bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
 2001    I,     Sz|                     jó isten, jóságos isten~ ~bonhomme – jó (pofa) ember; tréfás,
 2002    I,     IV|                marquis Debryt, Párizs legelső bonhomme-ját, * a legszeretetreméltóbb
 2003    I,     II|                   kacagott az ifjú dandy. – E bonmot-rul * egy óra múlva valamennyi
 2004    I,    XII|                   óráig vissza nem fog térni, bontsa fel a borítékot, s a belül
 2005    I,   XIII|                       alapítványok.~ ~– Ne is bontsuk fel, elég azt tudni, hogy
 2006   II,   XVII|                        hogy a Győr vármegyei, bőnyi születésű, kisbéri neveltetésű
 2007   II,   XXXI|               senkinek se legyen alkalma az ő borának miatta a részegség bűnébe
 2008    I,   XIII|                 vitézeket játszik, egy vékony borbélylegény, aki játszik öregapákat
 2009    I,   VIII|                    szokott lenni.~ ~A feltett borból előre meg lehet mindig jósolni,
 2010    I,   VIII|                     éri, azon alul mintha más bőrbül szabták volna. Viselete
 2011    I,   VIII|                       új, eddigelé nem ismert bordalt kezdett el, a társaság azonnal
 2012    I,     Sz|                      megjegyzés, élc, adoma~ ~bordure – szegély~ ~Boulevard des
 2013    I,     II|                    fehér kasmírból, * virágos bordureökkel, * egy bútordarab sincs
 2014   II,    XVI|               olyankor a tanúk féltik a saját bőreiket, s inkább olyan fegyvert
 2015    I,   VIII|                      hasított fel a vad állat bőrén; de az meg sem mozdult.
 2016   II,  XVIII|                    szívtől szakadt csókjaival borítá el azt, és ismét csókjaival
 2017   II,     XX|                    még azon időkből a levelek borítékára is kiírni a cím alá: „Kedves
 2018   II,   XVII|                       heverni asztalán, még a borítékokat sem engedi kiseperni a szobából.
 2019   II,     XX|                   repeső szívvel ismeré meg a borítékon férje kézírását, azonkívül
 2020    I,   VIII|                  kerül, vagy pedig egy ifjabb borjúból felnövekszik, télen át csak
 2021   II,   XXXI|                  bűnébe esni, s megtiltotta a bormérést valamennyi domíniumán, csak
 2022    I,    III|                       hely.~ ~– Az igaz, hogy bormérő házak nagyon messze vannak
 2023    I,   VIII|                  nemcsak az szükséges, hogy a bornak a torkon keresztülpatakzása
 2024    I,   XIII|                    nem kellett több egy pohár bornál, hogy tökéletesen leigya
 2025    I,     IX|                Magyarországon, egy Telekinéé, Bornemisszánéé, Bánfinéé Erdélyben örök
 2026    I,   VIII|                   bőszülve a rosszul sikerült bornyelési kísérlet miatt, s feldöntve
 2027    I,      X|                     néz ön maga elé, mint egy bornyú a vágóhídon! – kiálta rá
 2028    I,   VIII|                      mulatságnak. Amint azt a borok különböző szelleme hozza
 2029   II,     XX|                      élvezhető volt minden, s borokban nem volt mód választani.
 2030    I,   VIII|                élelmiszeres kocsik, hátrább a boros társzekerek, fürge hajadonok
 2031   II,    XIV|                 gömbölyű piros ajkaival annak borostás orcáját –, vegyen el Boltay
 2032   II,   XVII|                      tanulsz, vár pályádonn a borostyán!”, mely igen szép buzdítás
 2033    I,      V|                nevével körülvéve, másik felén borostyánkoszorú e szavakkal: „Te nuova Euterpe
 2034    I,   XIII|              halántéki körül. Szépen meg volt borotválkozva simára, s a bajusza kétfelé
 2035    I,    III|                     magas, sugár ifjú, simára borotvált arccal. Viselete egyszerű,
 2036    I,   VIII|                      vannak érdekek, melyek a borozóasztalon túlterjednek; s az a föld,
 2037    I,     II|                  jövőnek úgy kellett ismét jó borravalóért visszaváltogatni tőlök.
 2038    I,      I|                     kezekkel, sovány, száraz, bőrré vált orcával kedvetlenül
 2039   II,   XVII|                   massa * kész fogadni hogy a Borsod megyei alispán Fecskéje
 2040    I,      I|                    mely finoman spékelten, jó borsos, tejfeles lében volt elkészítve,
 2041    I,      I|                 tűrhet ami külföldi, még csak borsot sem enged tenni az asztalára,
 2042   II,   XVII|                     nyughatatlan gróf és más, bőrükbe nem férő hazafiak a nemzetre
 2043   II,     XX|            tiszteletben kívánja tartani. Az ő bőrükről volt szó, illendő, hogy
 2044   II,  XVIII|                        hogy Fanny lábaihoz ne boruljon; amit hogy nem tehetett,
 2045   II,   XXVI|                       vele ölelkezni, nyakába borulni és megcsókolni.~ ~– Ki az?
 2046   II,     XX|           fogantyúkkal, oldalt egymás vállára boruló kettős címerekkel, minden
 2047    I,   VIII|                     többség feje már lógott a borversenyben, mindenki túl volt azon
 2048    I,   VIII|                     volna igazam, mert hiszen borvirág, mákvirág, akasztófavirág
 2049   II,   XXIX|                    ezen szobában halt meg, ne borzadj tőle. (Oh, Rudolfnak egészen
 2050    I,      I|                     bóbitája, azzal megfogá a borzalmas állatot azon részénél fogva,
 2051    I,     II|                      magát, ha sima haját nem borzolta-e fel –, ha ön csak ilyen
 2052    I,      I|                       hogy csak azért sem fog bosszankodni.~ ~Mindjárt szépen felakasztotta
 2053    I,   VIII|                 csapkodott a légbe.~ ~Mártont bosszantá e makacsság, s közelebb
 2054   II,     XV|                     fel a földről, kit nagyon bosszantani látszék, hogy az udvari
 2055    I,    XII|                tüzelték, lovalták, hogy ezt a bosszantást megtorlatlan hagyni nem
 2056   II,  XVIII|                     szorgalmatosan dolgozik a bosszantásukon.~ ~– S meddig fog – tartani –
 2057   II,   XXXI|                  alkalma a békességes hölgyet bosszanthatni.~ ~Gyakran bizalmas órákban
 2058    I,      V|                     Már csak az is nem eléggé bosszantó-e, ha egy kihírlelt műnek
 2059    I,     II|            pástétomsütőt egyébiránt éppen nem bosszantotta; úgyhogy még csak le sem
 2060    I,   XIII|                     tekinté Jancsi úr. Minek? Bosszantsa magát azzal, hogy észrevegye,
 2061   II,     XV|                       ez volt az a kikeresett bosszúállás, mely az üldözött leány
 2062    I,     XI|                     azok a vénasszonyok olyan bosszúállók! Nyitva hagyaták a kert
 2063   II,   XXIV|                    kétségtelenül öccse iránti bosszúból meg is tett, s a leány tudott
 2064    I,   XIII|                 súlyosabb, hogy belül emésztő bosszúja, a bátyja iránti gyűlölet
 2065   II,     XV|                    égő karddal vigyáznának rá bosszús arkangyalok, nem volna rá
 2066    I,     XI|                          A csodaifjak naponta bosszúsabban jöttek össze Mayeréknél,
 2067   II,   XXIV|                   aludt el Rudolf, s még az a bosszúsága volt hozzá, hogy álmában
 2068    I,    XII|                 Abellino vérig harapta ajkait bosszúságában; ezek a filiszterek aligha
 2069    I,    VII|              kifejezése ült az életunalomnak, bosszúságnak, embergyűlöletnek és megvetésnek,
 2070   II,    XIV|                   szülői s testvérhajlam, nem bosszúvágy az, ami téged vezet; szerelem
 2071   II,     Sz|                   tönkretesz~ ~ ~ ~salavári – bőszárú női nadrág Közel- és Közép-Keleten~ ~
 2072   II,    XXV|                      elég arra, hogy az ember boszonkodjék.~ ~Rudolf legalábbis tíz
 2073    I,     IX|                       figyelmezők pedig éppen boszonkodnak. A fiatal jurátushad már-már
 2074    I,     II|                      zsebében, azon nincs mit boszonkodni; de ha valaki már állt azon
 2075    I,    XII|                         Sándor csodálkozva és boszonkodva kezde a kérdezőre nézni.~ ~–
 2076   II,     XV|                       kérkedő modorával vérig boszontá azokat, akik vesztettek.
 2077   II,     XV|                       ölteni.~ ~Lehet-e ennél boszontóbb valami?~ ~Abellino széket
 2078   II,  XVIII|               neveztetik. Én részemről nagyon boszontónak hiszem azt egy férfira nézve.
 2079    I,   VIII|              kezdettek hozzá seregleni, kiket boszontott a bika gyávasága, s lármájokkal
 2080    I,     IX|           szolgáltatta. Ez a ravasz, imádkozó boszorkány Fanny nevében légyottra
 2081    I,      I|                     másik cudar, mint Macbeth boszorkányai, ott parfüm, itt hagymaillat,
 2082   II,     XV|                    faliszekrényből egy tányér boszorkánypogácsát * s egy pohár bort állíta
 2083    I,   VIII|                      megcsapott ló, szilajon, bőszülten nyargalta be a tért, ahogy
 2084    I,   VIII|                   legázolva maga körül a tért bőszültségből vagy elővigyázatból.~ ~Amint
 2085    I,   VIII|                   gigász dűnének, ki fel volt bőszülve a rosszul sikerült bornyelési
 2086    I,      I|                  beszéd közben szájába dugott botja végén fütyölt. – Engem szült
 2087    I,     VI|              kendőikkel integettek, a férfiak botjaikkal verték a pallót; alig akartak
 2088    I,   VIII|                      a bojtár közükbe hajítja botját, szétszaladnak; de amint
 2089   II,    XIX|                 Nélküle mennyit kellett volna botlania! Mennyit okulni saját kárán!
 2090    I,      X|                 ölheti meg szülöttjét egy kis botlás miatt.~ ~Ezt annál kevésbé
 2091   II,    Veg|                     kiengesztelni valót. Az ő botlásai nem hibák, hanem bűnök.
 2092   II,  XVIII|                    elcsábított leányok, kiket botlásuk szerencsétlenné tett, házaséletök
 2093    I,     IX|                       elég eszesnek, sem elég botornak nem tartom magamat arra,
 2094   II,    XIV|                   éppen úgy tartott egy kurta botot, mint aki valami kutyára
 2095    I,      I|                   nagy aranyfejű spanyolnád * botra támaszkodva. Most tűnt még
 2096   II,  XVIII|                    majd később kalandjai, sőt botrányai szolgáltatni fognak; a gavallérvilág
 2097    I,      X|                      a mélységes poklokkal és botránykoztatására szolgál minden tiszta lelkű
 2098    I,     VI|                     kiveszi belőle, nincs-e e botránynak valami összeköttetése az
 2099    I,     Sz|                  híres sétahely, kocsikorzó~ ~Bourgogne – Franciaország egyik híres
 2100    I,      V|                       hangzó nevét egy barbár bourgogne-i * névvel? Tapsolóinak fele
 2101    I,   XIII|                       patrónusukkal. Ezek még bővebb részleteket is tudtak a
 2102    I,      I|              meggymagnál, ujjai pedig éktelen bővek, pufogósak, vállain magasra
 2103    I,      I|                       mely aláfelé mindinkább bővülni kezd, végre a csizmáknál
 2104   II,    XXI|                 csakhogy jóval hosszabb; nagy bozontos farka, mint egy seprű húzódott
 2105    I,    III|               ajánlatot, s megindultak a sűrű bozóttá vált csaliton keresztül
 2106    I,     Sz|            Franciaország egyik híres vidéke~ ~Brabant – Belgium egyik tartománya~ ~
 2107    I,     XI|                testvérét, ki hintóban ült, és brabanti * csipkéket viselt, míg
 2108    I,     Sz|                    Belgium egyik tartománya~ ~bramarbas – nevetséges hencegő, szájhős~ ~
 2109    I,    XII|            visszautasításokra vetemedhetik. A bramarbasi * termet imposant * arccal
 2110    I,     VI|                       rákezdték a tapsot és a brávókiáltást.~ ~– Megőrült ez az Oignon? –
 2111    I,    VII|                    szalonokban e kötéltáncosi bravúrért.~ ~E pillanatban nagy robajjal
 2112    I,    XII|                      s nem olyan könnyű velők bravúrlövéseket tenni.~ ~Sándor keserűen
 2113   II,    XXI|                 buzdítá Matyit, hogy még több bravúrt mutasson nézőinek. Most
 2114    I,     II|                    téli zöldekkel befuttatott breton hidakig, s azokat mind saját
 2115   II,     Sz|                     századtól kezdve a lőcsei Brever-féle nyomdában készült, s a naptári
 2116   II,     Sz|                  whist – angol kártyajáték, a bridzs őse~ ~ ~ ~
 2117   II,    XIV|                     azon kérdéssel, hogy ezen brilliant gyűrűmet nem feledtem-e
 2118    I,     Sz|                   hencegő, szájhős~ ~Brontes (Brontész) – a három ciklopsz (félszemű
 2119   II,  XXIII|                asztalon valódi herculaneumi * bronzcsészében látogatójegyek, mind merő
 2120    I,      V|                   emlékére arany-, ezüst-, és bronzpénzeket verettek, miknek egyik felén
 2121   II,     Sz|                      értékes műemlékét (főleg bronzszobrait) tárták fel~ ~hímen láncai –
 2122   II,     XV|                       hajtekercsét könnyű kis brüsszeli csipkefőkötő takarta, kétfelől
 2123    I,     VI|                       Catalani, hanem signora Brussi, ki a prológot fogja elmondani!
 2124    I,     VI|                     helyrehozni, mint signora Brussit skiccírozni, * s rögtön
 2125    I,   VIII|                   helyéből.~ ~Kutyfalvi nagy, brutális erejű ember volt, háromvékás
 2126    I,    VII|                      a szokott hidegségnél; a bűbájt sugárzó szemeket csak a
 2127   II,    XXI|              iparkodik veszteni. El-elbukik a buckák között, s el hagyja maga
 2128   II,     Sz|                    bók térdhajtással) a német Buckerl szóból~ ~pur de laine –
 2129    I,      I|                   szólt utána a roué boszontó búcsúja, ki csókot hányva integetett
 2130   II,   XVII|                    lélegzett, midőn az utolsó búcsúszóval a készen álló útihintóba
 2131   II,     XV|                      megígérte, s csak a főúr búcsúvétele után kezdett eszmélkedni
 2132   II,    XXX|                                          XXX. Búcsúvételek~ ~Mindenki jókor lefeküdt
 2133   II,   XXII|                       megyek, nem akartam egy búcsúzási jelenettel felizgatni; jó
 2134   II,    XXV|                   legszeretőbb szívdobogással búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt
 2135    I,    VII|                     hirtelen vevé kalapját és búcsúzott.~ ~– Sietnem kell ma még
 2136    I,      I|                    állani egy székre, s onnan búcsúztatót mondani fölötte.~ ~A nagy
 2137    I,    VII|                      Nyári lakul választjuk a budai hegyeket; rajta leszünk,
 2138    I,     Sz|                  billeng – itt: fürt~ ~bonc – buddhista pap vagy szerzetes~ ~bon
 2139   II,  XXIII|                      vestaliát szöktettél egy Budhurból.~ ~– Elébb felelj arra,
 2140    I,     IV|                       minden apró kalandot, a budoárok legkisebb titkait, a kulisszák
 2141    I,     Sz|                    hölgyeim!~ ~ ~ ~babuka – a büdösbanka régi és nyelvjárási neve~ ~
 2142   II,   XVII|                      Miska Szellője? Az egész Bükkalja in massa * kész fogadni
 2143   II,   XXXI|                     is meghagyta huszonöt bot büntetés alatt, hogy ahol egy íriszt
 2144    I,      X|                 jelenik meg, fizetésének fele büntetésbe megy el.~ ~Ez sok volt!~ ~
 2145    I,   VIII|                   talál rúgni, azért őt testi büntetéssel illetni nem szabad – sem
 2146   II,   XXIV|                       Ámbár tudom, hogy itt a büntetést ismét csak a megbántott
 2147    I,    VII|                     számukra ki volt mérve, s büntetésül ostorrá vált rájuk nézve
 2148    I,      X|                   családba; Mayer uram, midőn bürójából vagy ki tudja honnan megtért,
 2149    I,   VIII|                     nem jó leszen így – monda büszkére változtatott hangon Márton,
 2150    I,      X|                szokott nyújtani, hogy örömük, büszkeségük legyen az elkezdett munkához;
 2151    I,      I|                      kezd, végre a csizmáknál buggyot vet, s elöl ki levén hasítva,
 2152    I,   VIII|                        az első ezer itt van a bugyillárisban. Most eredj, hajdúim majd
 2153    I,    VII|                     ing s egy bő selyem török bugyogó, mely indu szokásként csupán
 2154    I,     II|          kellemetlenül eshetik.~ ~Griffard úr bújában elment egy késáruló boltba,
 2155    I,   XIII|                 nyakát átölelte.~ ~– Ni, hogy bújik egymáshoz! – monda egyik
 2156   II,  XXIII|                   groom futott befelé.~ ~– Ne bujurszünüz csultámüm! (Parancsolj uram!)~ ~–
 2157   II,   XXXI|                      koldussá lett ezáltal, s bukása megérzett egész az Île de
 2158    I,      X|                  városban egyébről, mint az ő bukásáról.~ ~Élt azonban Mayernek
 2159   II,    XIV|                   sietnek alkalmat nyújtani a bukásra, mert szépségének híre a
 2160    I,      I|                       a tűzvilágnál, mint egy bukdácsoló óriás.~ ~Itt végződött a
 2161   II,    XXI|                   csak azt látni, hogy a róka bukfencet vet a levegőben; Matyi nyakánál
 2162    I,      V|                     művészetében hanyatlanék, bukva van; mindenki ellene támad,
 2163    I,     Sz|                      környékén kialakult nagy bulvár egy része, a pénzmágnások
 2164    I,      X|               meglátta, de nem bírt; Mayer úr bűnbánó képpel lépett oda hozzá,
 2165    I,      X|             ellenségére számolhat bennem. – A bűnbocsátó isten kegyelme legyen önnel
 2166    I,      I|                       éjszakában, a farkasbőr bunda nem képes testét melegen
 2167    I,      I|                     férfi ül torkig farkasbőr bundába takarva, fejébe nagy asztrakán *
 2168    I,      I|                      a tüzet is kioltá; s ott bundáján heverészve, s utolján égő
 2169   II,   XXXI|                    borának miatta a részegség bűnébe esni, s megtiltotta a bormérést
 2170   II,   XXIX|                       Az Ő vére mossa le a te bűneidet!~ ~János áhítattal imádkozott
 2171   II,    XVI|                    tréfás közvélemény mondá – bűneiért vezekelni.~ ~Oda nem követjük,
 2172    I,    III|                     vannak a múltban, legtöbb bűneik a jelenben s legtöbb tartozásuk
 2173   II,    XXV|                       aki ítélni fog fölöttem bűneimért, hogy ha még egyszer meglátom
 2174   II,   XVII|                szabódni, hogy ő már lefizette bűneinek zsoldját, neki békét hagyjon.~ ~
 2175   II,     XX|                 rugókra helyezve, miket bűnei bűnhődéseül vett magának valami tekintetes
 2176    I,     Sz|                       illő~ ~corpus delicti – bűnjel~ ~courtoisie– udvariasság,
 2177   II,   XXIV|                       között. Óh, milyen nagy bűnnek kell lenni a szerelemnek,
 2178   II,   XXIV|                            Engedd jóvá tennem bűnömet; három óráig nem voltam
 2179   II,   XXIX|                    csak mi élünk sokáig – vén bűnösök.~ ~A harmadik tanú a pap.
 2180   II,  XVIII|                       a törvény által elítélt bűnösökért a kegyelemosztó magas helyeken
 2181    I,     Sz|                        komplott – cselszövés, bűnszövetkezés~ ~kondorul – göndörödik~ ~
 2182   II,    XIV|                       miket magával hozott. A bűnt ünnepelve, a szigorúságot
 2183    I,      X|                        s az ellene támasztott bűnvádi eljárást szüntessék meg.~ ~
 2184   II,     XX|                     került az asztalra – sült burgonya. Az egész társaság kacagott,
 2185    I,   XIII|           condescendáltatom, s neki engedem a burjányosi halmot. Csenkő Lacinak írja
 2186   II, XXVIII|                  hátuljában egyszerű köpenybe burkolt férfi ül, elöl juhászbundából
 2187   II,  XXIII|                    csupán egy veres burnuszba burkolva, roppant csibukot harapdálva,
 2188   II,  XXIII|            bíborottománon, * csupán egy veres burnuszba burkolva, roppant csibukot
 2189   II,  XXIII|                    kecses helyzetben, hasonló burnuszban, szinte csibukozva, s szinte
 2190   II,     XV|                  szokásos felügyelet van, s a burnuszokat, sliffereket; * a háziúr,
 2191    I,      X|                      ez, úgy hiszem, nem nagy búsulására fog önnek szolgálni, s azért
 2192    I,     IV|                  István Rudolf fülébe.~ ~– Ne búsulj, majd mindjárt elrontja.~ ~–
 2193    I,      I|                       est piquant! * Nem kell búsulni, annál jobb. Egy gentlemannek
 2194   II,    XIV|                  legényével, Sándorral együtt buta, mozdulatlan állat, kik
 2195    I,     Sz|                    rút~ ~sottise – ostobaság, butaság~ ~sou – francia aprópénz~ ~
 2196    I,     II|                       elolvasá azt a köszörűs butikja előtt; amiből aztán Mr.
 2197    I,   VIII|                   teremben semmi összetörhető bútor nincsen, csupán kicsiny,
 2198   II,     XV|                   szállást, válasszam külön a bútoraimat, vitessem el a gardróbomat,
 2199    I,     II|                   virágos bordureökkel, * egy bútordarab sincs a fal mellett vagy
 2200    I,    XII|                  hallám, hogy igen szép remek bútormintákat rajzol…~ ~– Nem én rajzolom
 2201   II,   XVII|                     elegáns hintókat, divatos bútorokat, szőnyegeket vásárolt, mert
 2202    I,     II|                     livrés inasokat, pompásan bútorozott szobákat, dús asztalt, szép
 2203   II,  XXIII|                      volt minden útjába akadó bútorral éreztetni szupremáciáját, *
 2204    I,    XII|                   adjon tanácsot, hogy milyen bútorzatot vegyek neki menyasszonyajándokul?~ ~
 2205   II,    XIV|                   ezüstfelhők alakjában jár a bűv csillagról csillagra, jár
 2206    I,    VII|                     ébren van. Vén dajkája, a bűvész Hyurmala mulattatja hindu
 2207   II,    XIV|                        S nincs a világnak oly bűvésze, aki őt ez ismerettől többé
 2208   II,    XXV|                    mulat. Nem kell hozzá nagy bűvészet, hogy az élvezetsóvár nő
 2209   II,    XXI|                   ellenségre talál, hasztalan búvik, hasztalan fordul vissza
 2210    I,     VI|                      mindennek, ami varázsló, bűvölő, csábító; maga az ének is
 2211   II,    XXI|                    síkra kiszorulni, ahol sem búvóhely, sem folyam nincs, mely
 2212   II,   XVII|                      az angolkertből a titkos búvóhelyek, a palotából a rendetlen
 2213    I,    VII|                 csodálatos tünemény! Az egész bűvpalackot egyszerre égő rózsafény
 2214    I,      X|                  isten madarainak a meglepett búzaföld, melytől nem kérdezik, hogy
 2215    I,    III|                   arra, hogy éljen.~ ~– Bora, búzája, ugyebár?~ ~– Az is egy.
 2216    I,     Sz|               kalangya – kévékbe kötött búza, búzakereszt~ ~kandidált – jelölt, kiszemelt~ ~
 2217    I,   XIII|          gabonatermelése 12 ezer köböl tiszta búzát. Eszerint alig adta meg
 2218    I,      I|                kiáradt, kiöntött, nád terem a búzavetés helyén, gólya szánt, kácsa
 2219    I,   VIII|                         is.~ ~Egyfelől gazdag búzavetések terülnek, másfelől magas
 2220   II,    XXI|               szájáról.~ ~E kiáltás csak arra buzdítá Matyit, hogy még több bravúrt
 2221    I,     VI|                       szövetségeseiket lángra buzdítandja erélyes megjelenésök.~ ~
 2222   II,   XVII|                   borostyán!”, mely igen szép buzdítás agarak számára, melyik fogja
 2223   II,  XVIII|                  adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást, tegyünk jót vele.~ ~– Óh,
 2224    I,     VI|                       a színlést. Ő egyenesen buzdítja arra imádóit, hogy előtte
 2225    I,    III|                     vagy építészzsinór, s kik buzdítsák, lelkesítsék, lesznek magas
 2226    I,     VI|                 páholyait intve, serkentve és buzdítva őket; egy páholyban a három
 2227    I,   XIII|                    tett a pap fizetésére. Sőt buzgalma még annyira vitte, hogy
 2228   II,   XVII|           takarékmagtárakat ajánljatok egymás buzgalmába; az ilyen alacsony gondolkozású
 2229   II,     XV|                       kiket a művészet iránti buzgalom kényszerít egy-egy hírneves
 2230   II,     XV|                     elfogadandó, s fölösleges buzgalommal kiabált a kocsisra: „Erre
 2231   II,     XX|                 közérdekű ügyekben is hasonló buzgóságot fejtsenek ki, s azzal mi
 2232    I,     Sz|                       foetet piscis – fejétől bűzlik a hal~ ~Adieu cher oncle –
 2233   II,     XX|                   jobbnak látta erre mindjárt buzogánnyal felelni. Olyan képpel és
 2234   II,   XXIX|                   lankadt kezéből kihullott a buzogány és a kézíj, a körülálló
 2235    I,    VII|                      lánglelkű szellemóriást, Byront, s elválva Ulyssestől, őt
 2236    I,      I|                 barbár országban az apám – ah cà! Nem az apám: comment s'
 2237   II,   XXIV|                      voltam a segédje.~ ~– Ah ça, ez igaz. Hanem tudod, az
 2238    I,     Sz|              nagybőgős~ ~ ~ ~çà – no, nohát~ ~cabriolet – könnyű, fedett kocsi~ ~
 2239    I,    VII|                      közt múlt a dél; hintók, cabriolet-k álltak meg koronkint a hotel
 2240    I,    VII|                    pompás előfogatain, lovon, cabriolet-n; * az asszonyságok készen
 2241    I,    III|                            Ha az erős hang jó cáfolat a meghalás ellen, akkor
 2242   II,   XXIV|                     ha soha vége nem szakad e cáfolatoknak.~ ~– De tréfán kívül, Rudolf –
 2243   II,    Meg|                 magyar dinasztákat; senki sem cáfolhatott meg, hogy nem olyan volt
 2244   II,     XV|                      azt kettős szerencsémmel cáfolni meg.~ ~A legközelebbi teremben
 2245    I,      I|                       úgy hányja-veti a cifra cafrangot mindegyik a fején; kettő
 2246   II,   XVII|                       mint valami gonosz hírű calabriai vendégfogadót, s aki véletlenül
 2247    I,    VII|                   múlva útban volt Chataquéla Calais felé.~ ~Rudolf megígérte,
 2248    I,     Sz|                         ellenkezőleg~ ~aureus calculus – kedves számítás, számvetés~ ~
 2249    I,     II|                    hányva-vetve azt az aureus calculust, * mely szerint, ha egy
 2250    I,     II|                       őt újra bemutassuk.~ ~A calicot-szezonnak; vége van; jelenleg hosszú,
 2251   II,    XXV|                       menyecskéhez képest egy Caligula, egy Néró valóságos filantróp!~ ~–
 2252    I,     IV|                      pompásan tudott morogni, cammogni s a fejét hánytatni. Végre
 2253   II,     Sz|             Herculaneum – ókori itáliai város Campaniában, Nápolytól délkeletre, a
 2254    I,     VI|               harcoltak ezalatt az ismeretlen canaille-jal, mely bepiszkolta fehér
 2255    I,    VII|               keresztültörtessen a szitkozódó canaille-on, * korbácsnyéllel verve
 2256    I,     IV|                      a közönséget kigyógyítom caniculai szenvedélyéből, minő hálával
 2257    I,      I|               négyszázezer frank jövedelmem a capitálissal együtt phű!~ ~Itt kézzel
 2258    I,     Sz|                   canaille – itt: csőcselék~ ~caressíroz –cirógat~ ~casserole – lábas,
 2259    I,     IV|                     felvitték őt páholyaikba, caressírozták, * hízelgésekkel halmozták,
 2260    I,    VII|                 vannak: Vicomte * Abellino de Carpathy, – Comte * Fennimore de
 2261   II,     XX|                  vannak jelen, mondani szoká: castis sunt omnia casta, a tisztáknak
 2262    I,     IV|                  melyet Abellino a Mainvielle–Catalaniféle ügy felől hozott, rá levén
 2263    I,     VI|                   szerepében csak magát, csak Catalanit játssza, a kedves, a vidám,
 2264   II,  XVIII|                       kiszámított célszerű és célba találó lövés, vágás és szurkálás,
 2265    I,   VIII|                  summa pénzt a községnek azon célból, hogy egyrészint imez ősi
 2266    I,   VIII|                 függesztve az ország és város celebritásai arcképben lefestve, közben
 2267    I,     IX|                    van praxison, s valamennyi celebritással szemelyesen ismerős; azt
 2268   II, XXVIII|             hóvilágnál bizton haladt keresett céljához.~ ~Nagy fehér márványemlék
 2269    I,      X|                        hanem, ha tisztességes céljai vannak, járjon a házhoz!~ ~
 2270    I,     XI|                       ábrándjait, nagyravágyó céljait és csalódását. Megvallá,
 2271   II,   XVII|                 vendégek számára alakult apró cellák, mik egy hosszú folyosórul
 2272   II,   XVII|                    tudományos vagy gazdászati célok előmozdítására. Kárpáthy
 2273    I,   VIII|                   hogy a derék ifjú komolyabb célokat táplál magában.~ ~Az ilyen
 2274    I,    XII|                 legnemesebb, tisztán műbaráti célokból adta gyámleányának.~ ~Sándor
 2275    I,    XII|            Abellinóhoz fordulva –, hogy midőn célozni kezdesz, ne felülről bocsásd
 2276    I,   XIII|                      Jövedelmét megrövidíté a célszerűtlen gazdálkodás, hűtlen, kényükre
 2277    I,     IX|               mozgalom terén, minden jótékony célú aláírási íveken, nemzeti
 2278   II,    XXI|                     hogy eddig elmaradt; apró célzásokból engedi gyanítani, hogy komoly
 2279    I,    XII|                       emeld, így ha a mellére célzasz, s a pisztoly lefelé rúg,
 2280    I,     Sz|                     országgyűlés egybehívását célzó, meghívó királyi levelek~ ~
 2281    I,    XII|                       felemelé a pisztolyt és célzott. Arcán valami szokatlan
 2282    I,     Sz|                      cigány – furcsa cigány~ ~Cenerentola – Rossini operája 1817-ből~ ~
 2283    I,     IV|                          Tartuffe-öt; * amott Cenerentolát, * Gazza ladrát, * Alcidort,
 2284   II,     XV|                      már ismeri, s karonfogva cepeli be urához. A vőlegény megérti
 2285    I,     IV|                   donc! – hangzék egy vékony, cérnaszálvékony hang; ez gróf Vezekéri,
 2286   II,     XV|                       ekkor mellette Fennimor cérnavékony hangja. – Úgy látszik, mintha
 2287    I,   XIII|                     átellenben ülők között, s cet nagyságú halak rengő kocsonya
 2288    I,   VIII|                    mint a tengerből felmerülő cethal vagy mint a szökőkutakra
 2289    I,     IV|                   hajdani pásztorok nem ittak champagne-it, s nem tartottak magok körül
 2290    I,     Sz|                      la russe – orosz sapka~ ~charivari – macskazene; Jókai humoros
 2291    I,      I|                       össze-vissza oly pokoli charivarit * szolgáltattak szemnek
 2292    I,    VII|                       egyébről, mint a csodás Chataquéláról, s nem volt derék ember,
 2293    I,    VII|                     társaságban vannak tízen, Chataquélát mindegyik másnak fogja látni;
 2294    I,    VII|                elvenni a kormánytól; ha főúr, Chataquélától?~ ~Az ismeretlen azonban
 2295    I,     IV|                      kelhet. Aztán a claqueur chefnek * is van szíve.~ ~No de
 2296    I,    VII|                   szükség lenne elájulásra; a chevalier-k * a legelső kútnál meglocsoltatták
 2297    I,     II|                     hallja beszélni a festett chevalier-ket. Ez karikatúr * elméncség,
 2298    I,      I|                        Meg volt elégedve.~ ~A chevalier-nak, ha benn nem akart égni,
 2299    I,     II|                  megbántani a fiatal sensitif chevalier-t. *~ ~A hely tulajdonképpen
 2300   II,     Sz|                 voisine – kedves szomszédnő~ ~chiméra – oroszlánfejű, kígyófarkú,
 2301   II,     XV|                      Ugyszólván semmit, olyan chimérát, * aminek addig semmi értéke
 2302    I,     XI|                       Fanny eljárjon a regens chorihoz, ki őt nagy szenvedéllyel
 2303    I,      X|                    nyakába borult, csókolták, cibálták, nem volt ilyen jó ember,
 2304    I,     Sz|                    bélcsatorna nyirokereibe~ ~Cid – Pierre Corneille (1606–
 2305    I,     IV|                     padok előtt, adhatták ott Cidet, * Hermione-t, * Tartuffe-öt; *
 2306    I,      X|                      Matildot mindig cifránál cifrább öltözetekben látta megjelenni,
 2307    I,      X|                  haragszik, hogy miért járnak cifrán, miért élnek jól, mit báloznak
 2308    I,      X|                   ugyan, hogy Matildot mindig cifránál cifrább öltözetekben látta
 2309    I,     VI|                   harmadik karzaton nagyot és cifrát ásítani, végignyúlva az
 2310    I,     Sz|                   fioritúra – ékesítés, zenei cifrázat~ ~foliánt – fóliáns, nagy
 2311    I,      V|                 vagyok. N. N.”~ ~Az egyszerű, cifrázatlan szavak oly jól estek az
 2312    I,   XIII|                ismerőseit, papjait, diákjait, cigányait, poétáit, színészeit és
 2313   II,    XIV|                     az ajtóhoz sarkaikat; vén cigányasszonyok lopóztak az udvarra, ha
 2314    I,   VIII|                      utánuk a szekérre rakott cigánybanda égbekiáltó hangokon harsogtatva
 2315   II,   XXXI|                     Fogj nosza kulacsot!” Két cigánybandának pedig vitalitiumot * rendelt,
 2316    I,      I|                    letörölve zsebkendőjével a cigánycsók nyomait.~ ~– Ne derangírozzák *
 2317    I,    VII|                      között, látni az ismerős cigánycsoportot a falu végén, mint készítenek
 2318    I,   VIII|                      abban, mint hány a poéta cigánykereket közkívánatra, s hogy mond
 2319    I,   XIII|              állíttatna neki, mint azoknak: a cigánynak, a poétának, a színésznek,
 2320   II,     XX|                      hordá ablakrul ablakra a cigányokat. Azután az utolsó hang is
 2321    I,      I|                      szolgálok inkább egy kis cigánypecsenyével.~ ~– De már azt kikérem! –
 2322    I,   XIII|                  népdalokat hármóniás nótára; cigányprímás sorra alkudott a gyántára
 2323    I,   XIII|                triviális, útféli kifejezés; a cigányra ráparancsoltatott, hogy
 2324    I,   VIII|               névnapjára a vidék nemessége és cigánysága, s amidőn színészek ütik
 2325    I,   VIII|                   ment is az ének, de akkor a cigányútra talált szaladni egy csepp
 2326    I,    VII|                 melyet utóbb éles lángnyelvek cikáztak keresztül.~ ~A népség azonnal
 2327    I,     II|                    tartalomgazdagságának, egy cikkecskét se lelhessen benne, mely
 2328   II,     XV|                   mint szokás, a kiházasítási cikkek után kezdtek látni, miknél
 2329    I,     Sz|                  Brontes (Brontész) – a három ciklopsz (félszemű óriás) egyike
 2330    I,      X|                      rákezdi, végre egy vidám cimbora odaugrik, s feltárja az
 2331    I,   XIII|                     várt, számított reá, s ha cimborái valami felötlő ostobasághoz
 2332    I,   VIII|                  esteli ülés alatt több nemes cimboráimmal való játszás közben. Még
 2333    I,   XIII|             felvitesse saját költségén minden cimboráit, ismerőseit, papjait, diákjait,
 2334    I,   VIII|                        bohócaitól, kutyáitól, cimboráitól, hajdúitól és parasztleányaitól.
 2335    I,   VIII|                    meg nemegyszer egyik-másik cimboráját poharazás közben. Ah, jól
 2336    I,   XIII|                  ordítá Kutyfalvira:~ ~– Kend cimborájával együtt egy nyomorult orgyilkos!~ ~
 2337    I,    XII|                 hetvenkedő, kötekedő, vakmerő cimborának látszik. Gondolja meg ön,
 2338    I,   VIII|            kiválasztani, amelyiknek legkülönb címere volt, azzal összecsókolóztunk,
 2339   II,     XX|                  egymás vállára boruló kettős címerekkel, minden ezüst rajtok, ami
 2340   II,   XXIX|                   legyen, s nemessége ne csak címerére, hanem szívébe is legyen
 2341    I,   XIII|                       kilógott a szarvas feje címeres ágabogával, ketten póznára
 2342    I,    VII|                 minden fogadóról szedjék le a címert, s azok helyett az ő saját
 2343   II,    XIX|               mindenkinek igazat adnak, senki címét el nem felejtik, és a magukéval
 2344   II,   XXIV|                  költői logika képtelenségnek címez.~ ~Látni fogjuk azt…~ ~A
 2345    I,    VII|                     vele jött vadásza grófnak címezé az ifjat.~ ~Így mégis kell
 2346   II,  XVIII|                        hogy elől-hátul meg ne címezze, magyarországi uraknál így:
 2347   II,   XXVI|                      őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~ ~A legelső dolog egy jóravaló
 2348   II,    Meg|                  fitos orr, rózsaszín lüktető cimpákkal. A harmadik, valódi almapiros
 2349    I,     IV|                  Rossini legújabb zeneműve, a címszerepet Catalaninak adni, kit a
 2350    I,    XII|                 tréfálok uraim, én tegnap óta címtársa vagyok Boltay úrnak, s akármely
 2351    I,    XII|                  elfogadni?~ ~– Mert az nekem címtársam, mert az fogadott apám,
 2352    I,    III|                   értesz azon boldog barbárok címzete alatt, e megtiszteltetéshez
 2353    I,    XII|                    miszerint a mestere nevére címzett levelet feltöré, s az ablakhoz
 2354    I,      I|                        s mikor játszik, mikor cincog, mikor feláll fonni két
 2355    I,     II|                     címe) –, öné vagyok egész cipőm talpáig.~ ~– Monseigneur! –
 2356   II,   XXXI|                    asszonyságtól még csak egy cipőszalagot sem bír, amiről rá emlékezhessék,
 2357    I,   XIII|              őszibarackszeszt hurcoltak körül cipószeletekkel a vendégek között, ami azt
 2358    I,   XIII|          bársonybugyogót, harisnyát és csatos cipőt, mellyel otromba skarlát
 2359    I,   VIII|                      szekér tele frissen sült cipóval, a szekerek mögé volt kötve
 2360    I,     Sz|                     házáról híres ókori város Ciprus nyugati partján~ ~parciális –
 2361    I,     Sz|                mutatta be a Nemzeti Színház~ ~cirkuláré – körlevél, körözvény~ ~
 2362    I,     IX|                     vele, mikor principálisom cirkulárékkal * küld hozzá. Azért nézett
 2363    I,      V|             Mainvielle –, kötéltáncos leszek! Cirkusz, ugrálni tanított kutyák,
 2364    I,     Sz|                       csőcselék~ ~caressíroz –cirógat~ ~casserole – lábas, kaszrol~ ~
 2365    I,      X|                    templomba jár, a macskáját cirógatja, s ha magához hasonlókkal
 2366    I,      I|                      miket szobában tartanak, cirógatnak, játszadoznak velük, csakhogy
 2367    I,     II|                     azt mondja: „Bis dat, qui cito dat”. „Kétszer ád, aki rögtön
 2368    I,     II|                  levetkezett és felgyürkőzött citoyen, frígiai sipkákban, * erősen
 2369    I,    VII|                       nagyobb becse, mint egy citromhéjnak, melynek levét az utolsó
 2370    I,      X|                      lenni Terézhez, mint egy citromkereskedő.~ ~– Foglaljon helyet, kedves
 2371    I,   VIII|                     vezetni, a szarvára pedig citromot kell tűzni és szalagot kötni.~ ~–
 2372   II,     Sz|                aranyalmát az istennők közé; a civakodó istennők kölcsönösen megvesztegették
 2373    I,      X|                      asztalhoz, a fiatalabbak civakodva, irigykedve a sovány étkek
 2374    I,    III|                 ezután elfogyasztani, hanem a civilizáció, s mije van népünknek, mely
 2375   II,  XXIII|                     ti itt?~ ~– Terjesztjük a civilizációt. Kissé fádabb mulatság,
 2376    I,    III|                    institúciói * alá, amint a civilizációval első összeütközésbe jön.
 2377   II,    XXI|                 ágaskodik. Azután a debreceni cívist, hogy lötyögteti magát a
 2378    I,      X|                      a kérdezőnek:~ ~– Sohase civódjék ön, édes barátom, testvérével
 2379   II,    XXV|                      mely szerint szeretőknek civódni kell, akkor annál jobban
 2380    I,     II|               ellentétek, felállítva a szépen cizellirozott nyúlánk korinthi vázák,
 2381   II,     XX|                 obligát közönsége, a frázisok claqueurjei, min kacagnak olyan gégeszakadtából.~ ~
 2382    I,    VII|                    szavalt oly helytelenül, a claqueurök * sohasem impertinenskedtek
 2383   II,     Sz|                        hölgyeim~ ~Messalina – Claudius római császár feslett erkölcsű
 2384    I,     Sz|                    utazó, utas~ ~rőf – kb. 78 cm~ ~ruinált – tönkrement,
 2385    I,      I|                       nem mondani, s ez egész Coblenzig terjedt, hogy mikor az elegáns
 2386   II,    XIV|                   Fontaine novelláit, akár De Cock Pált, számtalan ily mulatságos
 2387    I,     Sz|                    álhaj, paróka~ ~ ~ ~eau de Cologne – kölnivíz~ ~Ecco ce ! –
 2388    I,     II|                      és jól belocsolva eau de Cologne-nyal * és más illatszerekkel,
 2389    I,    VII|                         páholyt vett az opéra comique-ban, * és balett-táncosnőknek
 2390    I,     Sz|                   rongyember~ ~lago di Como – Comói tó, festői szépségű tó Olaszország
 2391    I,     Sz|                appelle cela? – hogy hívják?~ ~comptoir – iroda, pénztár~ ~comte –
 2392    I,      X|                      estig el volt foglalva a comptoirban, * Mayerné a konyhában,
 2393    I,     Sz|                      pénztár~ ~comte – gróf~ ~Conciergerie – a párizsi Palais de Justice
 2394    I,     IV|                      lőcse. Abellino azután a Conciergerie-n, * hova a tejárus panaszra
 2395    I,   XIII|                        a határvillongási pert condescendáltatom, s neki engedem a burjányosi
 2396    I,     Sz|                     Picpus utcáról elnevezett Condrin (1768–1837) által alapított
 2397    I,     VI|                   perpatvarban, mely Catalani contra Mainvielle ekként ére véget.~ ~
 2398    I,   XIII|                   csodára meghagyott hajporos copf, mely tisztes emléket fekete
 2399   II,   XVII|                     hogy őt láthassa, az öreg copfos jószágigazgatót, ki őt a
 2400    I,     Sz|                   nyirokereibe~ ~Cid – Pierre Corneille (1606–1669) színműve; a
 2401    I,     VI|                    asszony a királyné, s nagy courtoisie-val * kértek bocsánatot, hogy
 2402   II,    Meg|              eredetihez. Ez volt gróf Seilern Crescentia, később gróf Széchenyi Istvánné
 2403   II,     XV|                      is, hogy Fannyt el fogod csábítani; mert hiszen most már gazdagabb,
 2404    I,      X|                      szabad hódolni, s az nem csábítás, az csak tisztelet, kitüntetés,
 2405    I,   VIII|                       a szédelgő ingert, mely csábítja a még többet ivásra. Kutyfalvi
 2406    I,      X|                      dicsekszik, miket leánya csábítója vett neki születésnapi ajándékul;
 2407   II, XXVIII|                     Mint a kísértethívás, oly csábítón ragyogott előtte ez öt betű „
 2408   II,    XIV|                    akaszd fel, pusztítsd el a csábítót, mert meg nem menekülsz
 2409    I,     IV|                     koszorú egy oktalan barom csaholására és ugrándozásira pazaroltatik.~ ~–
 2410   II, XXVIII|                  meghalt. A nagyságos asszony csakúgy leszállt a sír férgeihez,
 2411    I,      X|                      új életet fog kezdeni, a családban más rend fog beállani, mindenki
 2412    I,      X|                      sem tud.~ ~– Milyen szép családdal áldotta meg önt az isten,
 2413   II,  XXIII|                   konfúziók * támadhatnának a családfák készítésében.~ ~– De azt
 2414   II,   XXXI|                    magyarországi leggazdagabb családfők egyike követte nejét a sírba,
 2415    I,      X|                       felöltöztették a jámbor családfőt, pálcáját kezébe adták,
 2416   II,    XIV|              főuraknak kínál meg egy szegény, családhagyott polgárleányt ősi nagy nevével;
 2417    I,     IX|                     hölgy Erdély legelőbbkelő családjaiból, mind komoly, nagyra becsült
 2418   II,  XXIII|                   kutatásokat akarnának tenni családjaink származási rendében, igen
 2419    I,    VII|                       ember tartozik életével családjának, hazájának, istenének; nagy
 2420    I,     XI|                       valakihez; én e leányzó családjáról a legcsodálatosabb híreket
 2421   II,   XVII|                    Fogják-e neki elfeledhetni családját, annak homályos eredetét
 2422    I,     XI|                     az is szerette őt –, mert családjok hivatalbeli volt, s nem
 2423    I,      X|                    mely hozzájuk legközelebb, családjuk bensejében történik, hacsak
 2424    I,    XII|                     ketten boldogtalanok.~ ~A családnál mindenki tudta e titkot,
 2425   II,    Meg|             szoborminta, élő márvány. (Magyar családnevük volt; előkelő.)~ ~A költőket
 2426   II,  XVIII|                    Értsétek: csupán csak a te családod kellett még ide a Kárpáthy-családfa
 2427    I,      X|                    szólt az éltes hölgy –, ha családodnak tisztességes életmódot szerzesz.
 2428    I,      X|                    kérj bocsánatot megbántott családodtul.~ ~Más leánynál ugyan azt
 2429   II,   XVII|                     utófájdalmait, ellenséges családokat békíte ki egymással, háttérbe
 2430   II,     XV|                     el ön becses meghívását – családommal együtt; ím férjem, Kárpáthy
 2431    I,    XII|                  különc volt, és minden tagja családomnak különc; én egyszer meg akartam
 2432   II,     XV|                     Mayer avec famille.” * ~ ~Családostul.~ ~Értve alatta anyját,
 2433   II,  XXIII|                  ügyes orvosai vannak. Azután családotokban van, hogy titeket a késő
 2434   II,  XVIII|                       csalánhoz, amennyiben a csalán csak azokat csípi meg, akik
 2435   II,  XVIII|                       az érdemes kisasszony a csalánhoz, amennyiben a csalán csak
 2436    I,    VII|                    egy vállait szabadon hagyó csalánszövetű ing s egy bő selyem török
 2437   II,     XV|                       embernek kell lenni, az csalatkoznék. Semmije sincs annak a nap
 2438   II,  XVIII|                     bizodalmát helyezheti, és csalatkozni nem fog.~ ~Fanny olvasá
 2439   II,     XV|                       az én költségemre megy? Csalatkoztok. Ennek Fennimor adja meg
 2440   II,    XIV|                       Az erény a legingerlőbb csalétek! Sohase beszéljetek egy
 2441    I,    III|                       helye az ermenonville-i csalit és személyei magyar főurak –
 2442    I,    III|               megindultak a sűrű bozóttá vált csaliton keresztül a gyalogutakkal
 2443   II,    XXI|                       képezve, indulnak meg a csalitos rónának, az agarakat előrebocsátják,
 2444   II,   XXXI|                   álfogakkal, hamis termettel csalja a világot és magát. Szakállát,
 2445    I,   XIII|                    hogy észrevegye, miszerint csalják? Hát nincs-e annyi pénze,
 2446   II,  XVIII|                        ripőkjei és menyecskéi csalnak oda, hanem a szép nő, az
 2447    I,     XI|                        nagyravágyó céljait és csalódását. Megvallá, hogy most is
 2448    I,      I|                      megnagyítva az éji látás csalódásától.~ ~Odaérve meghagyatott
 2449    I,    VII|                      lesz járni.~ ~– Ön ismét csalódik, mi tiszteljük ezeket a
 2450    I,     XI|                    személyt; én már annyiszor csalódtam jószívűségemben, miszerint
 2451   II,   XXIV|                       megy barátom, engem nem csalsz meg. Te akarsz hazudni?
 2452    I,      I|              elébb-utóbb úgyis az enyém lesz; csalt nem akarja magával vinni
 2453    I,   VIII|                     az ingoványból, maga után csalva a bőszült bikát.~ ~Amint
 2454   II,   XXIX|                    akit sohasem láttam. Isten csapásának tartom rajta azt, hogy saját
 2455   II,    XVI|                       ügyetlen, kiszámítatlan csapásokkal iparkodott azt kifárasztani;
 2456   II,    XXX|                       gyermek!~ ~A legnagyobb csapásokon, apa-anya veszteségen fájdalom
 2457   II, XXVIII|                  haladni a még félig töretlen csapáson. Egyik hátrább maradva üget,
 2458   II,    XVI|                      terjesztett álhírnek egy csapással véget kell vetni.~ ~Ha egy
 2459   II,    XXI|                     legderekabb agár az egész csapatban.~ ~– Ismerem már őket, az
 2460   II,    XXI|                       hogy válnak külön egyes csapatok a többi közül, gazdáik körül
 2461    I,     IX|                        komoly művészek álltak csapatokba, hirdetendők művészetet
 2462   II,    XXI|                        a társaság három külön csapatra oszlik, melyek, mint egy
 2463   II,    XXI|                       megáll, farkát maga alá csapja, s összecsattogtatva fogait
 2464    I,   VIII|                    felelt rá, csak a farkával csapkodott a légbe.~ ~Mártont bosszantá
 2465    I,      I|                     gáton saját szemeink és a csapláros szemei láttára a sárban
 2466    I,      I|                   hanem gazdálkodik, s nála a csaplárság csak szinekúra. *~ ~Míg
 2467    I,      V|                      Százszor földhöz kellene csapnia szerepét, széttépni lapjait
 2468   II,    XXX|               feljutni. A nagy vasajtó döngve csapódott be utána.~ ~Most már örökre
 2469   II,    XIX|                       Valahányszor könnyelmű, csapongó vagy hetyke, alacsony célzatokkal
 2470   II,    XIV|                  egyszerre kitörő vidámsággal csapott az asztalra –, hah! Ennél
 2471   II,   XXIV|                   mellett, s frakkját kétfelé csapta, és egyik lábát a kezébe
 2472    I,     VI|                     egy páholyban nagy zajjal csapták be az ajtót, s elkezdtek
 2473   II,    XIV|                       fogadom, olyan kézfogót csapunk, hogy még az angyalok is
 2474    I,      I|                            Te kiűztél engem a csárdából, én kiűzlek téged a világból! –
 2475    I,      I|                       ez! Hát mi köze ehhez a csárdához a töröknek?~ ~– Nagy köze
 2476   II,    Meg|                     ingoványokon, szalonokon, csárdákon és emberi szenvedélyeken
 2477    I,      I|                    veszekedjék, a Törikszakad csárdának lévén kocsmárosa.~ ~Szép
 2478    I,   XIII|                   menjen előre, hogy a rukadi csárdánál felválthassák; menjen kend!
 2479    I,      I|                    Mondjon kend verset erre a csárdára, hol az emberek nem kapnak
 2480    I,      I|                       szóval:~ ~– Hátha ezt a csárdát nekem adná a nagyságos úr,
 2481    I,    XII|              Krammnéra szüksége, sietett ki a csarnokból.~ ~Sándor utána. Tehát végtére
 2482    I,     Sz|                 kerület határán~ ~redingote – császárkabát, ferencjóska, férfiöltönyhöz
 2483    I,   XIII|                    fácányokat hoztak s hízott császármadarakat vállaikon emelve, a szakács
 2484    I,    VII|                      még mindenben megtartá a császárság alatti divatot, a nagy hajporozott
 2485    I,     Sz|                      vsz. a két forint értékű császártallér~ ~cserfel – fecseg, locsog~ ~
 2486    I,     Sz|                megbántás, gyalázás~ ~agrafe – csat, kapocs~ ~akció – itt: törvényes
 2487    I,    XII|                  Mainvielle-Catalani színházi csatában valaki irgalmatlanul meghajigálta
 2488   II,   XXIV|                       daliákat, kik diadalmas csatákból térve vissza, törvényt hozni
 2489   II,    Meg|                     esett meg rajtam, mikor a Csataképek-et és a Bujdosó naplójá-t írtam:
 2490    I,     Sz|                   gyalogos katona, ki a légió csatarendjében a harmadik sorban állt~ ~
 2491   II,     Sz|                     el a poroszok a waterlooi csatát~ ~Boulevard des Italiens –
 2492   II,     Sz|                       rongy, ringyó, szajha~ ~csáté – nedves helyen növő sásféle
 2493   II,    XXI|                     erdő, a többi mind sásos, csátés * avar, rekettyés berek,
 2494   II,     XX|                   fejtsenek ki, s azzal mi is csatlakozhatunk azon számtalan éljenekhez,
 2495   II,     XV|                  gazdag férjet kapok, s azért csatlakozik hozzám, tudva, hogy én majd
 2496   II,   XXIV|                    ismerősök érkeztek, kikhez csatlakozva elvált Kecskereytől. De
 2497    I,     Sz|                     ide~ ~satellite – testőr, csatlós~ ~Saul – Pál apostol neve
 2498   II,    XXI|                     nagy tisztelettel feljebb csatolá a szíjat.~ ~– Köszönöm,
 2499   II,  XXIII|                       vakmerő eszme van mellé csatolva, hogy ilyenkor őt a hölgyek
 2500    I,   XIII|                 bársonybugyogót, harisnyát és csatos cipőt, mellyel otromba skarlát
 2501    I,     VI|                      kezdődik már a chut.~ ~A csattanás pillanatában hangzott ugyan
 2502    I,      X|                szolgált, ha egy-egy hangosabb csattanásra valamelyik leány felsikoltott,
 2503    I,     VI|                közönség hallá az ásítást és a csattanást, nehányan nevettek, egy-kettő
 2504    I,     VI|                       kell botrány, legyen az csattanós! Miért nem hozattam előre
 2505    I,      I|                     utána kapkodva s nagyokat csattantva fogaival. Miután ezt a mulatságot
 2506   II,    XVI|                     összevert színpadi kardok csattogásaitól.~ ~Sokáig vívtak így, egyik
 2507   II,    XXI|              félreszökellt, meglapult, fogait csattogtatta; mindhiába, próbált ellenféllel
 2508   II,    XXV|                    bolyongott egyes-egyedül a csavargós tévutakon, anélkül, hogy
 2509    I,      I|                     volt, amelyben járt; mely csavargott úrtól úrhoz, írva és nyomatva
 2510    I,   VIII|                ellenfél nyakravalóját s egyet csavarintani rajta, hogy a lélegzete
 2511   II,    XXI|              gazdálkodjék, miközben szüntelen csavarogva, félrecsapva, ellenfelei
 2512    I,     IX|                      szakadt reggelig, mintha cseberből öntenék, az egész kertben
 2513    I,    VII|                      tizenkilenc éves asszony csecsemője, kinek férje az idén halt
 2514   II,     XV|               elragadtatása e tárgyban sokkal csekélyebb.~ ~Csupán arra kérte tehát
 2515    I,   XIII|                     tennie kellett volna, oly csekélynek látná!… „Csak még egy esztendőt
 2516   II,    Veg|                 nagyobb hiba lenne, ha erejök csekélységének érzetében ezt a csekélységet
 2517   II,    Veg|                csekélységének érzetében ezt a csekélységet nem iparkodnának arra fordítani,
 2518   II,  XXIII|                       tetszik; vesztegesd meg cselédeiket, uszítsd rájok kreatúráidat,
 2519   II,     XX|                   midőn halálos beteg voltam, cselédeim, barátaim elhagyának, ott
 2520    I,     IV|                   nagybátyja ráismerjen, mert cselédeket nemigen szokás figyelmesen
 2521   II,     XV|                     részesülnie, hogy amint a cselédektől Fanny után tudakozódott,
 2522   II,   XXIX|                     éljen ott boldogul két hű cselédemmel.~ ~…Minden tisztviselőim,
 2523   II,     XV|                   Boltay falusi lakába valami cselédféle egyéniség, kit Mayerné küldött
 2524    I,     II|              hemzsegtek a léhűtőknek, ezüstös cselédi egyenruhákban kevélykedve,
 2525    I,     II|                     tékozlóknak, akiket már a cselédjeik is megidéztettek ki nem
 2526    I,     IX|                   beszélt, csak közönségesebb cselédjeikkel szólottak magyarul; fiak,
 2527   II,   XXII|                  vágyott semmi társaság után. Cselédjeinek utasításul adá, hogy ha
 2528    I,      X|                  semmihez sem értett, mindent cselédjeire hagyott; ha meg volt szorulva,
 2529   II,     XX|               családba emeltetnek fel; azután cselédjeit sürgeti Fanny, hogy untalan
 2530    I,   XIII|                 tisztviselőivel, hajdúival és cselédjeivel, hogy méltóztatott annyira
 2531   II,     XV|       kenyérszeletkéket, semmit sem hagyott a cselédnek végezni; megérdemli az ő
 2532    I,   XIII|                    tenni; de miután az alsóbb cselédségnek fejenkint négy darab császárarany *
 2533    I,     IV|               narancs- és a napraforgóvirág a cselédszobákba száműzetett, jelenleg a
 2534   II,    XXI|                      róka ismét elővette régi cseleit, félreszökellt, meglapult,
 2535    I,     XI|                      megszabadítom az álnokok cseleitől. Legyen ő művésznő. Ő hangjában
 2536    I,     IV|                kozákra, hogy az istenért, mit cselekedék! Iván herceggel tartatja
 2537    I,    XII|                     Sándornak azon indiszkrét cselekedete, miszerint a mestere nevére
 2538    I,      X|                     Mayer megtudva nénjének e cselekedeteit, sietett őt felkeresni sűrű
 2539    I,     IV|                      hogy mindent összevissza cselekedett, kést adott, ha kanalat
 2540    I,     VI|                           Az istenért, azt ne cselekedje ön uram; akkor inkább még
 2541   II,    XIV|                       alá s fel járkálni. Mit cselekedjék? Érzé magában, hogy Kárpáthy
 2542    I,   XIII|                  nagyságos urat, s ezt meg is cselekedte volna, ha Horhi Miska hóna
 2543    I,      X|                      szót, hogy ő ezt sohasem cselekvé.~ ~– Most még egy leánya
 2544   II,  XXIII|                  ember vagyok; ördögi, pokoli cselszövénnyel semmivé tett ember. Találjon
 2545   II,   XXIX|                       koporsót nem küld, ha ő cselszövényeivel egy ártatlan hajadon lelki
 2546    I,     VI|                       lép föl többet.~ ~Kik a cselszövények érdekeit figyelemmel kísérték,
 2547    I,     Sz|                       megjelenik~ ~komplott – cselszövés, bűnszövetkezés~ ~kondorul –
 2548    I,     XI|                           A vadász jól veté a cselt.~ ~A leányt a hálaérzet
 2549   II,    XVI|                mellett és lábat vágni szabad. Cselvágások a kivett részekre tiltva
 2550   II,    XVI|                       vágásokhoz, inkább csak cselvágásokkal iparkodtak ellenfeleiken
 2551    I,      I|               hizlalnak dióval, mandulával, s csemegeképp adnak fel az asztalra.~ ~
 2552   II,    Meg|                        Ezen a réven mégiscsak csempésztem be egy kis hazaszeretetről,
 2553   II,     XV|                  anyja elhallgatott, a támadt csendben egy Úrimáját * kezde elmondani
 2554   II,     XV|                   nagyvilág zajából a polgári csendélet szerény örömeire visszagondol.~ ~
 2555    I,     VI|                     prológot fogja elmondani! Csendesüljetek el!~ ~A megrettent signora
 2556    I,   VIII|                       S midőn el tudott végre csendesülni, felgyűré ingujjait vastag,
 2557    I,   VIII|                köhögéstől, ha egyszer-egyszer csendesült tüdejének rohama ököllel
 2558    I,     Sz|                      1817-ből~ ~gendarmerie – csendőrség, zsandárság~ ~généreux –
 2559    I,     XI|                      karnagyot meglepé a szép csengésű fiatal hang, nem tartóztathatá
 2560    I,    VII|                 szerfelett prózai divatnak.~ ~Csengetésre bejő Hyurmala, s míg szobalyányai
 2561    I,    VII|                   előtt; hallatszott a portás csengettyűje; azután ismét tovagördültek
 2562   II,   XVII|                 háznál sorba mind meghúzták a csengettyűket, megverték az ablakokat;
 2563   II,     XX|           parasztszekereket, miken sallangos, csengős öt lóval jöttek az eredeti
 2564   II, XXVIII|                    hosszú téli est beálltával csengőtlen parasztszánt látunk végigsikamlani,
 2565   II,  XVIII|                  különös ember.~ ~Az ünnepelt Csepcsi Aladár, minden bálban patentírozott *
 2566   II,   XXXI|                      báró Berky, az előtáncos Csepcsy Aladár, és ki tudna emlékezni
 2567   II,   XVII|                 kiugrott a bőréből dühében, s cséplőinek ordítva parancsolá, hogy
 2568    I,    XII|                szemrehányásait, füléből lassú cseppekkel kezde szivárogni a vér.
 2569    I,      I|                   gyeplűt; akkor aztán nagyot cserdít közé, és még ő haragszik.~ ~
 2570   II,    Meg|                     egyedüli kútforrásom volt Cserei Mihály naplója. Egy vonás,
 2571    I,      V|                  előtt nevét viselje. Hogy is cserélhette volna fel annyi diadal emlékével
 2572    I,   XIII|                     nevetni lehet nagyokat; ő cserélte el a legátus * könyvét,
 2573   II,   XVII|                      s feszengő költészet nem cserélték ki a korszellemet.~ ~Azt
 2574   II,   XXIV|                 akarsz te hazudni, aki lelket cseréltem veled? Az nem lehet, mondj
 2575    I,      X|                      seprűvel, mellyel e pipa cserepeit kitakarítom, kiseperném
 2576    I,    VII|                    töltek, mint egy meghasadt cseresnye, s termete karcsú és délceg.
 2577    I,   XIII|                     sötétkék éjben, s a tüzes cseresnyefa aranyesőben hullatta alá
 2578    I,     Sz|                 forint értékű császártallér~ ~cserfel – fecseg, locsog~ ~csülleng –
 2579    I,      X|                      s a szomszédasszonyokkal cserfelt, * a gyermekek eldugott
 2580    I,     IV|                pásztorok, illatos rózsalugas, csergedező patak s aztán két szerető
 2581    I,    VII|                      Hyurmala, kinek arcbőrét cserszínűre festette a kegyes idő, nem
 2582   II,    XVI|                       minő a köszörült kardok csesszenése, s mely nagyon különbözik
 2583    I,     II|                       egy félig tölt laposdad csésze, melyből koronként valami
 2584    I,    VII|                    fölébredve, elixírral tölt csészéjét érintetlen találta; tehát
 2585    I,     IV|                      Abellino székéről, egyet csettentve ujjaival. Eh voilà: * már
 2586   II,   XXXI|                 parkban sétált Flóra, egy kis csevegő hároméves gyermeket vezetve
 2587   II,    XXV|                   voltál! – szólt csintalanul csevegve Flóra. – Nekem megsúgta
 2588   II,    XXI|                   hihetőleg valahol hátul egy csézában rejtőzködik. Ha figyelmezne
 2589    I,   XIII|                       csizmájára, s egy ócska csézára tegyen szert, melyen két,
 2590   II,     Sz|                          kacsi – félre, hess, csiba (gyermekintő szó)~ ~karmantyú –
 2591   II,  XXIII|                   burnuszba burkolva, roppant csibukot harapdálva, s fújva maga
 2592   II,  XXIII|                    hasonló burnuszban, szinte csibukozva, s szinte egy átelleni tükörben
 2593    I,     Sz|                előadás~ ~snekkli – snekkedli, csiga, hajbodor (Schneckerl)~ ~
 2594   II,     XV|                        alkalmat engedni, bogy csigaházából kiöltse szarvait, úgy tenni,
 2595    I,   XIII|                      bejárásokkal s alattomos csigalépcsőkkel, ahogy ez azon időkben szokás
 2596   II,    XXV|                      El akartál esni?~ ~– Egy csigára léptem – felele a nő, és
 2597    I,      I|                     irtózik, az asztalra tett csigától senki sem szalad el, pedig
 2598    I,      I|                       lélegzete elállt, hiába csiklandák az orrát, a talpait, meg
 2599    I,   XIII|                     tegyen szert, melyen két, csikóbul nevelt ló szállítja, amikor
 2600   II,   XXII|               megkötöznek lánccal, aki fogait csikorgatja, és nehéz tusájában vérverítéket
 2601    I,   VIII|                    kongathatott tőle eleget a csikós, nem is felelt rá, csak
 2602    I,   VIII|              egyszeribe szétmorzsolja.~ ~De a csikósbul váltott gavallér szokva
 2603    I,   VIII|                      végébe volt fonva, egész csíkot hasított fel a vad állat
 2604   II,    XIV|                lépéssel az elérhetlennek vélt csillagba emelkedhetik.~ ~Visszataszítá
 2605   II,    XIV|                ifjadhoz közel; egyik az egyik csillagban, másik a másikban. Az álom
 2606    I,    VII|                     híres asszonya legalábbis csillagkeresztes hölgy.”~ ~– És ki volt ama
 2607   II,    XIV|                     mikor a tündérek szedik a csillagok hamvát, s az a vén ember
 2608    I,     XI|                      mi van felőlök megírva a csillagokban?~ ~Azon ismerősök között,
 2609   II,    XIV|                    vagy repkedtek szanaszét a csillagos jövőben, repülve az ég felé,
 2610   II,    XIX|              elfelejtünk, mint valami üstökös csillagot.~ ~Most jöttek a tekintetes
 2611   II,    XIV|                alakjában jár a bűv csillagról csillagra, jár a gyermekrém a fekete
 2612   II,    XIV|               ezüstfelhők alakjában jár a bűv csillagról csillagra, jár a gyermekrém
 2613   II,   XXIV|                 messze kerülnie, hogy még egy csillagzaton se legyenek soha. Ki kellett
 2614   II,     XX|                   pecérek beavatkozása el nem csillapítá az ingerült vitát.~ ~Volt
 2615    I,     II|                       maradjon ön csendesen – csillapító őt a bankár. – Mindenki
 2616   II,   XXIV|                       Kecskerey úr) éppen egy csillár alá vezette Rudolfot, már
 2617    I,   XIII|                   piszoktól, a kabát eleje is csillog valamitől, ki tudná, hogy
 2618    I,      V|                  között lakik, s semmi köze a csillogó lámpafényhez. Lám, amiért
 2619   II,     XV|                      lesz a sikerre.~ ~Ő maga csinálá ki a tervet, miszerint Mayerné (
 2620    I,   VIII|                       s átadá a poharat, hogy csinálja utána más.~ ~Természetesen
 2621   II,     XV|                      lehetek. Engedd, hadd én csináljam meg a kávédat. Én már tudom,
 2622    I,   VIII|                  teljesítve a feladatot –, de csináljátok meg azt, amit én! Próbáljon
 2623    I,      I|                   hogy tud, mert különben mit csinálna ezen utazván?~ ~– Ah! venir
 2624   II,     XV|                 utcára. Magam sem tudtam, mit csinálok. A Dunának megyek, ez volt
 2625    I,     XI|                       kérdés.~ ~A leányok nem csináltak belőle titkot. Elmondták,
 2626    I,   XIII|             kisasszonyokat játssza. Már ki is csinálták, hogy estére mit fognak
 2627    I,     XI|                    vissza. Az udvarból kertet csináltatott, a lármásabb lakókat eltávolította,
 2628   II,     XV|                        mi köze ahhoz, amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e úri módon?
 2629    I,      X|                    kik csak új ruhában tudnak csinosak lenni, s hacsak egész nap
 2630    I,    III|                  lehet venni azt a keresetlen csínt, melyet finomabb ízléshez
 2631   II,     Sz|                        jogi tanácsadó~ ~jux – csíny, tréfa, móka, beugrató játék~ ~ ~ ~
 2632   II,    Veg|                 különbség csak az, hogy rólok csipán valót szabad írni, s költői
 2633   II,  XXIII|                      forduló lábikráira egyet csíphetni; általában különös kedve
 2634   II,  XVIII|               amennyiben a csalán csak azokat csípi meg, akik hozzáérnek, míg
 2635   II,    XXI|                szalaggal átkötve, mely vékony csipkebodrot szorítá, s elöl egyszerű
 2636    I,     Sz|                  utasítás: ujjakkal pengetve, csipkedve, tépve~ ~Place de Panthéon –
 2637   II,    XXI|                  rubingomb tartá össze a sűrű csipkefodrozatot. Mi jogon meri azt valaki
 2638   II,    XXI|                         szorítá, elöl nyitva, csipkefodrozattal, a hasonszínű uszály balfelől
 2639   II,     XV|             hajtekercsét könnyű kis brüsszeli csipkefőkötő takarta, kétfelől hosszan
 2640    I,      X|                    tudott volna jönni, hogy a csipkéit és selyemkendőit csak nem
 2641    I,    VII|                       levén szorítva s széles csipkekarmantyúval fodrozva.~ ~A körülállók
 2642    I,     XI|                   hintóban ült, és brabanti * csipkéket viselt, míg ő kézimunkája
 2643    I,      X|                    héten háromszáz forint árú csipkénél.~ ~Erre nem tudott Mayer
 2644   II,     XV|                     volt! Egyszerű, de becses csipkeöltöny hullámzott alá pompás termetén,
 2645   II,  XVIII|                      a szíven keresztül képes csípni.~ ~– Tessék helyet foglalni
 2646    I,    VII|                      nyúlánk derekán a délceg csípőkre leszorulva van keresztülkötve
 2647    I,   XIII|                     húzódik, s látni engedi a csípőn alul érő ezüstgombos mellényt.~ ~
 2648    I,   VIII|                      a középtájon lovagol még csípőre tett kézzel, s meg sem mozdítja
 2649    I,   VIII|                      érte, hegyes pattanással csípve ki egy folt bőrt; a bika
 2650    I,   XIII|                       ha behordták volna, nem csírádzik ki, és megvan.~ ~– Jól van,
 2651    I,     XI|                      leány lelkén, megkapta a csírájában levő gondolatot, és kitépte
 2652    I,   VIII|                   atillája antik opálgombjait csiszolva selyemkendőjével.~ ~– Hát
 2653    I,     VI|                     ismerek.~ ~– El kell őket csitítani.~ ~– Oda ne menjen ön uram,
 2654    I,   XIII|                  fésűvel, bajusza hegyesebb a csizmadiaárnál, s félelem gerjesztőn kétfelé
 2655    I,   XIII|                 boldogságának aranysarkantyús csizmái a bajok pocsétájában be
 2656    I,   XIII|         ezüstsarkantyút üttethessen kordovány csizmájára, s egy ócska csézára tegyen
 2657    I,   XIII|                  nadrágszíján egyet húzott, s csizmáját letörülte a kezével, hármat
 2658   II,  XVIII|                       lábára éppen olyan szűk csizmák volnának húzva, mint az
 2659    I,      I|                     lábáról a nagy sarkantyús csizmákat, az egyik parasztleány a
 2660    I,      I|                  magában, míg lovásza cuppogó csizmákkal tántorgott vele odább a
 2661    I,      I|              mindinkább bővülni kezd, végre a csizmáknál buggyot vet, s elöl ki levén
 2662    I,      I|            csengő-bongó zsuzsuk lógnak elő, a csizmákra pedig irtóztató hosszú sarkantyúk
 2663   II,  XXIII|                       Csizmelerimi! (Ruhámat, csizmámat!)~ ~A kis fickó futott,
 2664    I,   XIII|                 hajától elkezdve, félregázolt csizmasarkáig minden, ami rajta avagy
 2665   II,   XXIV|                       toalettel, olykor sáros csizmával, mikor a lovakat nézték,
 2666   II,  XXIII|                      uram!)~ ~– Eszbaplerimi! Csizmelerimi! (Ruhámat, csizmámat!)~ ~
 2667   II,  XXIII|                      sárga csizmát.~ ~– Khair csizmelirimi, szamár, hanem a papucsom
 2668    I,     Sz|                    szójáték~ ~canaille – itt: csőcselék~ ~caressíroz –cirógat~ ~
 2669    I,   XIII|                   csak, ki van még itt!~ ~– A csőcselékbül itt van a pukkancsi tiszttartó,
 2670   II,   XVII|             félelemmel emlegetnek egy erdélyi csodaállatot, mely mezőségi közbirtokosé,
 2671    I,     IX|         külföldieskedés visszhatása ellenében csodabizalommal léptek elő, tért foglalandók
 2672    I,     XI|                    erény tiszta csillaga.~ ~A csodaifjak naponta bosszúsabban jöttek
 2673   II,    Meg|                    lett a „Fanny”.~ ~S milyen csodája a sorsnak! Két évvel azután,
 2674    I,   VIII|            legbiztosabb jogcímen.~ ~Jancsi úr csodájában majd hanyatt esett.~ ~–
 2675   II,    XIV|                     hogy visszatértem emberek csodájára a halál országából, midőn
 2676    I,     II|          tekervényeket végigfutotta, s mind e csodákat megbámulá, valahára mégis
 2677    I,    III|                    harmadik fedezeten jött.~ ~Csodaképpen hozzátehetjük, hogy mind
 2678    I,      X|               Terézhez.~ ~Mindenki iparkodott csodálkozását kifejezni. Fanny lesütve
 2679    I,     II|                     hogy elejét vegyük minden csodálkozásnak, ha a legközelebb történt
 2680   II,     XV|                       beszélnek, s legfeljebb csodálkozó, szörnyűködő, helybenhagyó
 2681    I,   VIII|              porcikáját, s felébredvén nagyon csodálkozott rajta, hogy álma hatását
 2682   II,     XV|                tükörbe sem néz, hogy bámulná, csodálná magát; sőt amint a gömbölyű
 2683    I,     IV|                       Némelyik nevetni, másik csodálni valót talált e vonásban.
 2684   II,    XXV|                      hogy e kert virágai mily csodaszépek, mintha úrnőjük közellétét
 2685   II,     XV|                  aratók előtt el ne játssza a csodát, amit leánya számára tartott
 2686    I,      V|                Londonig; beszéltek róla, mint csodatüneményről; a költők, kik a világharcok
 2687   II,  XXIII|                   hogy az öreg Jancsi úr maga csődíti a házibarátokat Kárpátfalvára,
 2688    I,    XII|                   ifjú óriások közt valóságos csődület van afelett, hogy ki lehessen
 2689   II,    XIX|                      világ konzervativizmusa, csökönössége, nagy pipájú, kevés dohányú
 2690   II,   XXII|                     fogamzanak, vagy amiket a csöndes, hallgatag gondolat a szív
 2691   II,  XXIII|                megtörténik, hogy a határozott csöngetésre bebocsát egy férfit Juszuf,
 2692    I,      V|                      erős fogok lenni!~ ~Újra csöngettek.~ ~Jeanette kétségeskedő
 2693   II,   XVII|               jurátusok fekete atilláikkal és csörömpölő kardjaikkal, a honatyák
 2694    I,   VIII|                     Amint meghallá a közeledő csörtetését, felnyújtá fejét, egyik
 2695    I,    III|                 gondoltam, virágzó bokrokkal, csörtető folyam közepén kis szigetecskével,
 2696    I,     Sz|                 távcső-battéria – az ágyúüteg csöveinek csoportjára emlékeztető,
 2697   II,   XVII|                  télikert lett, s a vízvezető csövek az úrhölgy hálószobája mögé
 2698    I,    XII|                  szeme láttára bocsáttattak a csövekbe, s a kihívott választott
 2699    I,    VII|                     állíták, felszökött rá, s csövét megragadva, gyönyörű ügyességgel
 2700   II,   XXIX|                   ügyelni, s az öreg érzékeny csókja után mindig újra illesztgette
 2701   II,    XXV|              szenvedélyesen forrók nem voltak csókjai, soha annyi ittas öröm nem
 2702   II,    XXI|                      arca még ég a szerető nő csókjaitól – azon hölgyet elragadta
 2703   II,  XXVII|                      gyermek arcát, ki minden csóknál felnyitja nagy, sötétkék
 2704    I,      I|                          És hányta folyvást a csókokat utána.~ ~A kocsmáros ezalatt
 2705   II,    XIX|                      sem történt volna, ölel, csókol, és el van ragadtatva. Legjobb,
 2706   II,     XV|                     engedje, hogy lábai porát csókolhassam, hogy még a másvilágon is
 2707    I,   VIII|               sehonnai pimasz vagy, aki kezet csókolhat nekem, ha hajdúmnak megfogadom,
 2708    I,   XIII|                   Béla úrnak, hogy tisztelem, csókolom, hozza el őt minden erővel,
 2709   II,     XV|                    váltak el egymástól. Kezet csókoltak egymásnak… Boltay mester
 2710    I,      I|                     viselő hajdúk.~ ~Fejeiken csókos kalpag, fehér lószőr bokrétával,
 2711    I,   XIII|                       kezét a legfelyül fekvő csomag után, mely Kárlátó János
 2712    I,   XIII|                  Ezalatt Jancsi úr leszállt a csomóba gyűlt nép közé; nagy trombitaszóval
 2713    I,    VII|                    tizenkét ház égett már egy csomóban.~ ~Egyszer nagy kétségbeesett
 2714    I,    III|                    kis vízágon keresztül apró csónakokon lehetett eljutni, ami nagyon
 2715    I,      X|                        Szegény Fáni, az a vén csont meg is fog verni.~ ~– Szegény
 2716    I,    XII|                 szükség fog lenni. Mit, hát a csontfűrészt miért nem hozta el ön? Ön
 2717   II,  XVIII|                vállakat és a nyak perec kiülő csontjait; összefüggésben áll vele
 2718   II,  XVIII|                       mosolygásra kész ínyét, csontkezeit a nagy karmantyúkkal a nábob
 2719    I,   VIII|                   Lova nemigen szép, de nagy, csontos, tizenhat markos állat,
 2720    I,    XII|                      éri a golyó; s akkor, ha csontot sértett, még a városba viszik,
 2721   II,     XX|                  előtt, körül nagy ősi képek, csoportba rakott csodás fegyverek,
 2722    I,     IX|                       kérdék egymástól az egy csoportbasa beszélgető ifjú honatyák. –
 2723    I,   VIII|                  szökéssel kinn van a többiek csoportjából.~ ~Ekkor kezdődik a lárma,
 2724    I,     IX|                          súgá Abbelino társai csoportjához, s odairányzá lornyettjét. –
 2725    I,     Sz|                         az ágyúüteg csöveinek csoportjára emlékeztető, sűrűn egymás
 2726    I,     IX|                  beszélgetés folyt azon jeles csoportozat között, melynek bámulásában
 2727   II,     XV|                     pikant anekdotákat szór a csoportozatok közé, teát főz, amit senki
 2728    I,     IX|                   után érkezünk, igen érdekes csoportozatokat fogunk találni. A pártok
 2729    I,     VI|                    szárnyaikat Catalani körül csoportozva. Mainvielle-né még nincs
 2730    I,     II|                        egynémely emigráns, ki csoporttal jött a diadalmas seregek
 2731    I,   XIII|                       Ő úri hírének ne legyen csorbája,~ ~ ~ ~Mindennap új meg
 2732    I,   VIII|                     földön, kivágott szeméből csorgott alá fekete szügyén a vér.
 2733    I,      I|                      forog, sír szeme, könnye csorog.”~ ~ ~– Ejnye kend szemtelen
 2734    I,    VII|                  elegáns világ megbotránkozva csóválgató fejét: „Minő bizarrerie!
 2735    I,   XIII|                mulattaták, most azonban fejet csóvált rájok. Horhi Miska mindenféle
 2736    I,      I|                tetszett nekik. Csak a fejöket csóválták; végre a legöregebb kirukkolt
 2737   II,    XXI|                       meg lábaikat, s sebesen csóválva felkunkorodott farkaikat.
 2738    I,     Sz|                    Dhavalagiri – eljegesedett csúcs Nepalban, a Himalája középső
 2739    I,    III|                    igazság férfia.”~ ~ ~ ~Nem csuda, hogy oly elhagyatott a
 2740   II,     XV|                      azt a szégyent, az isten csudája, hogy még egy szál hajam
 2741   II,   XXIV|                     annak tartanálak?~ ~Flóra csudálkozva kelt föl Rudolf mellől.~ ~–
 2742    I,      X|                       ülhetnek a tükör előtt, csügg, lóg rajtok minden öltözet,
 2743    I,    III|                    útjából.~ ~– Én valami oly csüggetegséget érzek magamban – szólt István,
 2744    I,      X|                  hajzata két tekercsben fonva csüggött le hátul, s a ház tisztelői
 2745    I,      I|                     kit a köznép Jancsi úrnak csúfol, ahogy az úrnak is tetszett
 2746    I,      X|                 meghallania, hogy őt lenézik, csúfolják, átkozzák, hogy őt szerelemkalmárnak
 2747    I,      X|                  szabad tenni, és ha elkezdi, csúfot lát vele.~ ~Schmerz úr véghetetlen
 2748    I,      X|                      megijedt, hogy elkezdett csuklani ijedtében. Teréz volt az…~ ~
 2749   II,    XIX|                        No, lesz most mindjárt csuklás az országban… *~ ~Galambcsípések!~ ~–
 2750   II,  XVIII|                  rendkívül sovány kéz, melyek csuklóban, nem tudom mi okbul, szörnyű
 2751   II,  XXIII|                    befelé.~ ~– Ne bujurszünüz csultámüm! (Parancsolj uram!)~ ~–
 2752    I,    XII|                legényekre, „Ne húzzátok olyan csúnyául azt a fűrészt!” A legények
 2753    I,   XIII|                     ott van az irtóztató nagy csűr, ha behordták volna, nem
 2754    I,   VIII|                    tűzijátékok lövetnek el, s csűrök égnek le, s az égés lángjai
 2755    I,   XIII|                     ökör fog sülni és bor fog csurogni az ereszről, de verekedni
 2756    I,   XIII|                     mind arannyá válík,~ ~ ~ ~Csűstül * szálljon reá az isten
 2757   II,   XXXI|                    térden állva kell is odáig csúsznia, csak hogy egy pillanatig
 2758   II,     XV|                     előttök térdre esett, úgy csúszott a két nő lábaihoz, akik
 2759    I,      I|                 zsebéből, ahova észrevétlenül csúsztatá, míg a megijedt társaság
 2760   II,  XVIII|                   Köpenye fél válláról le van csúsztatva, ami hősi, amazoni tekintetet
 2761   II,    XXI|                  nyereg alkalmasint félre van csúszva, mert a jobb térd igen alacsonyan
 2762    I,   XIII|                    nemzetség, s ha netalántán csúz vagy hideglelés, köszvény,
 2763   II,   XVII|              miszerint ő maga ugyan, minthogy csúzban szenved, nem lehet olyan
 2764    I,      I|                      mint istenasszony, másik cudar, mint Macbeth boszorkányai,
 2765   II,     XV|                   tinektek legyen, hogy magam cudarkodtam, piszokban, rongyban jártam,
 2766    I,    XII|                       tartja fogva a szép kis cukorfalatot? Hallotta-e a lyány, amit
 2767    I,   XIII|               amennyit behozott.~ ~Állított ő cukorgyárat, de a kotyvadékot sohasem
 2768   II,   XVII|            tudóstársaság, ott volt a másik ív cukorrépagyár felállítására, ha azt nem
 2769   II,     Sz|                     szívfájdalom, keserűség~ ~cula – rongy, ringyó, szajha~ ~
 2770   II,     XV|                 főztem, hogy legyen ezeknek a culáknak * mit enni; azokat vettem
 2771    I,      I|                  mormogá magában, míg lovásza cuppogó csizmákkal tántorgott vele
 2772   II,    Veg|                   fogunk találhatni, aminőket Czuczor, Széchenyi és Szemere Pál
 2773    I,      V|                    óriások seregét. Ez merész dac s nyílt kihívás volt ellenökben;
 2774    I,     IV|                 ápolnia. Ah madame! Ön velünk dacol? Megállj, majd megmutatjuk,
 2775    I,    VII|                   most rá, szemei, a halállal dacolók, tele voltak sugárzó szerelemmel,
 2776   II,   XXVI|                     most lép be! Most is az a dacos, hetyke lépés, az a büszke,
 2777    I,   XIII|                magához térni a fejében támadt daganatból, s egyik fülére meglehetősen
 2778    I,    VII|                  éjszakákon át ébren van. Vén dajkája, a bűvész Hyurmala mulattatja
 2779    I,   XIII|                   Javában folyt már a vígság; dal, zene, pohárcsörgés és vidám
 2780    I,     VI|                      Azzal újra hozzáfogott a dalhoz, a taps megint félbeszakasztá,
 2781    I,   VIII|                     kitüntetésben részesíté a dali kalandort, kiről ugyan senki
 2782   II,    XXV|                    nyílt egy gyönyörű hófehér dália, alig észrevehető rózsaszín
 2783    I,   XIII|              építtetett kétakkorát, mint őse, Daliáé volt, nem mintha pálmákat
 2784   II,   XXIV|                      képzeljük azon hadvezető daliákat, kik diadalmas csatákból
 2785   II,    XXV|                legfelyül az egyetlen gyönyörű dáliát.~ ~Azt hivé, hogy érti.~ ~
 2786   II,   XXIV|                 körülrobogva a tizenkét lovas daliától, ő maga levett föveggel
 2787    I,     Sz|                 Algirban; Rossini nagy sikerű daljátéka 1813-ból~ ~itce – két messzely
 2788    I,     Sz|                    Posse mit Gesang – komédia dallal; zenés vígjáték~ ~elzsákol –
 2789    I,     VI|                     álomszerű ábránd, melynek dallamát az ember, úgy tetszik, mintha
 2790    I,      I|                 taktust ütve valami új operai dallamhoz, melyet beszéd közben szájába
 2791    I,     XI|                   szegény hölgyet, ki e szent dallamokat oly szépen éneklendi, mint
 2792   II,    Meg|                     várkunokat, Oldamurt az ő Dalmájával, valahol a Káspi-tó mellett.
 2793    I,      V|                     akarná hallani, ez utóbbi dalmű vétessék elő. Azonban, ha
 2794    I,     IX|               Előtünedeztek a közelgő kikelet dalnokai: Berzsenyi, Kazinczy, a
 2795   II,    Meg|                  ismét odajött hozzám a palóc dalok költője.~ ~– Hát már nem
 2796   II,     XV|                  szavát hallhatja, vagy mikor dalol; sőt arra is vállalkozott,
 2797    I,   VIII|                      poharat, anélkül, hogy a dalolást félbeszakasztaná.~ ~Ez akkoriban
 2798    I,      I|                      hogy neki parasztnótákat daloljanak; aki egy egész palotát tart
 2799    I,   VIII|                     többinek ezt a nótát kell dalolni:~ ~Valahányszor az oláh
 2800   II,     XV|               virágait, megeteté madarait, és dalolt igen-igen jókedvűen.~ ~A
 2801    I,      I|                     mindenféle bolond értelmű dalt, a poétának pedig fel kellett
 2802   II,     XX|                     részben egy igen tisztelt dámának, gróf Kereszthynének nem
 2803   II,    XIX|               lyányokkal bálba mint garde des dames-ot * , senki sem szólná meg
 2804   II,     XV|                      tudásvággyal, amilyennel Damiens nézte a testén tépett sebeket,
 2805    I,   XIII|                       A park tele szarvas- és dámvaddal, s azok számára téli rekesztékek;
 2806   II,     Sz|                       azt jövendölte, hogy ha Danaénak fia születik, az meg fogja
 2807   II,   XVII|                      a nyughatatlan fiatalság danája, kik tízen-húszan széltében
 2808    I,     XI|                       Végre egyike az ismerős dandyknek, kit mi Fennimor néven szoktunk
 2809    I,    VII|                  feltűnni vágyás!”~ ~A kísérő dandysereg lassankint elmaradozott
 2810    I,    VII|           némaszemélyzetet) létére egy fiatal dandyt, ki őt valahogy rászedte,
 2811    I,     IV|                       a színpadon ráül, s ott danol el az elejtett medvén egy
 2812    I,      I|                       az emberre, hanem a víg danolás és ordítozás hangjai vezetőül
 2813    I,     VI|               megbukását.~ ~Ezalatt a második darabhoz szükségelt előkészületek
 2814    I,     IV|                    Shakespeare és Hugo Victor darabjait mind háttérbe szorította: „
 2815    I,    XII|                        három húszast számítva darabjára, nehogy azt mondhassa valaki,
 2816    I,      V|                     hetirendben, s a kitűzött darabnak nem kellett elmaradni a
 2817    I,     VI|                   mennyire nem szükség énekes darabokban a szereplőknek a mű beltartalmával
 2818    I,    III|                      valami új, valami pompás darabon dolgozhatni, abban kitüntethetni
 2819    I,   XIII|                     megjuhászodott kurucokkal darabról darabra elhordatá a méltatlan
 2820    I,     Sz|                       biztosítás~ ~triárius – dárdás (hastatus), nehéz fegyverzetű,
 2821   II,  XVIII|                    kárpátfalvi háztól, a régi dáridók megszűntével, helyettük
 2822    I,   XIII|                 évfordulatban nagynál nagyobb dáridóval szokták azt megülni és ületni;
 2823    I,      X|                      pokróc hangon kiálta rá, daróc mimikával kísérve szavait:~ ~–
 2824   II,    XXI|              ingujjakkal, pitykés mellénnyel, darutollas kucsmával voltak nekikészülve
 2825    I,     XI|                Nevezze előtte megholt arámat, Darvai Máriát, a jótékonyság küldőjeül.
 2826    I,      I|                     megtraktálom a mezőn lakó darvakat, vagy egy bolondos kedvemben
 2827    I,     Sz|                     szerint öngyilkos lett.~ ~debandíroz – szétbomlaszt~ ~débardeur –
 2828    I,     Sz|                   debandíroz – szétbomlaszt~ ~débardeur – rakodómunkás, kikötőmunkás~ ~
 2829    I,     IV|                      mint matrózok, diákok és débardeurök, * s még jóravaló lorette *
 2830    I,      V|                     ők adták azt a tanácsot a Deboureux-nek, hogy inkább mentse fel
 2831    I,     IV|                      én meglátogatom monsieur Deboureux-t, s tudva azt, mennyire fel
 2832    I,   XIII|                      a múltkor kaptál, amikor Debrecenbe küldtelek? No most tessék
 2833   II,   XXIX|                     éneklő diákok jöjjenek el Debrecenből, s énekeljék fölöttem ugyanazon
 2834    I,     IV|                   teljék, mert sietnünk kell; Debryre bízzuk a virágárusnőket
 2835   II,    Meg|                    mindaz. Apor monográfiája, Décsy ozmanográfiája legalább
 2836    I,     IV|                      a poétákkal, akik nekünk dedikálni szoktak, írjanak magasztaló
 2837    I,     II|                       egyesült seregek pompás defilirozását Párizs utcáin; egynémely
 2838    I,      I|                      s kivett belőle egy nagy degesz tárcát, melyet felnyitva
 2839   II,    XXV|                      valóságos filantróp!~ ~– Dehát meddig fog e vesztegzár
 2840    I,   XIII|                    komédiások nem jöttek?~ ~– Dehogynem jöttek, hiszen éppen azon
 2841   II,  XXIII|               Kecskerey úr szokását. Ő minden dehonesztáló megbízást és kérdést a legnagyobb
 2842   II,    XIV|               mindenhez értesz már a világon. Dejszen téged már férjhez lehet
 2843   II,    XIV|                  olvassátok a vidám Boccaccio Dekameronját, La Fontaine novelláit,
 2844    I,      I|                   rossz alexandrinus verseket deklamálva hevenyében, míg maga Jancsi
 2845   II,   XVII|                      mint holmi eredménytelen dekrétumok, hogy a horvátok tanuljanak
 2846    I,     Sz|                     Bolivarról (1783–1830), a dél-amerikai államokat felszabadító spanyol
 2847   II,   XXXI|                       fehér papírszivarral, s délcegen hintázva magát egy szán
 2848    I,    XII|                   ellenfél nevetve, hányiveti délcegséggel jött karonfogva az ezüstnyárfa
 2849   II,   XVII|                 csaknem misztikus, mondhatnók delejes hajlamot, mellyel e délceg
 2850   II,    XIV|                    mely hasonlatos a holdkóri delejhez…?~ ~Hiszen őneki csak egy
 2851   II,    XXV|                     hanem hosszú is lesz.~ ~A délelőtti órákat a férfiak együtt
 2852   II,  XVIII|                      éppen egy-egy kedvencnek déli nyugalmát tartani. Adieu!~ ~
 2853    I,      I|                      igazán elnyelte a corpus delictit. *~ ~– Hát te csalárd semmirekellő! –
 2854    I,     IX|                   évesnél, termete nyúlánk és delien karcsú, arca teljes és életszínű,
 2855    I,     Sz|                        a múlt századi Pozsony délkeleti része~ ~malőr – baj, baleset,
 2856   II,     Sz|                  város Campaniában, Nápolytól délkeletre, a Vezúv nyugati lábánál,
 2857   II,   XXVI|                      és nedélydús delnőket és delkisasszonyokat, kik őt szívesen látták.~ ~
 2858   II,   XVII|                     az úri előfogatok divatos delnőikkel egyszerre eltűntek a népes
 2859    I,     IX|                    kell.~ ~Voltak magas lelkű delnőink, kik anyjukká fogadták az
 2860   II,     XX|                       vidék legszebb két ifjú delnője: Kárpáthyné és Szentirmayné;
 2861   II,   XXVI|                szívély-, kedély- és nedélydús delnőket és delkisasszonyokat, kik
 2862   II,  XXIII|                    merő nevezetes férfiak- és delnőktől.~ ~A szőnyegek mind női
 2863   II,    XXI|                     ismét alkalma nyílt a két delnőnek gyönyörű ügyességét kitüntetni;
 2864    I,    VII|                          a monda szerint a mi delnőnk az ismeretlen férfinak nagyobb
 2865   II,  XVIII|                    kar-karban kísérő két ifjú delnőre, ámbátor azok minden kitelhető
 2866    I,   VIII|               közforgalomban egyik vagy másik delnőről, ki némi kitüntetésben részesíté
 2867   II,    XIX|                       volna a harcias külsejű delnőtől.~ ~– Ennek a neve után nem
 2868   II,  XVIII|             parasztmenyecskéket ideálszépségű delnővel váltotta fel a nábob.~ ~
 2869   II,     Sz|                       atyja elzáratta, mert a delphoi jós azt jövendölte, hogy
 2870    I,   XIII|                  szokta ezt halasztani másnap délutánig.)~ ~– No legények, kinek
 2871   II,   XXIX|                      János –, itt ült ő egész délutánokon keresztül… És ültessen a
 2872    I,      X|                 törődött velők; csak vasárnap délutánonként, midőn a messzely * bor
 2873   II,     Sz|                          eleuszi misztérium – Démétér, Perszephoné és Dionüszosz
 2874   II,     XV|                       gyertyatartót tettleges demonstrációkra használjon. De mégis jobbnak
 2875    I,     Sz|                    ízletes étel; nyalánkság~ ~demontíroz – valakit lováról leránt,
 2876    I,     VI|                  szövetséges sereg siralmasan demontírozva * volt.~ ~Miként Rudolf
 2877    I,     Sz|          beleszeretett Thészeusz egyik fiába, Démophoonba, de el kellett válniok.
 2878    I,     Sz|                 leránt, harcképtelenné tesz~ ~département – megye, kerület~ ~déplorable –
 2879    I,     II|                  pörre, prókátorra van minden departement-ban egy bíró, az is repcét vet,
 2880    I,      I|                     régi emberekről nevezik a département-okat, ez érzékeny.~ ~– Hát megkövetem,
 2881    I,      I|                 ország – – – hogy híják ezt a département-t? *~ ~– Nem part ez uram,
 2882    I,   XIII|                      csinál, mint az egyszeri deputáció; „Jöttünk, mentünk: száz
 2883    I,     Sz|                      nyomorúságos, siralmas~ ~derangíroz – itt: zavartat~ ~détestable –
 2884    I,      I|                    cigánycsók nyomait.~ ~– Ne derangírozzák * magokat miattam uraim
 2885    I,     IX|                     erdő előttük, utánuk!~ ~E derekak között tisztelve említünk
 2886    I,     VI|                       öv úgy van kötve karcsú derekára, hogy sorsát irigylésre
 2887    I,   VIII|           királyságért versenyezni, s ott oly derekasan viselte magát.~ ~Ezt mindenki
 2888    I,   VIII|                  bojtok fityegnek alá, széles derékszíjának villogó rézcsatja szépen
 2889    I,    VII|                    szabást ad az akkori kurta derekú, szerfelett prózai divatnak.~ ~
 2890    I,      I|                      fehér lószőr bokrétával, derekukon piros dolmány sárga zsinórral,
 2891   II,  XXVII|                    Arcán túlvilág halványsága dereng. Most már álmodhatik boldog
 2892    I,    VII|                       egyszerre égő rózsafény derengi át! – Asszonyom, akit vársz,
 2893    I,    VII|                lassankint szivárványos színek derengik át, a mezők zöldje s a hajnal
 2894   II,     XV|               többnyire csak az őszi alkonyat deres fénye jut.~ ~Fanny irtózva
 2895   II,    XIV|                     közt, látó világot akarva deríteni annyi ellenmondó mozzanat
 2896   II,   XXVI|                   magát. Ez egyszerre világot derített agyában.~ ~– Ezer ördög!
 2897    I,    VII|                       lett, a szemek kevéssel derültebbek, nyitottabbak, a szemöld
 2898    I,     II|                      alku éppen olyan – szólt derülten a bankár –, mint ahogy beszélik
 2899    I,    VII|                       teljesen osztva a márki derültségét, s kiszabadítva frakkja
 2900    I,     Sz|             operájának kolozsvári bemutatóján Déryné alakította Rosinát~ ~roué –
 2901    I,    III|                  találkozhatol nevekkel, mint Dessewffy, Teleky Ferenc, Ráday Gedeon,
 2902    I,     IX|              Majláthot, egy Podmaniczkyt, egy Dessewffyt, kik első zászlóemelői voltak
 2903   II,    XIV|                    mondhatni neki: „Nyomorult deszkafaragó! Íme, akit te bálványképül
 2904   II,    XXI|                 aggodalomnak, mintha egy szál deszkán kellene balanszírozniok *
 2905   II,    XIV|         boldogtalanokkal, ittasítsd meg lelke det a világ gyönyörképeinek
 2906    I,      I|                      odahaza és a kiskutyákat detto! Au revoir! A viszontlátásig!~ ~
 2907    I,   XIII|                 kényelem, a rakoncátlanság és dévajság senkitől meg nem bírált
 2908    I,   XIII|                 szorongattatásait, mindenféle dévajságot elkövetett vele a csintalan
 2909   II,    XIX|                      nem szükség tudnod, hogy Dezsőcske egy iszonyú haszontalan
 2910   II,    XIX|                 Tiszteletre méltó szenvedély. Dezsőnek hívják a parányit; tudakozódjál
 2911    I,      V|                    másikhoz; mindennap egymás diadalairól kellett hallaniok. A hír
 2912    I,     II|                      éppen a görögök legújabb diadalait olvasá, egészen felfrissülve
 2913    I,     IX|                    egy napig tartó bohóchősök diadalát ünnepelhették. Ők nagyon
 2914    I,     Sz|                    győzelmének emlékére épült diadalív~ ~praesumptiv – bátor, magabiztos,
 2915   II,     XX|                     fegyverek, zászlók és más diadaljelek, miket nagyban megbámult
 2916    I,    XII|                       a kézműves magaviselete diadalmasnak fog látszani.~ ~Pedig még
 2917    I,     VI|                    rúd mellől, s maguk vonták diadalmi menettel egész szállásaig,
 2918    I,     IV|                       négy, mint valami római diadalszekér előtt. A lovakat maga az
 2919    I,      V|              társalkodónéjának, hogy legszebb diadémját, legpompásabb öltözékeit
 2920    I,     II|                   csak a picpus-i * kollégium diákjain élesítgeté, szüntelen hányva-vetve
 2921    I,   XIII|               cimboráit, ismerőseit, papjait, diákjait, cigányait, poétáit, színészeit
 2922    I,   XIII|                     asztalokra. Még az éneklő diákoknak is ezüstpoharak jutottak.
 2923    I,   XIII|                      konviktussal, kilencszáz diákra könyvtárral, múzeummal s
 2924    I,      X|               elűzetés átka fogott, senki sem dicsekedett haladásával, senki sem tudakozódott
 2925   II,   XXVI|                ártatlanok az egészben, ők nem dicsekedhetnek Kárpáthyné boldog hajlandóságával.~ ~
 2926    I,     IX|                        a principálisom mindig dicsér előtte. Ejnye, de néz rám.
 2927    I,     II|                       készült mulatólak; nagy dicséretére az akkori építészetnek,
 2928    I,   VIII|                   énekli el viszont a délesti dicséretet a komoly képű Horhi Miska;
 2929    I,      X|                   rongyos (ami ugyan nem nagy dicséretvolt a felnőtt leányokra), de
 2930   II,  XVIII|                        Ne gondold, hogy azért dicsérjük szépségedet, mintha az érdem
 2931    I,    XII|                     az ember, aki mindenkitől dicsérni engedi magát, s nagy röviden
 2932    I,   XIII|                       s úgy összevissza talál dícsérni Isten fülei hallatára, hogy
 2933   II,     XX|            mindenesetre kiválólag meg kell őt dicsérnünk, hogy annyi ivó között neki
 2934   II,    XIV|                       a leány hidegen maradt, dicsérte, becsűlé, de ez nem szerelem.~ ~
 2935   II,  XVIII|                       lelkét, az egész ország dicsérve, magasztalva beszél felőle;
 2936    I,    VII|                    úgy tetszik, mintha valami dicsfényt látna körüle, vékony szemöldöke,
 2937   II,   XXIX|                  napjaimat, s múlandó éltemet dicsőbbel váltja fel; azért legyetek
 2938    I,      V|                     Euterpé, * Adria tapsolva dicsőít.)~ ~Ekkor visszakövetelte
 2939   II,  XVIII|                       ide a Kárpáthy-családfa dicsőítésére.)~ ~De nem fogott többé
 2940   II,   XXII|                     egymásnak mondani. Hallja dicsőített nevét, lássa magasztos arcát
 2941    I,     IV|                      jött, az egekig emeltük, dicsőítettük, világhírt szereztünk neki,
 2942   II,   XXIX|                   nyugtasson meg a földben, s dicsőítsen meg az égben, nem lett volna
 2943    I,   XIII|                   csak ott áldozott, hol neve dicsőítteték, hol patrónusi szerepet
 2944   II,    XIV|                        kit nemesnek, nagynak, dicsőnek képzelt magában, kinek emlékével
 2945    I,    VII|                   férjei valamelyikét ebben a dicsőségben részesítse – szólt nevetve
 2946    I,     VI|                      Az első felvonás ezalatt dicsőségesen végződött; közönség és szereplők
 2947    I,     IX|                   Végre nem állhatta tovább a dicsőséget; ezek a felé fordított lornyettek
 2948   II,   XVII|                    homályos eredetét és undok dicsőségét?~ ~A férfiak bizonyosan
 2949    I,      X|                        Apa, anya hogy örült e dicsőségnek. A szép lyányokat szépségüket
 2950    I,     IV|              megnyílva az erkélyterem ajtaja, dicsőségtől ragyogó arccal lép be rajta
 2951    I,      V|                művészete.~ ~A hír éppen annyi dicsőt beszélt Mainvielle-ről,
 2952   II,    Meg|                    népszokásnak.~ ~A pozsonyi diétát s a honatyák nemzeti pompáját
 2953    I,   XIII|                      nem kapta még meg az évi díját.~ ~– Nem is kapja, mert
 2954    I,   VIII|                       verseket a cigány, minő dikciókat tart a helybeli kántor,
 2955    I,   VIII|                  folyvást tud hazudni, mintha diktálnák neki. Negyedik Kalotai Frici,
 2956    I,   XIII|                        kezde az öreg Kárpáthy diktálni.~ ~„Miután öcsémuram jelenleg
 2957   II,    XXV|                      visszajövök. De akkor én diktálom a békét.~ ~Flóra kétkedve
 2958   II,    Meg|                 udvart, török basákat, magyar dinasztákat; senki sem cáfolhatott meg,
 2959   II,    Meg|                      a szemközt utazó alföldi dinasztával, akit egész Magyarország
 2960    I,   XIII|              legpompásabb gyümölcs, aranybélű dinnye, pikkelyes ananász egész
 2961    I,   XIII|                        Kutyfalvi kisujján egy dió nagyságú antik gyűrűt viselt.
 2962   II,    XXV|                  Valami kegyetlen kertész egy diófa mellé ülteté, s az neki
 2963   II,   XVII|                        a kerek székek, a nagy diófaasztal kivándoroltak, s elfoglalta
 2964   II,     Sz|                       Démétér, Perszephoné és Dionüszosz titkos kultusza, rejtelmes
 2965    I,      I|                   melyet kalitkában hizlalnak dióval, mandulával, s csemegeképp
 2966    I,   VIII|                       ők atyafivá fogadtak, a diplomát kihirdették a vármegyén,
 2967   II,     Sz|                      Rákhel első fia~ ~jurium director – jogi tanácsadó~ ~jux –
 2968   II,  XVIII|                     amivel Kárpáthy úr jurium directora * teleolvasta a füleimet;
 2969    I,   XIII|                        Gyárfás poétát, Lokodi direktort és Matyi agarat, s ha meghalna,
 2970   II,     XV|                     horkolása véget nem vet a diskurzusnak.~ ~Mayernénak is sok mondanivalója
 2971   II,     XV|                       önmagával lőn kénytelen disputálni, vagy egészen újra kezdte
 2972    I,   XIII|                       örömtől. Annyira magába disputálta már unokaöccse megérkezését,
 2973   II,    XVI|                  rohanni egymáshoz? Tartsatok distanciát! Úgy vívtok, mint két mészároslegény.~ ~
 2974    I,      I|                       ex tempore * kiugratá a distichont:~ ~ ~„Enni ha nem hoztál
 2975    I,    III|                     ott nem fogok sem hercegi díszágyakat, sem templomi karzatokat
 2976   II,     XV|                   győződve, hanem azért olyan díszesen bókolnak egymásnak, mintha
 2977    I,   XIII|                  faggyút felemésztett férfias díszét arcaiknak, s megköszönték
 2978   II,     XV|                       tükörből lát, s szaloni díszhangon jelenti az érkezőket franciául:~ ~–
 2979    I,   VIII|                        őt ültette a négylovas díszhintóba, maga pedig utána fakó szekéren
 2980    I,      I|                   melyet két hegyes vászonfül díszít, hogy az ember az állát
 2981    I,     Sz|                       keltő, hagy kiterjedésű díszkert, park~ ~anticipál – előlegez~ ~
 2982    I,   XIII|                    Terézia fényes korszakában díszlett, új, pompás kétemeletes
 2983    I,    XII|                    ismerjük már, mikor úrnapi díszmenetek alkalmával saját puskáikat
 2984   II,   XXIV|                       osztály, egy-egy pompás díszmenetre ezreket, éspedig nagyon
 2985    I,    III|                  restelljék megtekinteni azon díszműmintákat és egy gót ízlésű templomfelszerelést,
 2986   II,     Sz|                     sötétvörös, fürtös virágú dísznövény~ ~amerikai szék – hintaszék~ ~
 2987    I,   VIII|                     össze, hány vendégségből, disznótorból, lakodalomból hánytad ki
 2988   II,     Sz|                  természeti táj hatását keltő díszpark~ ~Apollo – ókori napisten,
 2989   II,     XV|                  érdekelné a dolog:~ ~– Qu'en dites vous, Mr. Griffard? (Mit
 2990    I,   VIII|                      jönnek versenyezni őrült ditirambokkal, s hírhedett szónokok mondanak
 2991   II,     Sz|                     ifjabb, fiatalabb~ ~casta diva – szűzi istennő, híres ária
 2992   II,     XV|                       már elénekelte a „casta divát” * , midőn Abellino inasa
 2993    I,      X|                  megkeresheti a kenyerét mint divatárusnő, mert ért a finom kézimunkákhoz,
 2994   II,    XIX|               aggodalom nélkül rendelék meg a divatárusnőknél a ruhákat. Szentirmayné
 2995    I,      X|                  szembekötősdit játszottak; a divatárusnőnél elegáns uracsok mulattaták
 2996    I,    VII|                      viseletének fantasztikus divatát saját kalandor lelke alkotá,
 2997    I,     IV|                  Algeri-t”, * ezt a kopott és divatból kiment operát, s abban léptesse
 2998    I,     II|               incroyable („hihetetlen!” ez is divatcím) magát egy fotelben hanyatt
 2999    I,      I|                   ismerjük őt. Az akkori idők divatemberei magok is aszerint változtak,
 3000    I,     IX|                       naplók hasábjain, sem a divateseményekről tudósító bécsi lapokban,
 3001    I,     II|                kitelhető nyájasság az elegáns divatformák szerint abból, hogy az ember
 3002    I,     IV|                    páholyokból a legismertebb divathölgyek tekintgettek elő, s ezen
 3003    I,    VII|                      ápril 1-jétől egész 5-ig divathős volt a „La belle laitière” *
 3004   II,    Veg|                    kikben az üres álmíveltség divathőseit vagy a durva, parlagi, borzas
 3005   II,   XVII|          visszarendelék nagy reményre készült divatkelméiket, a kávéházak kongtak az
 3006    I,     IX|                beszélnek, mint vadászatról és divatkelmékről, a hölgyek kezdik a színeket
 3007    I,      X|                     híres művésznő lesz, amaz divatkereskedésből gazdagszik meg, valamennyit
 3008   II,    XIV|                legmulatságosabb gúnytárgyai a divatköltészetnek, ha olvassátok a vidám Boccaccio
 3009    I,     II|                      a szalonba valók), híres divatköltők és híres paripák arcképei,
 3010    I,     XI|                         Fannyból, a hírhedett divatleányok testvéréből a legszendébb,
 3011    I,      I|               tetszett, s gyakorta a legújabb divatok szerint öltözteté őt fel,
 3012    I,   XIII|                       s köntösét maig is azon divatra szabatja, melyről nem lehete
 3013   II,    XIV|                       a hiúság, nagyravágyás, divatszenvedély, ezek a műveltség fattyai,
 3014    I,    VII|                       urakhoz ez nem illik, a divatszerű blazírt kedélyek előtt pedig
 3015    I,    III|                       felhat szalonjainkba és divattá válik, nagyobb városainkban
 3016   II,     XV|                       melyik esztendőrül való divatú valami, az iránt nemigen
 3017    I,     Sz|                     között~ ~divatlion – itt: divaturacs, arszlán, piperkőc férfi~ ~
 3018    I,     II|                         csodálatos” ez volt a divaturak címe) –, öné vagyok egész
 3019    I,     II|                  piramidok egymásra halmozott divatvirágokból, majd mesterséges romok,
 3020   II,    XIX|               beszélni az ő jelenlétében, s a divatvitézek, a szelíd arszlánok tanultak