevezzek barátomnak, barátnémnak, s ki előtt
 1290   II,   XVII|                     elélődöm egyik vagy másik barátomnál egy évig. E különös társaságokat
 1291    I,    VII|              beszélnek előtte, illessen az jó barátot, asszonyt vagy hazát; játszik
 1292   II,  XVIII|                       hölgyeknél hamar kész a barátság. Nagyon örülök rajta, hogy
 1293   II,    XIX|                       felől, kit Szentirmayné barátságában részesíte. A büszke delnők,
 1294    I,   VIII|                    ott még több főurat hozzon barátságba; ki tudja, még tán egy grófkisasszony
 1295   II,   XXIV|                     te Kárpáthynéval oly mély barátságban vagy.~ ~– Ah!… – Flóra nem
 1296   II,   XXIV|                       köszönni Kárpáthynévali barátságodnak, hogy téged is könnyelmű,
 1297   II,     XV|                emberek elhiszik, és keresik a barátságukat. Ilyen bolond a világ.~ ~
 1298   II,   XXVI|                       s jónak látta Kecskerey barátunkat egy kissé gédelgetni, mert
 1299   II,   XXVI|                      s ez kiválólag Kecskerey barátunké. Mert minthogy az egész
 1300   II,   XXVI|                      az egész világ Kecskerey barátunknak hívja őt, illő, hogy mi
 1301    I,   VIII|                     legjobb terjesztői minden barbarizmusnak, s betyárszemináriumok úri
 1302    I,    XII|                       e számadást kész vagyok bárhol és bármikor kielégíteni.~ ~
 1303    I,      V|                    elébbi primadonna, signora Barilli örök feledékenység zöldjébe
 1304   II,  XVIII|                      bizony nemigen ébred fel bárkiben is a féltékenység, akár
 1305    I,    XII|                      kinevezni, én elfogadom, bárkik legyenek. Nagysádtok könnyebben
 1306   II,    XXV|                    Hát ki más? – kérdé János. Bárkit rajta kívül meglepett volna
 1307    I,     VI|                      a fiatal óriások kedvenc barlangja volt, azon tulajdonságánál
 1308   II,     XX|            megkívántató telket és épületet én bármelyik jószágombul ingyen átengedem (
 1309    I,    VII|                     jogában áll a jelenvoltak bármelyikének őt, ahol találja, főbe lőni;
 1310   II,     XX|             rózsaajkairól, mint Flóra, s erre bármelyikünk is azzal felelne, hogy megadná
 1311    I,    XII|                  cselekvék. Önnek helyzetében bármelyikűnk hasonlót tett volna. Ha
 1312    I,      X|                     után, őrizkedett mindenki bármiféle beszédhez kezdeni, mintha
 1313    I,    XII|               számadást kész vagyok bárhol és bármikor kielégíteni.~ ~Konrád Liviusra
 1314   II,   XXIV|                     magasabb körökben, s vele bárminemű viszonyban állani mindig
 1315   II,   XVII|                   mindenütt, bárhova gondolt, bármire vezeté figyelmét, csak a
 1316   II,   XXII|               gondviselőiknek.~ ~– Óh, kívánj bármit. Bizonyos lehetsz felőle,
 1317    I,   XIII|                        amint észrevette, hogy barmoknak való könyvet vitt fel a
 1318    I,   VIII|                       ismeré a legényt. Szép, barnapiros arcú, huszonhat éves fiú
 1319    I,      X|                  gyűltek ottan össze, grófok, bárók, főnemesek, bankárok és
 1320    I,     IV|                   taps és koszorú egy oktalan barom csaholására és ugrándozásira
 1321   II,  XXIII|                papucsom add ide! Milyen nehéz baromból embert formálni!~ ~Abellino
 1322    I,      I|                      álláson összekapott apró baromfiak. Maga is lefeküdt mindjárt
 1323    I,   XIII|                    imádságos könyvét egy nagy baromorvoslási könyvvel.~ ~A jámbor diák
 1324   II,    Meg|                      István grófnak és Miklós bárónak nevezek. Akkor még mind
 1325    I,     IV|                 visszaérkezett az alispáni és bárónői mésalliance-ból * származott
 1326    I,   XIII|                       mai arannyal foldozott, bársonnyal behúzott, ezüst patkószegekkel
 1327    I,    VII|             kellemetlen sárga, melynek hamvas bársonya alatt ez átlátszó aranyon
 1328    I,   XIII|                    hegedűszója mellett járják bársonybugyogóban a kállai kettőst. – Az isten
 1329    I,   XIII|                      szépen a gombos frakkot, bársonybugyogót, harisnyát és csatos cipőt,
 1330    I,      X|                   lehetett, mert kaputjára új bársonygallért varrtak; a cifra tajtékpipát
 1331    I,   XIII|                    szóra, s letette kezéből a bársonykefét, mellyel éppen a mentegallért
 1332    I,   XIII|                  került abból, mintha egy rőf bársonyt vett volna készpénzen.~ ~
 1333   II,    Meg|                       fejedelmi udvart, török basákat, magyar dinasztákat; senki
 1334   II,   XVII|           hozzávesszük ehhez hajdani hadvezér Bástának azon nyilatkozatát, miszerint
 1335    I,     Sz|                     üzletháza; a múlt századi Bástya és Kecskeméti utca sarkán,
 1336   II,     XX|                   széles, üveges, salugádoros batárok, ki tudná, hány emberre
 1337    I,   XIII|              alapítására.~ ~– De már arra egy batkát sem adok. Addig volt boldog
 1338    I,    XII|                    vesztegettek arra, hogy őt bátorítsák.~ ~Másnap korán reggel egy
 1339    I,    VII|                    fel a lábtón a példa által bátorítva; már késő! A szálfa lezuhant!
 1340    I,      X|                  nevét hozni, mert aki szólni bátorkodik felőle, utánamegy!~ ~E kegyetlen
 1341   II,  XVIII|                    bocsánatot kérek, hogy így bátorkodom beszélni.~ ~– Csak folytassa! –
 1342    I,    VII|                  mulattatják; őelőtte hősnek, bátornak, eszesnek, önfeláldozónak
 1343    I,     VI|                    amint egyrészről nagyszerű bátorságát bizonyítja, másfelől annak
 1344    I,     IV|                   zseníroztak színészei, s ez bátorságot vett magának a kutyát elfogadni
 1345   II,     XV|                       percig várjon még, édes bátyám – szólt Fanny –, néhány
 1346    I,     II|                    akkor veszik el.~ ~– Az én bátyámnak nincsenek ideáljai. Ezt
 1347    I,     Sz|                  pillantású mesebeli sárkány, baziliszkusz~ ~bej – bey, bég; eredetileg
 1348    I,   VIII|                  ékesíti egypár nagy, kinyílt bazsarózsa, gomblyukában egy csomó
 1349    I,    VII|                  rendesen egy udvarba szokták beadni gyermekeiket, hol valami
 1350   II,   XXXI|                       kell neki minden reggel beállítania, ha azt akarja, hogy aranyat
 1351    I,      I|                   bohóc meglepve az egyszerre beállt csend által s feltekintve,
 1352   II, XXVIII|                 Nemsokára eljött a tél; korán beálltak a hideg, zúzmarás, hófuvatagos
 1353   II, XXVIII|                     utaknak a hosszú téli est beálltával csengőtlen parasztszánt
 1354    I,   VIII|                      leveted az úri gúnyát, s beállva hozzám hajdúk hadnagyának,
 1355   II,    Meg|                       Kálmán odajön hozzám, s beavat a legmélyebb titkába.~ ~–
 1356    I,      X|              öngyilkolásról, hanem nagy hamar beavatá magát egy kereskedőházhoz
 1357   II,     XX|                    keveredének, míg a pecérek beavatkozása el nem csillapítá az ingerült
 1358    I,     VI|                     alatt.~ ~A fiatal óriások beavatottabbjai ezalatt a foyer-ben * lengetik
 1359   II,   XXXI|               Abellinónak nem marad más, mint bebizonyítani, hogy nagybátyja bolond
 1360   II,   XXIV|                       amennyi elég volt annak bebizonyítására, hogy hiába is akar tekintélyt
 1361   II,   XXIV|                            Jól van Rudolf. Én bebizonyítom előtted, hogy nem vagyok
 1362    I,     XI|                   lelkülete meg volt törve, s bebizonyítva előtte, hogy a jót tettetni,
 1363    I,      V|                  valami izenettel. Nem tudom, bebocsássam-e?~ ~– Jöhet! Bárminő izenettel –
 1364   II,  XXIII|                      a határozott csöngetésre bebocsát egy férfit Juszuf, s Kecskerey
 1365   II,   XXIV|             Bekocogtatott, s szavát hallatva, bebocsáttaték.~ ~Flóra még egészen báli
 1366   II,  XXIII|               Kecskerey úr, amidőn az ajtaján bebukó férfit megpillantja, s nagy
 1367    I,     Sz|                      járásáról „Kis-lépésnek” becézett táncosnő~ ~pikétasztal –
 1368   II,     Sz|                    kastély – a múlt században Bécs mellett; ma a városhoz tartozik~ ~
 1369   II,    XXV|                        amint a hintó a parkba becsavarodott.~ ~Fanny állva maradt, mintha
 1370   II,  XVIII|                    nem; de el kellett utaznia Bécsbe hirtelen.~ ~– Ah, gondoltam,
 1371    I,   XIII|                     egyéniségek emlékeit nagy becsben marasztván, a kevésbé tiszteltekét
 1372    I,   XIII|                 kastélyban, aholott hébe-hóba Bécsből aláhozott énekesek és virtuózok
 1373    I,    XII|                    Nekem mindegy. Előttem nem becsesebb az élet annál az ellőtt
 1374   II,    XIV|          nehézségekkel járt, elnyerése sokkal becsesebbnek látszott. Végre az őrjöngésig
 1375    I,   XIII|               pusztult volna, kitenne magán a bécsin.~ ~ ~ ~Ilyenforma volt a
 1376    I,   VIII|                       vette magát, oda látták becsörtetni, s egész éjjel ott morgott,
 1377   II,  XXIII|                  oldala mellett idegen fickók becstelen szerelme által elrabolja
 1378    I,     XI|                     már most ő örökre meg van becstelenítve, s dacára a két jámbor hölgy
 1379   II,     Sz|                  között~ ~infámia – gyalázat, becstelenség, alávalóság~ ~in massa –
 1380    I,      V|                       Moszkautól Velencéig és Bécstől Párizsig és Londonig; beszéltek
 1381    I,    VII|                     volt iránta egy nemével a becsülésnek viseltetni.~ ~Az ifjú gróf
 1382    I,     Sz|         megszemélyesítője~ ~point d'honneur – becsületbeli ügy, becsület~ ~porte St-Denis –
 1383   II,     XV|                       akit emberséges emberek becsületben, virtusokban neveltek fel,
 1384    I,    XII|                       elfogadni a közös firma becsületénél.~ ~Mindamellett kötelességökhez
 1385    I,     XI|                      kénytelenségből igaznak, becsületesnek kell lenni; akkor lassankint
 1386    I,      V|                     kifejezés volt látható, a becsületesség, a nyíltszívűség, és ez
 1387    I,   XIII|                   évre, teljes fogalmat adánk becsületességéről.~ ~Mert a magyar nábobnak
 1388    I,     II|                       hogy külföldön nemzetők becsületét különösen a cselédek előtt
 1389   II,     XV|                      jó, ha én nem bízom az ő becsületszavában, esküvésében, ő kész hatvanezer
 1390    I,    VII|                       káptalani szentély vagy becsületszó alá lezárva. Hanem azért
 1391    I,    XII|                      ideírni, hogy „saldirt”! Becsülettel ki van fizetve.~ ~A tanúk
 1392    I,    VII|               kifecsegni nem lehetett. Rudolf becsületüggyé tette, és ez természetes
 1393    I,    VII|                  felelni. Addig a titoktartás becsületügy.~ ~Azzal vette kalapját
 1394    I,    III|                  kívánni sem lehet. Mestereim becsülnek, fáradságomat jól fizetik,
 1395   II,   XXIX|               nemzetek közt, s nevét tanulják becsülni az idegenek. Engem, sötétebb
 1396   II,    XIV|                            Tudom. Ismerem őt. Becsültem mindig; derék ember. De
 1397   II,   XVII|                    nem volt rest, hanem amint becsukták mögötte a kaput, lovával
 1398    I,   XIII|      keresztülbotorkáznia, melyek akár voltak becsukva előtte, akár nem, mindegyiknél
 1399   II,    XIV|                     hidegen maradt, dicsérte, becsűlé, de ez nem szerelem.~ ~Az
 1400    I,   XIII|                   kopók vihogási s az udvarra bedöcögő társzekerek zaja. A vadászok
 1401    I,      I|                      az embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék
 1402    I,      I|                   fogom képzelni, hogy valami beduin barakkban vagyok, s ez itt
 1403    I,    VII|               hágcsókon, a ház minden emelete beégett már ekkor, minden ablakon
 1404    I,   VIII|                   módi! – kiálta Miska, amint beereszteték, s levágta magát egy karszékbe –,
 1405    I,   VIII|                 Ezalatt a többi versenyzők is beérkeztek, kiket Márton százféle okokkal
 1406   II,   XXXI|                       németül.~ ~– Utolsó nap befalaztatá a pinceajtót, magam beszéltem
 1407   II,   XVII|                  részint lerontattak, részint befalaztattak, a fürdőszobából télikert
 1408    I,   XIII|                      s az asztalon állt – egy befedett koporsó…~ ~Az elszörnyedés
 1409    I,     IX|                 távolságban engedi gyanítni a befejezést.~ ~A közönség azon részét,
 1410    I,     VI|                       és trombita-szakadtából befejeződött a nyitány, s a várva várt
 1411   II,  XXIII|                 Khizmetkiár!~ ~A groom futott befelé.~ ~– Ne bujurszünüz csultámüm! (
 1412    I,      X|                      attól, hogy ártatlansága befertőztessék, hogy lelke, szerelme haszontalan,
 1413    I,      X|                      szokása volt, hogy mikor befészkelte magát valamely összevissza
 1414    I,   XIII|                    két akkorára építtetett, s befödete villogó bádoggal, hogy a
 1415    I,   XIII|                  kiálta rá Jancsi úr, – Ha az befog bennünket, vacsora lesz
 1416   II,     XV|                    már egyszer valakit házába befogadott, azt akarta, hogy az jól
 1417    I,      I|                   Ezért fellármázta embereit, befogatott, fáklyát gyújtatott, s éjszakának
 1418    I,   VIII|                     mert sajnálja szép lovait befogni. Harmadik Berki Lőrinc,
 1419    I,   XIII|                       ujja közül morogta:~ ~– Befogtam már.~ ~János úr erre példás
 1420    I,   VIII|                 elégszik be azzal, hogy a nők befolyását minden nyilvános téren nélkülözze,
 1421    I,     XI|                     hajlékony lelkületre nagy befolyással volt a három év.~ ~Régi
 1422   II,     XV|                    felugrott az ágyába, félig befonva hagyta haját, magára rántá
 1423    I,      I|                  örült a lelke, midőn kapuján befordulva az üresen álló kocsiállást
 1424   II,    XIV|                     rajt eresztettek a méhek, befőzött gyümölcsei hogy állnak szép
 1425   II,     XV|                 lejátszani rettentő szerepét? Befurakodni a szerencsétlenség álarcával
 1426   II,  XXIII|                        ki a családok titkaiba befúrja magát, hogy azoknak árulója
 1427   II,     XX|                   hogy a politikai világba is befúrták magukat; ne hagyjuk őket
 1428    I,     II|                  összerakott s téli zöldekkel befuttatott breton hidakig, s azokat
 1429    I,     IV|                      Az beleegyezik. A lordot befűzik a medvebőrbe, pompásan tudott
 1430    I,     Sz|                     baziliszkusz~ ~bej – bey, bég; eredetileg közelkeleti
 1431    I,   XIII|                     felköté nyakravalóját, és begombolá, amint illett.~ ~– No már
 1432   II,   XXVI|                   Éppen most is valami lesz a begyében, mert nagyon suttog az ismerősökkel,
 1433    I,     II|                      kezdi el majd játszani a begyest.~ ~– Azt mondom, hogy majd
 1434    I,    VII|                    monda Chataquéla hintajába behajolva –, nemsokára a Saint Médard
 1435    I,   XIII|                      kapujában megállva, mert behajtatni átall, hogy a komisz cséza
 1436   II,     XV|                      tartalmazó lapot találta behajtva és benedvesítve. Azok bizonyosan
 1437   II,   XVII|               penészes sajtot s egy darab jól behamuzott kenyeret takart bele, mint
 1438   II,    XIX|               agyafúrt szeszélyeinek titkaiba behatoljanak.~ ~– Ennek a neve után írjuk
 1439   II,    XXV|                    gazdag tobozfürtök, mikkel behintve látszik lenni. Ezek is boldog
 1440   II,   XXII|             olvasmányát az ő szobájába vitte; behítta magához, midőn zongorázott,
 1441   II,     XV|                       nyitogatná kívül. Fanny behívta magához az anyját, hogy
 1442   II,   XXXI|                  Teréznek.~ ~Azon lekötelező, behizelgő modorban, mely neki annyira
 1443    I,   XIII|                       irtóztató nagy csűr, ha behordták volna, nem csírádzik ki,
 1444    I,     VI|               bepiszkolta fehér mellényeiket, behorpasztotta kasztorkalapjaikat, legázolta
 1445    I,   XIII|                   többe került, mint amennyit behozott.~ ~Állított ő cukorgyárat,
 1446    I,      I|                       veté magát a földre, és behunyá szemeit.~ ~Gyárfás rögtön
 1447    I,      I|                vonással; kivált midőn szemeit behunyja, s az álom elsimítja a dúlt
 1448   II,    XXX|           hálószobájába.~ ~Ott feküdt a nábob behunyt szemekkel, kezeit összetéve
 1449    I,   XIII|                arannyal foldozott, bársonnyal behúzott, ezüst patkószegekkel kivert
 1450    I,    VII|                     sorba nézné a páholyokat, behúzza magát kerevete szögletébe,
 1451   II,   XXIV|                       ugyan azt kívánta, hogy beiktatása a lehető legkisebb pompával
 1452    I,      I|                    születésnapjaira, főispáni beiktatásokra, lakadalmakra és keresztelőkre,
 1453   II,     XX|                        másodszor egy főispáni beiktatáson, harmadszor egy megyegyűlésen
 1454   II,     XX|                       elejébe jegyzőkönyvileg beiktattatott.~ ~Csak ezután került a
 1455    I,     II|                      kávét innom és a hajamat beillatszereznem. Én sok lélekerővel bírok.
 1456    I,     Sz|                    kollégium felső tagozatára beiratkozott diák, aki subscribált, azaz
 1457   II,   XVII|                Kárpáthy mindezen társulatokba beíratta magát, s szívesen vevé,
 1458    I,     Sz|             tanulmányi sorrendnek megfelelően beírta nevét; a tanulók ekkor lesznek
 1459    I,   XIII|                      és ellátva titkos ki- és bejárásokkal s alattomos csigalépcsőkkel,
 1460    I,    III|                téríteni eretnek hazádfiait, s bejárod a világot, hogy őket hazahívogasd?~ ~–
 1461    I,      V|              színtársulatot alakítottak, vele bejárták Stockholmot, Koppenhágát,
 1462   II,  XVIII|             meglepetés reszketegségével várta bejelentett vendégét. Mintha csak jelszóra
 1463    I,     IV|                 báróné kocsisával; egy reggel bejön a papához, azt mondja; „
 1464    I,      I|                   akarok évenkénti apanázsért bejönni, ce serait bien fatigant *
 1465   II,   XXIV|                fáradott.~ ~– Szabad egy szóra bejönnöm? – kérdé Rudolf megállva
 1466   II,   XXIX|                  senki sem olvasott. Százszor bejöttem azóta a szobába, soha egy
 1467    I,    XII|                  tudakozódása hallatszék, s a bejövő már az előterembe lépett.
 1468    I,    VII|                   azonban, hogy azt egészen a bejövőknek szentelné.~ ~– Ön rossz
 1469   II,    XIV|              furfangot gondoltak ki, hogy oda bejuthassanak; majd átöltözött úri inasok
 1470    I,   XIII|              szolgálattevő bohóc képében volt bejuthatása akárki fiának.~ ~A jámbor
 1471    I,   XIII|                esztrangán * keresztül kellett bejutni az angolkertbe. *~ ~Kárpáthy
 1472   II,  XXIII|                      fúvá fel magát, mint egy béka, s torkának feszített hangján
 1473    I,   XIII|      istentelenségeket szokott mívelni, tüzes békákat ereget el az asztal alatt,
 1474   II,    XIX|                     kavicsokra, sikányokra, * békákra és vermekre, ez már ismét
 1475   II,    XXI|                  szemközt jövő lovagot látnak bekanyarodni.~ ~Már messziről megismeri
 1476   II,    XXV|                 gyöngék.~ ~– No akkor szent a béke. – Mit izent Fanny?~ ~–
 1477    I,      I|                    bakon vén kocsis ül prémes bekecsében, kinek azon egy instrukciója
 1478    I,   VIII|                       felforgatja az útban, s bekergeti a városba a mezőről a munkásokat,
 1479    I,     IX|                    majmolásra lelkeik erejét, bekergették a kerek világot sivár gyönyörök
 1480    I,      X|                       adja át neki tisztán és békességesen; mert ha pörre engedi jönni
 1481    I,   VIII|                     azt tehát megszólítá szép békességgel:~ ~– Felkelt-e már a nagyságos
 1482    I,   VIII|                     legény hagyta őt beszélni békével, s csendesen, jókedvvel
 1483   II,   XVII|          utófájdalmait, ellenséges családokat békíte ki egymással, háttérbe szoríta
 1484   II,     XV|                     legyen-e nagylelkű, és ne békítse-e ki maga iránt.~ ~Azután
 1485   II,   XXIV|                       hálószobájába távozott. Bekocogtatott, s szavát hallatva, bebocsáttaték.~ ~
 1486   II,     XV|                       a kisasszony még reggel bekocsikázott Pozsonyba.~ ~Helye volt
 1487    I,      I|                    írva és nyomatva köszöntő, beköszöntő, üdvözlő és magasztaló,
 1488    I,      X|                     félrerakott gyümölcsét, s bekötve azokat tarka zsebkendőjébe,
 1489    I,    VII|                egészen össze volt locsolva és bekormozva, s a lovak zablájába kapva
 1490   II,  XVIII|                    egy hosszú lajstromra, azt beküldé Varga uramtól nejéhez, hogy
 1491    I,   XIII|                    rajta mindnyájunk nevében, béküljön ki vele, majd szerzek neki
 1492    I,   XIII|                        Hogy találkoznak? Hogy békülnek ki? Mit fognak egymásnak
 1493    I,   XIII|                        Tán éppen ki akar vele békülni a nagyságos úr? Aki a nagyságos
 1494    I,   XIII|                       Úgy tetszett neki, hogy békülő kezet nyújta neki, s bár
 1495   II,   XXIV|                  Rudolf megállva az ajtóban s bekukucskálva rajta.~ ~A legszeretetreméltóbb
 1496    I,      I|                      volt Abellino, csináltam Bélából azt, de azért a magyar nyelvet
 1497   II,   XXIX|                       Szentirmay Rudolf bölcs belátása szerint oly köz hazai intézményekre
 1498    I,     IX|                      oda alant. – Ez ördögség Bélától!~ ~E percben hangzottak
 1499    I,      V|           megismerkedett a művel, s lánglelke belátta annak szépségeit. Azt kívánta,
 1500    I,   XIII|                       is azzal álmodott, hogy Bélával beszélt, mellette ült, vele
 1501    I,     Sz|                        mely emésztéskor jut a bélcsatorna nyirokereibe~ ~Cid – Pierre
 1502    I,      I|                       gutát? Csak nem pokol a béle ennyi embernek, hogy eggyel
 1503    I,     IV|                 rigyesen hajtatott neki, hogy beleakadva a tejárus tengelyébe, hopp!
 1504    I,    VII|                      tevé, s nagy kedvetlenül beleakasztva magát István gróf karjába,
 1505    I,      X|                   köménymagos rántottlevesnél beleaprított zsemlyével. A lyányok, ha
 1506    I,   VIII|                     vad a sás közepén, térdig beleásta magát a mocsárba, körös-körül
 1507    I,   XIII|                     nekem a nagy urak ügyeibe beleavatkozni. Csak tessék kibékülni vele!
 1508   II,     XV|                    költészettel, néha annyira belebonyolódott a jó asszonyság, hogy önmagával
 1509    I,   VIII|                     más.~ ~Természetesen mind belebuktak. Minden pohár bor egy-egy
 1510   II,     XV|                   éppen attól őrizkedni, hogy beléd ne szeressen, mert egy ilyen
 1511    I,   VIII|                     és pecsétnyomó gyűrűk úgy belédagadva, hogy le nem bírná húzni.~ ~
 1512    I,   XIII|                       a görbe fésűt, és állát beleegyengette nyakravalójába, nadrágszíján
 1513    I,     IV|                   medve szerepét játszani. Az beleegyezik. A lordot befűzik a medvebőrbe,
 1514    I,     XI|                    van, amibe a szegény ember beleesik, s amit a gazdag nem is
 1515   II,   XXIX|                megszoktam rágondolni, gyakran belefekszem, és elgondolom, hogy milyen
 1516    I,     IX|                 félelmetesen ismert szónok, s belefog egy hosszú latin előadásba,
 1517    I,      I|                     amint tetszik látni, mint belefúltak a nagy vízbe, hacsak ezt
 1518   II,    XVI|                   gondolt már magával, szinte belefutott ellenfele kardjába, s elvégre
 1519    I,      I|                  keresztül, hogy aki vesztére belehajt, ott vénül meg benne, vagy
 1520    I,   VIII|                    sem a lovam, mi futunk, ha belehalunk is. Ugye Ráró?~ ~A paripa,
 1521    I,     XI|                      kiszaggatni a leveleket, belehurcolni újra abba a fertőbe, amelyből
 1522   II,  XVIII|                      maga János úr is annyira belejött a jókedvbe, hogy le kellett
 1523    I,     VI|                       skiccírozni, * s rögtön belekapni a jelenésbe.~ ~E jelenetre
 1524   II,     XV|                       ki sudarát, a sárkányok belekaptak az útba, s perc múlva messze
 1525    I,      I|                      volt rá, hogy az emberbe belekössön, s ha valakinek a képe nem
 1526    I,      I|                   veszekedni, abba mindenáron beleköt, az különben is mérges fog
 1527    I,   XIII|                  aljába, s egy csomó naplopót belekolonizált; * a kastélyban pedig minden
 1528   II,     Sz|                        itt: prémes, gyapottal bélelt henger alakú burok, melyet
 1529    I,      I|                      hiába dáma, mert egészen belém bolondult.~ ~– Hagyja az
 1530   II,     XV|                      félt.~ ~Vagy néha mélyen belemerülve gondolataiba, töprenkedéseibe,
 1531   II,    XIX|                   suttogó Fanny, s iparkodott belenézni az iratba, melyet barátnéja
 1532    I,    III|                  melybe csak oly tagoknak van beléphetése, kik vagy előkelő születés,
 1533   II,     XV|                        s egyszerre véletlenül belepillant, elfordítja azt magától,
 1534    I,      X|                     Bordácsi meglátta a hozzá belépő Mayer urat, levevé pápaszemét,
 1535   II, XXVIII|                        mely az emlék talapját belepte. Rudolf elgondolkozott.~ ~
 1536   II,   XXIX|                         Amint János és Rudolf beléptek, az együtt levők komoly
 1537   II,   XXVI|                elgondolni, hogy ez ember, kit beléptekor milliók urának tartottunk,
 1538    I,      I|                      a sárról beszélek, amibe beleragadtam, hanem ezt itt körül hogy
 1539    I,    VII|                    naplójához, hogy emlékéből belérajzolja Chataquéla arcát, ami élénk
 1540   II,    XVI|             eszeveszetten, visszatarthatlanul belerohant annak kinyújtott kardjába.
 1541    I,   XIII|                     vitt fel a katedrára, úgy belesült mindenbe, hogy azt sem tudta,
 1542   II,    XIX|                    lehet félteni senkit, hogy beleszeret. Képtelen volna egy tapasztalatlan
 1543    I,   VIII|                     tán egy grófkisasszony is beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa
 1544   II,    XXI|                      és őt meglátná – és újra belészeretne.~ ~Most egyszerre a rétre
 1545   II,    Veg|                helyeslik, hogy két nagy nevet beleszőttem e regénybe, kiknek azután
 1546    I,   VIII|                     sem vette észre a földön, beletapodták a porba.~ ~– Ez nem igazság! –
 1547    I,   XIII|                       hánytak a szemei, ahogy beletekintett.~ ~Az öreg Kárpáthy János
 1548    I,    III|                    levetkőzi ősi sajátságait, beletörődik azon formákba, miket elé
 1549   II,  XVIII|                      kérni, hogy elég vakmerő beleülni, s előrehajlott, hogy nagyon
 1550    I,      I|                 fekszik, mind az ördögé lesz. Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő
 1551    I,      X|                     fojtani, az ember maga is beleugorhatnék!”~ ~Azzal visszafordult
 1552   II,     XV|                  világból, nem bírta meg azt, beleugrott a Dunába; bár én is utánaugrottam
 1553    I,   VIII|                   elkezd futni a gulya közül, belevadul a pusztába, véres nyelvvel,
 1554    I,    VII|                       hogy egy ilyennek a fia belevág a szavába.~ ~– Tehát – folytatá
 1555    I,   XIII|                   alig adta meg a magot, amit belevetettek – a leggazdagabb földön.~ ~–
 1556   II,    XXI|                    elkap a próbálgatott ló, s beleviszi a ménes közé, ez alkalommal
 1557   II,    XIX|                  gyönge szívű embert százszor belezavar a beszédjébe, s mikor elkezd
 1558    I,     Sz|                      híres vidéke~ ~Brabant – Belgium egyik tartománya~ ~bramarbas –
 1559   II,     Sz|                      Belle-Alliance – helység Belgiumban, róla nevezték el a poroszok
 1560   II,     Sz|                   alliance – szép szövetség~ ~Belle-Alliance – helység Belgiumban, róla
 1561   II,     Sz|                     szűzi istennő, híres ária Bellini Norma c. operájából~ ~C'
 1562    I,     II|                 legújabb év vereteiből és jól belocsolva eau de Cologne-nyal * és
 1563   II,     XX|               láthatók a népes kastély kapuin belől; gömbölyű, sárga mázú hintók
 1564    I,      I|                   küldé, s ilyen furcsa módon belovagolt a csárdáig. Az izmos cseh
 1565    I,    VII|                    gomolygás, elkezd a palack belseje bámulatosan megelevenülni,
 1566    I,   XIII|                     tisztelet jeléül, s annak belsejébe egy pár galamb volt rejtve.
 1567   II,   XXVI|                       elrejteni a dühöt, mely belsejében felforrott e szóra.~ ~–
 1568    I,     VI|                darabokban a szereplőknek a mű beltartalmával ismeretségben lenni.~ ~Hanem
 1569   II,    XVI|            megpiszkolhatni, orrát vagy szemét bélyegezni meg. Egyiknek sem sikerült,
 1570    I,      I|                  morogva, s oda se néz, hanem bemegy a konyhába átázott bundáját
 1571   II,  XXVII|                    hogy van azóta – és minden bemenőtől izent neki valamit.~ ~Ki
 1572    I,      X|                 valamelyik merveilleux mellé? Bemutassa-e a vidám társaságnak mint
 1573   II,    XIV|                  essünk át azon, hogy magamat bemutassam. Azon kell kezdenem, hogy
 1574    I,     II|                      kell tehát, hogy őt újra bemutassuk.~ ~A calicot-szezonnak;
 1575   II,  XVIII|                      gondolá, hogy a szokásos bemutatások nagyon sokáig fognának tartani,
 1576   II,   XXXI|                    őket nagyságuk tetőpontján bemutathatni.~ ~ ~ ~Többi ismerőseinkről
 1577    I,     Sz|               debütírozni – először fellépni, bemutatkozni~ ~delícia – finom, ízletes
 1578    I,     Sz|                 Rossini operájának kolozsvári bemutatóján Déryné alakította Rosinát~ ~
 1579    I,   VIII|                  senkire sem várnak. A háziúr bemutatta az érkezőt vendégeinek mint
 1580   II,     XV|                 jönnek az ifjú gentlemanek, s bemutogatják egymást a házigazdának,
 1581   II,     XV|                      társaság közé, egyenkint bemutogatta nejét a tiszteletre méltó
 1582   II,     XV|                     lapot találta behajtva és benedvesítve. Azok bizonyosan könnycseppek
 1583    I,     IV|                       Théâtre de la Gaieté * -beni vendégszereplését?~ ~Ah
 1584   II,    XXV|                legnagyobb örömtől, amit Isten benned adott neki, visszatiltani.
 1585   II,   XXXI|                    addig vissza nem jön, amíg bennetart; de azért ő most is úgy
 1586   II,     XV|                 Fennimor, és egyre nyer, néha bennhagyja az egész tételt kétszer-háromszor,
 1587   II,   XVII|               látszván meg bennök azon néhány bennszülött és bennvénült törzsvendég,
 1588    I,    III|                   chylus, * piros vérré válik bennünk; ha eljárunk a külföldre
 1589   II,   XVII|                    azon néhány bennszülött és bennvénült törzsvendég, mint mikor
 1590    I,    III|                    kákával és vízi tulipánnal benőtt mocsárt, melynek közepén
 1591    I,      X|               hozzájuk legközelebb, családjuk bensejében történik, hacsak valaki
 1592    I,     Sz|                        tógátus – kollégiumban bentlakó, egyenruha (tóga) hordásra
 1593    I,     Sz|                    nyakban volt – ittas volt, benyakalt~ ~Nyilas – Debrecen határának
 1594   II,    XXX|                   fölött is.~ ~Halálának híre benyargalá az egész vidéket, s miként
 1595   II,     XV|              nagynénje még mindig ott aludt a benyílóban, s a két szoba ajtaját nyitva
 1596   II,     XV|                      megközelítőleg Teréz egy benyílót rendezett el számára, mely
 1597    I,    VII|                       emberrel, aki páholyába benyit, össze fog veszni.~ ~S csakugyan
 1598    I,    VII|                    emlékébe idézze azon napok benyomásait, melyek ama bűbájos hölgy
 1599   II,     XV|                     levelkét írt, összehajtá, bepecsétlé, s átnyújtotta Boltaynak.~ ~
 1600    I,     VI|                 ismeretlen canaille-jal, mely bepiszkolta fehér mellényeiket, behorpasztotta
 1601    I,   XIII|                  palotából, annak az ablakait berakatta téglával, magának pedig
 1602   II,     XV|                       elég.~ ~Egy napon Teréz berándult Pozsonyba a menyasszonyruhák
 1603    I,      I|                   jövevény (ennyit tanult meg Béranger-bul), amint berúgta a konyha
 1604    I,   XIII|                     német polgárok városában, bérbe vett szűk udvarú szálláson,
 1605    I,    VII|                  kiket valaha a Dhavalagiri * bércei neveltek.~ ~Első férje egy
 1606    I,     II|            megidéztettek ki nem fizetett havi béreikért, és lám, vagy egy, vagy
 1607   II,    XXI|                       bokrok között, másutt a berekből csak a lovaglók feje látszik
 1608    I,      I|                  utolsó szavaknál már egészen berekedt az öreg, hogy alig lehete
 1609   II,   XVII|          nyugdíjaztatik.~ ~Marci feleségestől berendeltetett a kastélyba, ő maga a nagyságos
 1610    I,     Sz|                         áruház, üzlet, üzleti berendezés, műhely~ ~Euterpé – a lirai
 1611    I,     Sz|              templomáról és vallásos keretben berendezett prostituált házáról híres
 1612    I,   VIII|                munkásokat, a város valamennyi bérese, gulyása nem bírta egyesüiilt
 1613   II,   XVII|                     hogy Kutyfalvi valamennyi béresével együtt egész az erdő széléig
 1614   II,    XXI|                 teljes erejéből neki a róka a Berettyó-ágnak. Sikerült a ravasz fickónak
 1615   II,   XXXI|                      asszony van, fojtassék a Berettyóba, és amely iskolásleány az
 1616   II,    XXI|                   oldalvást egy kiszakadása a Berettyónak, melyet rákászati tapasztalataiból
 1617    I,   XIII|             kétemeletes kastélyt építtetett a Berettyópartra divatos rondellákkal * s
 1618   II,    XIV|                melyben a lidérkék * előjönnek berkeikből, s kereket hánynak a harmatos
 1619   II,    XXI|              meg-megállt. Sajnálni látszott a berket, melyből kiugrasztották,
 1620    I,    XII|                      kiszállt a főúr, hintaja berobogott az udvarra. Nagy medvebőrös
 1621   II,     XV|                    otthon volt gyári házában, berohan hozzá egy szennyesen, csaknem
 1622    I,   XIII|                   öccse, a praktikus Kárpáthy Bertalan, magtárnak fordítá a kollégiumnak
 1623    I,     Sz|                     körözvény~ ~claque – itt: bértapsoló társaság~ ~claque entrepreneur –
 1624    I,     Sz|                    claqueur chef – a színházi bértapsolók feje, vezértapsoló~ ~cocu –
 1625   II,   XXIV|                       után, amikor egypár jól berúgott nemes atyafinak eszébe jutott
 1626    I,      I|                      meg Béranger-bul), amint berúgta a konyha ajtaját, s megrázta
 1627    I,     IX|                     közelgő kikelet dalnokai: Berzsenyi, Kazinczy, a két Kisfaludy,
 1628   II,   XXII|                alkalmatlan, szép lábujjhegyen besompolyodott hozzá, odalépett ágyához,
 1629    I,   XIII|                   hogy mit loptak?~ ~– Ejnye, beste lélek fia! Énvelem beszélsz
 1630    I,    VII|                    minők itt a függönyök közt besütő napsugárban táncolnak, s
 1631    I,   VIII|             túlterjednek; s az a föld, melyet beszántunk, learatunk, melyet zálogba
 1632    I,     IV|              hozzájárulhatlanná tevé magát, s beszédbe sem akart ereszkedni e pont
 1633   II,   XXIV|                 rosszkedvű?~ ~– Az elfogadási beszédben volt valami kellemetlen.~ ~
 1634   II,     XX|                      Szépkiesdy gróf utoljára beszédébe vágott.~ ~– Hagyja el méltóságod
 1635   II,    XIV|                          Itt megállt Kárpáthy beszédében, s hátraveté a karszékben
 1636   II,    XXI|                       kacag a pünkösdi király beszédein. Ha tudná, hogy ezt udvarlásnak
 1637   II,    XIX|                  előtte, mindig országgyűlési beszédeit magasztalják, mikor ő meleg
 1638    I,   XIII|                   zene, pohárcsörgés és vidám beszédek vegyültek mulatságos zajjá,
 1639   II,     XV|                  keressen fel, fontos, sietős beszédem van vele. Jöjjenek kegyetek
 1640    I,     IV|                       senki bele ne szóljon a beszédembe!~ ~Tehát tudják önök, hogy
 1641   II,     XX|                       kiáltott a jeles hazafi beszédére.~ ~A jeles hazafiaknak az
 1642   II,  XVIII|                   csak én érzem.~ ~Az indulat beszédessé varázsolá e nőt, ki különben
 1643    I,    VII|                illőnek találta ez emfatikus * beszédfolyamnak más menetet adni, s Flórához
 1644    I,    VII|                 tovább szarkazmusait – vágott beszédje közé Eszékiné –, mi nem
 1645   II,    XIX|                   embert százszor belezavar a beszédjébe, s mikor elkezd nevetni,
 1646    I,    III|                     egészen más irányt adva a beszédnek:~ ~– Minő hivatás tartja
 1647   II,    XIV|                     vele a házba, mert hosszú beszédök leend egymással.~ ~A mester
 1648    I,     IV|                 heverni. Tehát a jámbor fiú – beszegődött a kis táncosnéhoz –inasnak.~ ~–
 1649    I,     IX|                  célhoz juthatni?~ ~– Azt nem beszélem ki előre, elég azt tudnotok,
 1650    I,     IX|                       áll…~ ~Ilyen tanulságos beszélgetés folyt azon jeles csoportozat
 1651    I,    VII|                       valami általános tárgyú beszélgetéshez kezdett vele megkérdezve
 1652   II,  XVIII|                    hogy más irányt ne adjon a beszélgetésnek.~ ~– Kegyedet mindenütt
 1653   II,     XV|                   hárman szívesek nehány órai beszélgetésre elzárkózni velem.~ ~E szavak
 1654   II,     XV|                       utána, bevitte magához, beszélgetett vele, zongorázott neki –
 1655    I,     IX|                  egymástól az egy csoportbasa beszélgető ifjú honatyák. – Miről volt
 1656   II,  XVIII|                      érzelmes jelenetnek, úgy beszélgettek egymással, mintha régi-régi
 1657   II,     XV|                     nem kívánom én, hogy vele beszélhessek, csak hogy valahol, ablakon
 1658    I,     IV|                     juthasson, vele mindennap beszélhessen, hogy úgyszólván éjjel és
 1659    I,   XIII|                rágalmazta a jámbort, aki csak beszélhetett, a teremben az urak, a konyhában
 1660   II,  XXIII|                      gondom nekem arra? Tőlem beszélheti a világ, hogy Kárpáthyné
 1661   II,    XIV|                     mindennap láthatják, vele beszélhetnek, őt bámulhatják, tisztelhetik;
 1662    I,   VIII|                    vigalmairól annak idejében beszélhetni, s hogy történetünk egyik
 1663    I,     XI|                 tanácsát kérje, s hogy nénjét beszélje rá engedékenységre; ily
 1664   II,  XVIII|                        hogy azon személyekről beszéljek nagyságodnak, akik iránt –
 1665   II,  XXIII|                      mintha nem az ő kedvéért beszélne, s azért is a kis szerecsenre
 1666    I,    III|                   nekem, mintha ővele magával beszélnék. Már korán reggel kijöttem,
 1667    I,    XII|                  fülelt, hallgatózott, ha nem beszélnek-e valahol egy polgárlyánról,
 1668   II,  XVIII|                   fiatal hölgynek mindig elég beszélnivalója van egy mással. Ha önnek
 1669   II,  XVIII|                     Hagyjuk őket magukra! Sok beszélnivalójok lesz. Kárpáthy úr, mondhatom,
 1670   II,    XIX|                       beszédes ajkakat, e még beszélőbb, ragyogó szemeket, miktől
 1671   II,     XX|                       a haragtól fordult el a beszélőtől, legyezőjével takarva el
 1672   II,     XV|                      juthasson, amíg ő ki nem beszélte magát.~ ~– Én vagyok az
 1673   II,     XX|                   sírtak, ott szűköltek, s ha beszökhetett egy, azt az ágyam alól ki
 1674    I,    VII|                    amúgy az ajtóban állt meg, beszólva halkan Rudolfhoz.~ ~– Ugyan
 1675    I,   XIII|                  miatt a boglyákban fülledt a betakart repce, s attól lett fekete
 1676    I,     IV|                      a két első felvonása van betanulva, s így csak az ő eltávozta
 1677    I,   XIII|                     létező tudományait ki- és betanulván visszatérett, megtevé őt
 1678   II,    Meg|                      es időkről szólt, szépen betapostatta papírmasénak; Sajó barátom
 1679   II,     XV|                    álmatlan éjszakáért, miket betegágyaitoknál eltöltöttem, hogy a magam
 1680   II,   XXVI|                     beteg, és alkalmasint még betegebb fog lenni.~ ~– Szegény nagynéni –
 1681   II,     XX|             tudósoktól, sem a juhoktól, sem a betegektől, sőt még ama kukacoktól
 1682    I,     II|                        hogy nekem egészen más betegség jeleit fogja elmondani,
 1683   II,   XXII|              meglátogassa, az első hír súlyos betegségéről kényszeríté azt termi. Éppen
 1684    I,      V|                    csak valami olyan színpadi betegséget.~ ~– Tudja, Jeanette, hogy
 1685    I,      X|               hívatnak neki doktort?~ ~– Az ő betegségét doktor nem gyógyíthatja
 1686    I,   VIII|                       a földön fekvők tengeri betegségről ordítoztak, s Kutyfalvi
 1687   II, XXVIII|            keresztülvágott a mezőn, a fuvaros betért az útféli csárdába azalatt.~ ~
 1688    I,   XIII|                  átlapozott számadások azután betétettek a családi archívum rácsai
 1689   II,     XV|                     Szívesen. Ámbár azért kár betintáznod az ujjadat, mert ha szóval
 1690    I,     Sz|                   hivatalnokokat illető cím~ ~bêtise – ostobaság~ ~billeng –
 1691    I,     II|                     valami tréfás ember ezt a bêtise-t * írta: „Itten kaphatók
 1692   II,   XXII|                     kötelességünk van, miknek betöltését emberiség, közügyek, szenvedők
 1693   II,     XV|                      mindnyájan várták, midőn betoppant. Ugyanazon öltönyben volt,
 1694   II,   XXXI|                   sírkövet, melynek mindegyik betűje, mintha egy égő szem volna,
 1695   II, XXVIII|                       névnek „Fanny” mindenik betűjét.~ ~– Ön előtt nem szégyenlem
 1696   II, XXVIII|                    hóvilágnál ott ragyogtak a betűk:~ ~„Kárpáthyné Mayer Fanny.”~ ~
 1697   II,   XXIX|              összerágta tollát, s nem látta a betűket, melyeket leírt… Csak János
 1698   II,     XV|                Mayernét a pitvarból a szobába betuszkolni, ott leültetni, s megfoghatóvá
 1699   II,    XIX|                  kinek a számára gyakorolná a betűvetés nemes foglalatosságát a
 1700    I,      I|                   vízben úszik, a gyeplűt egy betyárképű vén kocsis kezeli. Alszik
 1701    I,      I|                  vannak kocsisok, akik sokáig betyárkodtak a vidéken, s azalatt úgy
 1702    I,      I|          parasztleányokból, s magához hasonló betyárok társaságában reggelig eltáncol
 1703    I,   VIII|                       szegletbe vágja, azok a betyáros tempók, világosan mutatják,
 1704    I,   VIII|                kicsiny, pörge bajusszal, mely betyárosan felfelé volt csapva, vállaira
 1705    I,     IX|            míveltséget megtagadott; ez valódi betyárpropaganda volt, kik szűrben, gubában
 1706    I,   VIII|                      minden barbarizmusnak, s betyárszemináriumok úri emberek számára. Ha
 1707    I,   VIII|                 amekkorának képzeled magadat; beültetnélek ide az úri kompánia közé,
 1708   II,   XXIX|                azokkal feledhetlen nőm sírját beültetni. Ugyancsak tízezer forint
 1709   II,     Sz|                     jux – csíny, tréfa, móka, beugrató játék~ ~ ~ ~kacsi – félre,
 1710    I,      I|                    volna a gondviselés útjait bevágni.~ ~Végre csakugyan mind
 1711   II,     XV|                 füstölt paprikás szalonnát, s bevágott utána egy tele kotyogós
 1712   II,    Meg|                   egész meséhez; annál inkább bevallhatom ezt a Magyar nábobnál, mert
 1713   II, XXVIII|                   kinek most már a föld alatt bevallhatta, hogy szerette, s hűlt szívéhez
 1714   II,    XVI|                       a halál kapuja előtt is bevallják; rendesen ilyenkor szoktak
 1715   II,     XV|                    mikor egy hölgynek van egy bevallott szeretője és több nincs,
 1716    I,   XIII|                 erdőmnek; vágtassunk oda, ott bevárhatjuk, míg a zápor átmegy. Odanyargalunk
 1717    I,   XIII|                          Jancsi úr alig bírta bevárni a János fővétele reggelét;
 1718   II,   XXIV|                     függnek.~ ~A szertartások bevégeztével szokásosan nagyszerű lakoma
 1719    I,   XIII|                       telve lévén okiratok és bevégzett számadások múmiáival, miket
 1720   II,    XVI|                       egymást vágni, a párbaj bevégzettnek tekintetik.~ ~A felek feltűrt
 1721    I,      X|                    még hajlandó a jó tanácsot bevenni – folytatá az asszesszor
 1722    I,   VIII|                      úr, hány akó bor és hány bevert fej van neki a rovásán!~ ~
 1723    I,   VIII|                     állat van a földbe ásva s beverve facövekekkel; egy tapasztalt
 1724    I,    III|                      egy-egy filozóf neve van bevésve, köztük Voltaire, Montesquieu
 1725    I,   XIII|                            Fogyott ellenben a bevétel a gyapjú rovatával, mely
 1726    I,      V|                   perceit, nehogy a gyógyszer bevételével elkéssék, hűs kezével lohasztá
 1727    I,     Sz|                     exordium – szónoki beszéd bevezetése, kezdete~ ~explózió – robbanás~ ~
 1728   II,     XX|                   törekvés.~ ~A gyűlés komoly bevezetésen kezdődött. Kárpáthy János
 1729    I,      I|                  fényes cselédet, kik egészen bevilágíták a házat fáklyáikkal, mindjárt
 1730   II,     XV|                      lenne szíves bácsi, hogy bevinné?~ ~Mayerné szemet, szájat
 1731    I,   VIII|               lovagolt két esküdt pántlikával bevont rézfokost tartva kezében,
 1732    I,     II|                 ezüsttel préselt szőnyegekkel bevonva, miket a virágos tibetsálok *
 1733    I,     Sz|                 sárkány, baziliszkusz~ ~bej – bey, bég; eredetileg közelkeleti
 1734    I,      X|                segéljen! én magam leszek, aki bezáratom az urat.~ ~Mayer ijedtében
 1735    I,     XI|                   chevalier bement, akkor meg bezáratták. Ők maguk azután a padlásszoba
 1736   II,   XVII|                   rokonait ölelhesse, s ezzel bezárja a levelet.~ ~Szívről, szívvilágról
 1737   II,    XVI|                       vendéglőben, aholott is bezárkózva megismerteték a feleket
 1738   II,    XXV|                  hálószoba ajtajáig. Az ismét bezáródott előtte.~ ~Ez az elképzelhető
 1739    I,    VII|                   első fohász és első könny a bezárt gyermekévek óta.~ ~Azután
 1740    I,    VII|              bizonyosan eltávozott, s azalatt bezárta a gyermekeket, és azok most
 1741    I,     Sz|                években vált híressé, 1829-ben bezárták~ ~fiaskó – balsiker, felsülés,
 1742   II,     XV|             eltávoztak a legbelsőbb szobákba, bezárva minden ajtót magok után.~ ~
 1743    I,   XIII|                       másik percben Kutyfalvi bezúzott homlokkal terült el a küszöbön.~ ~
 1744    I,      I|                     éjszaka torkig eszi magát bíbictojással, s reggelre meghal nekem;
 1745    I,     Sz|                    városok, melyeknek lakói a bibliában, Mózes könyve szerint kicsapongó
 1746   II,    XIV|                 érthetlen gazdagságú úr, ön a bibliai nábob. De én tudom, uram,
 1747    I,   XIII|            hajnalodott, az ég keleti kárpitja bíbor és rózsa, karmazsin és sáfrán
 1748   II,  XXIII|                     szoba közepén, egy gazdag bíborottománon, * csupán egy veres burnuszba
 1749    I,     VI|               félsötét hátteréből előlépett a bíborpalástos, arannyal hímzett nőalak,
 1750   II,  XVIII|                    kiégni; nem rejté el, arca bíborvörös lett. Ah őelőtte anyáról
 1751    I,     Sz|        szerencsétlenség~ ~marjul – ficamodik, bicsaklik~ ~mart – part~ ~matronális –
 1752   II,    XIV|                    kezdek élni! Én nem vagyok bigott ember uram, de midőn halálos
 1753    I,     Sz|                      Kakad – ma Kokad, község Bihar megyében~ ~kakastaréj –
 1754    I,   VIII|                    közelebb léptetve a szilaj bikához, rávágott egyet karikás
 1755    I,   VIII|                   hirtelen a szemét találta a bikának. Villámgyorsan ugrott az
 1756    I,     IV|                pikétasztaloknál * úgy, mint a biliárdok körül csoportok alakulnak,
 1757    I,     Sz|                    cím~ ~bêtise – ostobaság~ ~billeng – itt: fürt~ ~bonc – buddhista
 1758    I,   XIII|             hajzatának gyér maradványai ezüst billengekben * kondorultak * tarkója
 1759    I,      I|                       mire az helybenhagyólag billentett fejével. János úr ekkor
 1760    I,   XIII|                    megbotránykozására meg sem billentve kalapját az erkélyen álló
 1761    I,   XIII|                     nem látja, hogy a családi billikom van odatéve? Hát gondoltam,
 1762    I,      I|                 rakatott meg ezüsttálakkal és billikomokkal, s nagy ezüstvedrekben jég
 1763    I,     XI|                    ezt letépni könyörtelenül, bimbójából egyenkint kiszaggatni a
 1764    I,     VI|                      nem magaszto sabb, midőn bírái, midőn ellenei elé lépett
 1765    I,      V|                  művészete remekelt, fitymáló bírálatokkal és üres padokkal. Később
 1766    I,   XIII|                     dévajság senkitől meg nem bírált menhelye; mert hisz akkor
 1767    I,     XI|               látszani, s akkor, ha ő magában bírandja gazdagsága forrását, elenyészik
 1768    I,     IX|                       Erdélyben örök emlékkel bírandnak, mint utolsó csillagai az
 1769    I,    VII|                      mily könnyű és édes az ő bírhatása!~ ~Ez ád legnagyobb ingert
 1770    I,   VIII|                    óvatosabb körülírással nem bírjuk részletezni.~ ~Igen jó mulatságnak
 1771    I,   XIII|                     kellett volna ereszteni a birkákat a vetésre, néhol lekaszáltatni
 1772    I,   XIII|                  ispánok, kasznárok, írnokok, birkások, árendások s más afféle
 1773    I,   XIII|                     ispánoknak, kasznároknak, birkásoknak és írnokoknak, utoljára
 1774    I,   VIII|                     és nyögnek, az utolsó hős birkózásnak ered a háziúr fogdmegeivel,
 1775    I,     IV|                    vadász nem bír a medvével, birkóznak, végre a vadász esik el,
 1776   II,    XIV|                   volt, hogy ez az úr most őt birkózni hívja.~ ~– Igenis, én vagyok
 1777   II,    XIV|                   jövője semmivé lesz miatta, bírnia kell e hölgyet, s tán boldogítni.
 1778   II,  XVIII|                       ékesenszólással kellene bírnom, hogy őt leírhassam hozzája
 1779    I,      V|                   Sándor cár rögtön kitiltott birodalmából minden francia színészt,
 1780    I,     VI|                      midőn ellenei elé lépett birodalmát visszanyerni vagy elveszteni. –
 1781   II,  XXIII|                      mi hozott ismét vissza e birodalomba, én hősöm, én trubadúrom? –
 1782    I,     VI|                  elveszteni. – Óh, itt is egy birodalomrul volt szó!~ ~Mély csend honolt
 1783    I,   VIII|               százhúszezer forinton, mégpedig bírói végrehajtás útján, tehát
 1784    I,     II|                    félnek szabadságában van a bírót elkergetni, bottal, vasvillával
 1785    I,   VIII|                 amiért rögtön le is fizette a bírságiumát, mégpedig egyúttal megduplázva,
 1786   II,   XXIV|                       Meglátszott a hatás? El bírta-e titkolni a szúrás fájdalmát,
 1787    I,    VII|                       az égő ház ablakáig sem bírtak vele prüszkölni.~ ~– De
 1788   II,   XXIX|                     Hatalom? Egyik sem az. Én bírtam mindezt, és nem voltam boldog.
 1789    I,   XIII|                       Kárpáthy-család roppant birtokai praesumptiv * örököse iránt
 1790   II,   XXIX|            tisztviselőim, akik jelenleg földi birtokaimat kezelik, fizetéseikben maradjanak,
 1791    I,     II|                     magához jönni, hogy önnek birtokait újra elfoglalja, s önt ezáltal
 1792    I,   XIII|             számadásai, kik Jancsi úr roppant birtokán felezik a jövedelmet, s
 1793    I,      I|                úröcsém, nagyon sajnálom, hogy birtokának, melyet vitéz őse érdemeivel
 1794    I,     II|                      magyarországi legnagyobb birtokok egyike nehány év alatt egészen
 1795   II,  XVIII|                      s a világ minden kincsei birtokosának sem árulnak örömet, megelégedést,
 1796   II,    XXI|                   ilyen majorátusi * jószágok birtokosát nagyon erős okai vannak
 1797    I,     IX|                    napi járó földeknek voltak birtokosi: idegen, tán soha nem hallott
 1798   II,     XX|                  juhokban és selyembogarakban bírunk, mert maguk az agarak bizonyára
 1799    I,     II|                      példabeszéd azt mondja: „Bis dat, qui cito dat”. „Kétszer
 1800   II,    XIV|                     lenni, mint kánikulában a bivaly. Dúlt, fúlt, szörnyű dolgokra
 1801   II,   XXVI|              közönségnek, azalatt fördőkre és bivalyvadászatra járván, hanem ha megtértünk,
 1802    I,   VIII|                temetőkben helyezi el magát. A bizakodó lovasok kiállnak a síkra,
 1803   II,  XVIII|                  leánya – a nagyságos asszony bizalmába, szeretetébe ajánlhat.~ ~–
 1804    I,     Sz|                      göndörödik~ ~konfidens – bizalmaskodó~ ~kótyomfitty – hitvány,
 1805    I,    XII|                 nehogy vele találkozzék, arca bizalmatlanságot költ szívében, és irtózik
 1806   II,  XVIII|                   által nyerje meg szíveiket, bizalmukat? Hátha éppen az előtt tárja
 1807   II,   XVII|                    hozzá, s van kilátás, hogy bizalmukkal meglehetősen terhére fognak
 1808   II,   XXIX|         megoszlattatásomat, s Istenben vetett bizalommal közelitek porrá-lételem
 1809    I,    VII|                      fordulva.~ ~Alig lehetne bizarrabb csoportozatot festeni, mint
 1810    I,    VII|                       csóválgató fejét: „Minő bizarrerie! Minő feltűnni vágyás!”~ ~
 1811    I,    XII|                    lövés felett. Ez tetszésre bízatott. A kiindulási távolság negyvenöt
 1812   II,  XVIII|                     ön sohasem érdemelt meg. (Bizd el magadat ostoba! Ne gondold,
 1813    I,     XI|                       hogy szigorú nevelőnője bízik benne, önbizalomhoz jutott.
 1814   II,  XVIII|                   egyiket sem rekommendálná * bizodalmába.~ ~Pedig Fannyt most úgy
 1815   II,  XVIII|                      közől, akikben nagyságod bizodalmát helyezheti, és csalatkozni
 1816    I,    XII|               felejtette légyen, amire minden bizonnyal szükség fog lenni.~ ~– Helyre!
 1817    I,     II|                mindezt meghallanom?~ ~– Annak bizonyítékául, miszerint titkok igenis
 1818   II,    XXI|                      meg a kedvemért, hogy ne bizonyítsa be azt.~ ~– A te kedvedért?
 1819   II,  XXIII|                 kötelezve a bók által. Zsokó, bizonyítsd be neveltségedet azáltal,
 1820    I,   XIII|                       bevételek, ut sub stria bizonyíttatnak, e következők:~ ~Itt elébb
 1821   II,    XXV|               szüksége.~ ~Csak egyszer valami bizonyítványa legyen kezében e nő gyöngesége
 1822    I,      X|                        ő adhat legérvényesebb bizonyítványokat, s azokat, ha kell, keze
 1823   II,    Meg|                     hévmérő szerint aláfűt, s bizonyosra működik.~ ~Hát én a galamboktul
 1824    I,      I|                   első ülésbe helyezkedék két bizonytalan külsejű férfiú háttal a
 1825   II,     XX|             választmányi tag és tizenkét tagú bizottmány, s mindez annak rendi szerint
 1826   II,     XX|                 választván saját kebléből egy bizottmányt, mely a statútumokat kidolgozza,
 1827   II,    XIV|                    hozzám nőül adja, sem hogy biztassa rá, csupán egyszerűen adja
 1828   II,     XV|                     ellen.~ ~Kecskerey úr nem biztat, nem szerez meg senkit,
 1829    I,      V|                       szempilláit, az orvosok biztatása szerint ezentúl már életveszélyen
 1830    I,     VI|                     tapsviharnál; e sóhajból, biztatásból, elégültségből vegyült hang
 1831   II,    XIV|               megjelent tünemény adta nekem e biztatást, és hogy visszatértem emberek
 1832   II,   XVII|                nagyobb részét Pesten tölti, s biztatja a többi főurakat is, hogy
 1833    I,    III|                       utolsó szavakkal Miklós biztatta társait, ki az egész vita
 1834   II,  XVIII|                lefoglalt vendégektől, nagyobb biztonság okáért, hogy el ne szökhessenek.~ ~
 1835    I,    XII|               észrevevé a célt, s megnyugtató biztonsággal súgá a kézműves fülébe:~ ~–
 1836    I,    XII|                 Elfogadjuk – felelt Konrád –, biztos kézben ez is szilárdul hord;
 1837    I,   XIII|                       s jónak találta ezúttal biztosabb híreket várni be, s csak
 1838   II,   XXIV|                legszeretetreméltóbb mosolygás biztosítá az engedély felől.~ ~A szobaleány
 1839   II,    XVI|                     nyújt, a közhatóságok nem biztosítanak.~ ~Ha egy jellemkérdésben
 1840    I,     Sz|                       tollforgató~ ~tontina – biztosítás~ ~triárius – dárdás (hastatus),
 1841   II,    XIX|           Szentirmayné jelenléte a legnagyobb biztosíték erény és illedelem felől;
 1842    I,     II|                    Ezt reméltem.~ ~– Csupán a biztosítékok forognak kérdésben. Elébb
 1843    I,     II|                     sem ismeri. Egyébiránt is biztosíthatom önt, hogy ily házasságot
 1844   II,     XX|                       tisztelettel fogadja, s biztosítja róla, hogy mint nagy szónokot,
 1845    I,     VI|                       elömlik, azon hódolatot biztosítják számára, mely az örök fiatalságé.
 1846    I,     II|                 lövetni.~ ~Mert az élelmezési biztosoknak két neme szokott lenni –
 1847    I,     XI|                  úriasság, hanem az a nyugodt biztosság, mit az egyiránt kimívelt
 1848    I,     II|             tisztelhetjük őt, mint élelmezési biztost majd a rajnai, majd az olaszországi
 1849    I,    III|             dolgozhatni, mert az ilyesmit nem bízzák magyar nevű emberre. Tudom,
 1850    I,     IV|                 mindenki akarta, hogy valamit bízzanak rá.~ ~– Parancsoljanak velem
 1851   II,  XVIII|                       tanácsot kérjen, akiben bízzék, akihez ragaszkodjék, aki
 1852    I,     IV|                   mert sietnünk kell; Debryre bízzuk a virágárusnőket felhajhászni;
 1853    I,    VII|              Médard-templom veszve van. Több, blúzba öltözött ouvrier * egy másik
 1854    I,    XII|                   elvettem volna – folytatá a bőbeszédű dandy olyan éles hangon,
 1855    I,     Sz|                        Théâtre de Luxembourg; Bobino által 1816-ban alapított
 1856    I,      I|                      mozdult, mint a babuka * bóbitája, azzal megfogá a borzalmas
 1857   II,    XIV|      divatköltészetnek, ha olvassátok a vidám Boccaccio Dekameronját, La Fontaine
 1858    I,      X|                    töredezett hangon esedezék bocsánatáért.~ ~Valóban kőbül kellett
 1859    I,   XIII|                          Mivel fogja e nemes, bocsánatkész indulatot viszonzani Abellino,
 1860    I,    XII|                  célozni kezdesz, ne felülről bocsásd lefelé karodat, hanem alulról
 1861    I,      V|                     azt is megcselekszi, csak bocsássák; ekkor odaküldik legkiállhatatlanabb
 1862    I,   XIII|                     halála, lelkeért egy imát bocsásson az égbe.~ ~Ötödnap már nem
 1863   II,     XX|                   érinteni, amit soha meg nem bocsát. Neki a népszerűség az aranybornyúja,
 1864    I,     IV|                    három nap múlva útra kelle bocsátania, s Zelmirának még csak a
 1865   II,  XVIII|                      szeleskedéseket meg kell bocsátanunk – fiatal házasoknak.~ ~Azzal
 1866   II,   XXXI|             kilátásaiból alásüllyedt, azt nem bocsáthatták meg neki. Ő e pillanattól
 1867    I,    VII|                  kezében van, ki őt csendesen bocsátja alá; ha az ifjú csak egy
 1868    I,     IX|                    hogy hozzáférhetetlen, nem bocsátják semmi nyilvános helyre,
 1869   II,  XVIII|                    magának. Egy mellékfotelbe bocsátkozék le, amelyből embertől észre
 1870   II,   XXII|                       megismerni, ha soha nem bocsátotta volna lelkét repülni elérhetlen
 1871    I,   VIII|                       Jancsi úrhoz csak akkor bocsáttassék be.~ ~– Hát ez micsoda új
 1872   II,   XXIX|                   gyarlóságaik miatt el kelle bocsáttatniok is, ne veszítsék el fizetéseiket.~ ~…
 1873    I,    XII|                 golyók mindenki szeme láttára bocsáttattak a csövekbe, s a kihívott
 1874    I,     Sz|               patzenhäusli (platzen…) – piaci bódé~ ~peremptórius – hirtelen
 1875    I,      I|               minthogy egy impertinens éjjeli bögöly erővel ismeretséget akart
 1876    I,   VIII|                    lesz az első, akit fel fog bökni, veres nadrágjának miatta.~ ~
 1877    I,     IX|                     ifjú lángeszét, annyi agg bölcsességgel párosulva, a hazafiak legkomolyabb
 1878    I,    III|               külföldre azért, hogy hazánknak bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek
 1879    I,     XI|                       jó és rossz indulat egy bölcsőben alszik. Amelyiket ápolják,
 1880    I,    VII|                     oda.~ ~– Ön bement, s egy bölcsőjében alvó csecsemőt hozott ki,
 1881   II,   XXIX|              odamentek, körülállták a gyermek bölcsőjét; az komolyan tekinte szét
 1882    I,    VII|                       tehát gondoskodva van a bölcsőtől a sírig.~ ~Alig kondult
 1883    I,   VIII|                   hogy társa erősebb, iszonyú bömbölés közt elkezd futni a gulya
 1884    I,   VIII|                    felzaklatott vad irtóztató bömböléssel állt meg a síkon, lábait
 1885    I,   VIII|                       szarvait, már messziről bömbölnek, ha egymást meglátják, s
 1886    I,   VIII|                       megcsapatván, sem pedig börtönbe záratván.~ ~– Ejnye öcsém,
 1887    I,     II|                   százezer frankért az adósok börtönébe záratja magát?~ ~A bankár
 1888    I,     II|                       maradt kitartó az egész börzeingadozásban, s olyankor iszonyúakat
 1889    I,     II|                    közügyekkel nem törődik, a börzén mindig leghitelesebbek voltak
 1890    I,     II|                 hanyatt-homlok esett az egész börzevilág ijedtében, s futottak lefelé
 1891   II,    Meg|                   arcú, fekete langos * hajú, bogárszemű magyar szűz. De sok lepkeszárnyat
 1892    I,   VIII|                        s hosszú, ismételt vad bőgését hallatá.~ ~Márton ki akarta
 1893   II,   XXIV|                    főurak ültek hattyúprémes, bogláros öltözetekben, eléggé ritka
 1894    I,   XIII|               tiszttartó keresztelője miatt a boglyákban fülledt a betakart repce,
 1895   II,    XXI|                       neki-nekifutott egy-egy boglyának, mintha azt hinné, hogy
 1896    I,   XIII|                    kormos. Ezzel egybehangzó, boglyas, tüskés hajától elkezdve,
 1897    I,      I|              káromkodjék annyit.~ ~– A szénát boglyástul elvitte az ördög, a búza
 1898    I,   VIII|                      egész éjjel ott morgott, bőgött, csak nappal hallgatott
 1899    I,   VIII|                  megvált, bármi nehezen esék, bohócaitól, kutyáitól, cimboráitól,
 1900    I,      I|                     Nesze, Matyi!” (A nagy úr bohócának állatnevet, kutyáinak embernevet
 1901    I,      I|                    nagy úr frakkban járatta a bohócát, mint amely öltözet előtte
 1902    I,   XIII|                  barát, hivatalnok, cseléd és bohócbul más, mint Kiss Miska, az
 1903    I,      I|                      az asztalt a rajta fekvő bohóccal együtt négy lábánál fogva,
 1904    I,     IX|                     színpadán egy napig tartó bohóchősök diadalát ünnepelhették.
 1905   II,   XXIX|                  szolgámat Pált és öreg Vidra bohócomat és a lapáji pusztát, melyet
 1906    I,   VIII|                      Vele jöttek a két udvari bohócon kívül legszívesebben látott
 1907   II,   XVII|                  előszeretettel, kiben minden bohóságai s bizarr eszméi dacára annyi
 1908   II,    XIX|                     vidáman beszéltek a világ bohóságairól.~ ~Egyszer elővevék azt
 1909    I,     II|                      a többiek szenvedélyeit, bohóságait, vagyoni állapotját, pazarlását
 1910   II,   XVII|                   tele voltak azok mindenféle bohósággal, amikért nagyon kár volna,
 1911   II,   XXXI|                       De mi lelte az öreget e bohóságokkal? – kérdé valaki.~ ~– Hát
 1912   II,    XXI|                   beszélni szokott, kapitális bohóságoknak tartja, s érdemeiken felül
 1913   II,   XVII|                   Horhi Miskát, ki mindenféle bohót csinál magából, hogy őt
 1914    I,      I|                       előtted üres tál;~ ~ ~ ~Bőjt vagyon itten örök, nem megy
 1915    I,   VIII|               elforognak egymás körül, s ha a bojtár közükbe hajítja botját,
 1916    I,   VIII|                       húzva, melyekről hosszú bojtok fityegnek alá, széles derékszíjának
 1917    I,   VIII|                     volt tüskés, ragadós vízi bojtorjánnyal, * orrán egy nagy hasítás
 1918    I,     Sz|              sarkantyúvirág, szarkaláb~ ~vízi bojtorjány – itt valójában keserű lapuról
 1919    I,   VIII|                      bajusza hegyes, csizmája bojtos, sarkantyús; oly hegyesen
 1920   II,  XVIII|                    állapotba helyezni, hogy a bokáig érő salavári * fodrai az
 1921   II,   XXIV|                    rólad hírt költhessen.~ ~E bókért meg kelle Rudolf homlokát
 1922    I,     Sz|                       généreux – nemes lelkű, bőkezű~ ~geránium – muskátli~ ~
 1923   II,     XX|                   szigorú úrnők szívességgel, bókokkal halmozák a háziasszonyt,
 1924   II,  XVIII|                   minden kifogáson felyülálló bókolattal üdvözlé a háziasszonyt,
 1925   II,     XV|                    hanem azért olyan díszesen bókolnak egymásnak, mintha igazi
 1926    I,      I|               szundikáló állapotában nagyokat bókolt előre, a humorisztikus agár
 1927   II, XXVIII|                  nyergéből, lovát megköté egy bokorhoz, agarát a nyeregkápához,
 1928    I,   VIII|                 Jelenleg éppen a füzes sziget bokrai közé vette magát, oda látták
 1929    I,     VI|                      térdig járt a versben és bokrétában, ami a tisztelt művésznőnek
 1930    I,     VI|                     színházszolga, hogy saját bokrétáikból egy levelet megkaphassanak;
 1931    I,     VI|                    özönével felért a fizetett bokrétáknak, elfeledkezék Semiramisról,
 1932    I,     XI|                    télkerti virágokból kötött bokrétát külde hozzá, amibe egy szerelmi
 1933    I,      I|                   csókos kalpag, fehér lószőr bokrétával, derekukon piros dolmány
 1934    I,    III|                  rajta, s körös-körül zöldülő bokrokat növeszt, mintha egészen
 1935    I,    III|                     tájnak gondoltam, virágzó bokrokkal, csörtető folyam közepén
 1936   II,    XXI|                  valami baj találná érni! Nem bokros-e az a ló?~ ~– A legjámborabb.
 1937    I,      I|                fodorított liffleffegő hajerdő bokrosodik elő olyan mennyiségben,
 1938    I,   XIII|                         Ennek a fia, Kárpáthy Boldizsár iszonyú fösvény volt, sohasem
 1939   II,  XXIII|           sógorasszonyoddal, de mintha sokkal boldogabbnak, sokkal elégültebbnek látszott
 1940    I,     II|                        az első évet eltöltené boldogan, mert hiszen Párizsban találhatni
 1941    I,    VII|                    mely kínoz és epeszt, mely boldogít és elvarázsol? Volna-e bátorsága
 1942    I,     XI|               veszitek, egész élteteket annak boldogításában töritek össze; megvénültök
 1943    I,     XI|                   fizetni, hogy ismét másokat boldogíthassak vele. Én kegyednek havonkint
 1944    I,   VIII|                   nyájasabb, szelídebb lények boldogító közelléte, kik a parasztszolgálón
 1945   II,  XXIII|                     estélyeimet jelenléteddel boldogítod.~ ~– Köszönöm az estélyeket,
 1946   II,    XIV|               másfelől rokonai, kiket e lépés boldogokká terme, gyalázattól, késő
 1947    I,    XII|                       mint aki száz év haladó boldogságát látja maga előtt – és abból
 1948   II,   XXII|                      akkor ő?~ ~Néma tanúja e boldogságnak, melyről neki is oly ragyogó
 1949   II,   XVII|                   szórakozás…~ ~(Szerelemről, boldogságról egy szó sincs a levélben.)~ ~
 1950   II,    XXV|               Boldogabb lesz-e ön ezáltal? Én boldogtalanabb lettem, mert most már a
 1951   II,    XIV|                    hazudnám, hogy szeretem, s boldogtalanná tenném.~ ~Mindketten hallgattak.~ ~
 1952   II,  XVIII|                 magasabb köröknek tagja, hogy boldogtalannak tartaná magát, ha vagy egyszer
 1953    I,    XII|                    egy mást, és mind a ketten boldogtalanok.~ ~A családnál mindenki
 1954   II,    XIV|                       szükséget szenvedőkkel, boldogtalanokkal, ittasítsd meg lelke det
 1955    I,   XIII|                  Talán azóta el is temették a boldogtalant.~ ~Hatodnap aztán egy lovaslegény
 1956   II,   XXXI|                gyermekkorától fogva szeretett boldogtalanul, és még tán a túlvilágon
 1957   II,   XXIX|                      magam szerzék, éljen ott boldogul két hű cselédemmel.~ ~…Minden
 1958    I,     IX|                       Ott még zártörőkkel sem boldogulsz. A leányt egy kegyes, szüntelen
 1959    I,     Sz|                       ez tréfa~ ~chapeau à la Bolivar – Simon Bolivarról (1783–
 1960    I,     VI|                  eddig észre nem vett kezek a Bolivar-kalapot, hogy az széles karimájaival
 1961    I,     II|                   valami, melyet chapeau à la Bolivarnak * neveztek, s mely igen
 1962    I,     Sz|                  chapeau à la Bolivar – Simon Bolivarról (1783–1830), a dél-amerikai
 1963   II,     XV|                    Négy esztelen leány, egyik bolondabb, mint a másik, mert ha bolondok
 1964   II,   XXXI|                 kacagnak. Az a boldogabb, aki bolondabbat tud mondani.~ ~– Megtért
 1965   II,     XV|                   mint te vagy, pénzed el nem bolondítja, ha pedig udvarlót akar
 1966    I,   VIII|                  alattvalóim.~ ~– Hány leányt bolondítottál el?~ ~– Minek bolondultak
 1967    I,   XIII|                kalamárisba.~ ~Ez is Jancsi úr bolondja. Mert neki nem kell másforma
 1968    I,      X|                      tárva-nyitva áll a világ bolondjainak; ön mind a négy leányát
 1969    I,   XIII|                      úr, mint a többi kedvenc bolondjait, Vidra cigányt, Gyárfás
 1970   II,  XVIII|                   mint jutott ő e névhez. Egy bolondosnak ismert öregúr, hogy bosszút
 1971    I,     Sz|                         máriáskodik, mókázik, bolondoz~ ~Mouffetard utca – igen
 1972    I,      I|                       egér öli meg.~ ~– No ne bolondozz, hiszen semmi bajod sem
 1973   II,   XXIX|                   rokon, rossz hazafi, s csak bolondsága menti rosszaságát. Nem!
 1974   II,   XVII|                 könyvek terjesztésére; ha azt bolondságnak tartotta, megragadtaték
 1975   II,     XV|                   pengő nagy pénz, azt bizony bolondul senki sem dobja ki, az akárkitől
 1976    I,   XIII|                       csak tessék!~ ~– No, ne bolondulj, te Palkó! – szólt tréfásabb
 1977    I,   VIII|                   bolondítottál el?~ ~– Minek bolondultak el?~ ~– Sok nemigaz jószág
 1978   II,   XVII|                      tehát, mikor őt látták a bolt előtt hintajából kilépni –
 1979   II,     XV|                   anya!) ravaszul férkőzzék a Boltay-család körébe, utolsó leányához,
 1980   II,     XV|                   erdő mellett, s gyalog megy Boltayék lakáig; ott azt fogja mondani,
 1981   II,   XXXI|                 egyetlen bizalmas ismerőitől, Boltaytól és Sándortól, mint aki bizonyosan
 1982    I,   XIII|                alkudott a gyántára valamennyi boltban; s vándor színésztársulat
 1983    I,      X|               legelőbb is Felsz és Huber urak boltjába; megtudta, mennyit vásárolt
 1984   II,   XVII|                    pipere, ékszer találtatott boltjaikban, abból a legszebbet mind
 1985    I,     II|                    Griffard eladta pástétomos boltját a legöregebb legényének,
 1986   II,     XV|                     városhoz érvén, a legelső boltnál ismét leszállt Boltay; tűzkövet
 1987    I,     Sz|                       nő~ ~épicier – szatócs, boltos~ ~epitáfium – sírvers, sírfelirat~ ~
 1988   II,   XVII|                Ilyenformán nyakra-főre minden boltosférfi iparkodott felfedezni magában
 1989   II,   XVII|                     nagy ázsiója volt egy-egy boltosinasnak, aki ötölve-hatolva tudott
 1990   II,   XVII|             Megemlegették utoljára a pozsonyi boltosok. Megemlegették először azért,
 1991    I,     IV|                   azon ő magának fűszerszámos boltot nyithat, s élhet belőle
 1992   II, XXVIII|                    emelkedik, míg végre az ég boltozatán összeér, és éjszaka van.
 1993    I,   XIII|                szekrényei likas rácsozattal a boltozatig emelkednek, telve lévén
 1994    I,   XIII|                 erkély, benn hosszú folyosók, boltozatos termek, kifestve, táblázva
 1995   II,     XX|                     szalonok arszlánjai, mint bolygócsillagok rajzották körül a társaság
 1996    I,   XIII|                       zsibongó zajjal kezdett bomlani a társaság, néhányan a főúrhoz
 1997   II,     XV|                       ugratva, Abellino nyert bomlottul.~ ~– Ah, ah! barátom, terajtad
 1998    I,     Sz|                         billeng – itt: fürt~ ~bonc – buddhista pap vagy szerzetes~ ~
 1999   II,    Veg|                   derék műítészeinket, vegyék bonckés alá szerény művemet, s ami
 2000    I,    VII|                udvarolni a legközelebb talált boncnak, * aki őket ezért megáldja.~ ~